2015. február 9., hétfő

Az emlékek őre - Könyvkosár, filmkuckó

"– De most, hogy látom a színeket, legalábbis néha, arra gondoltam: mi lenne, ha piros meg sárga tárgyakat kínálhatnánk fel neki, és ő választhatna? Ha nem lenne ilyen egyformaság?

– Lehet, hogy rosszul választana.
– Hát igen. – Jonas elgondolkodott.
– Értem már, mire célzol. Az új gyermeknél meg a játéknál nem számít, de később már igen, ugye? Nem merjük megengedni az embereknek, hogy maguk döntsenek.  
– Mert veszélyes?–kínálta fel a szót az örökítő.
– Nagyon veszélyes–jelentette ki határozottan Jonas. – Mi lenne, ha például maguk választhatnák ki a házastársukat, és rosszul választanának? Vagy mi lenne – folytatta, elmosolyodva az abszurd feltételezésen – , ha mindenki maga dönthetné el, milyen munkát akar.
– Ijesztő gondolat, igaz? 


Jonas nevetett.
– Nagyon ijesztő. El sem tudom képzelni, hogy engedélyezzék. Meg kell védenünk az embereket a rossz döntéseiktől.
– A saját érdekükben.
– Igen – bólintott  Jonas. – Így megelőzzük a bajt.
Ezután más témára terelődött a szó, de Jonas még  mindig úgy érezte, hogy nem érti a dolgot, és ez dühítette.
Rádöbbent, hogy mostanában feltűnően sokat mérgelődik; mérges volt csoporttársaira, amiért azok
elégedettek életükkel, melyben nyoma sincs annak a gazdagságnak, ami az ő életét egyre inkább jellemezte; és mérges volt önmagára, amiért nem tudja megváltoztatni a többiek életét. Pedig megpróbálta. Anélkül, hogy szólt volna az Örökítőnek – tartott tőle, vagy inkább tudta, hogy az úgysem adná  beleegyezését – , megkísérelte átadni új tudattartalmait társainak.

–Asher – fordult egyik reggel barátjához – nézd meg figyelmesen azokat a virágokat!

A Nyilvános Feljegyzések Tára közelében álltak, egy muskátli ágyás mellett. Jonas barátja vállára tette a kezét, a piros virágszirmokra összpontosított, és megpróbálta átadni Ashernek a piros szín élményét.
– Mi bajod? – kérdezte zavartan Asher. – Mi van a virágokkal?
Azzal elhúzta vállát Jonas keze alól. Családon kívül a testi érintés goromba tolakodásnak minősült.
– Semmi… –  legyintett Jonas –, csak hirtelen úgy láttam, hogy hervadnak. Gondoltam, szólni kellene
az ügyeletes kertészeknek, hogy öntözzék meg őket.
Azzal sóhajtott, és elfordult."


A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…


     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.


Egy tökéletes jövőben, ahol nincs háború, fájdalom, szenvedés, az ifjú Jonas is megkapja életre szóló feladatát a vének tanácsától. A mentorával töltött idő alatt azonban ráébred, hogy mekkora árat kell fizetnie mindenkinek ezért a színtelen békéért. Az emlékek ifjú őre letér a kijelölt ösvényről és a szabályokat felrúgva azt teszi, amiről azt gondolja, hogy helyes.

filmelőzetes
filmzene
könyv

Nincsenek megjegyzések: