2015. január 12., hétfő

Tenni jó

Ma gyalog jöttem haza. A kék legszebb színébe borult az ég, abba közép-sötét azúrkékbe, amely színtől eltűnik a gondolat és bennakad a szó. Még áll a fenyőfa a főtéren, de már díszek és lámpasor nélkül, csillogása megfakult... a felületes szemlélő számára, pedig a fa méltóságteljesen viseli utolsó napjait, ahogy gallyazzák, apróbb darabokra szedik és koszorúkhoz használják ágait később majd fel, mert azok bizony hibátlanok. 

A zöldje beleolvad a kékbe, egybeolvad a világ, már csak a kicsiny kék fények villognak a sétálóutca fáin, s a levegő áthatóan friss, mégsem hideg...  hátranézve egyre kisebb már a fa, a múlt, s az új fények váltják ki érdeklődésünk. Hívogat a könyvesbolt, valamikor a cégéreket külön egyenként lefotóztam, annyira szépek, csábítana a Frei-café a Prága söröző mellett, már nem Stali fájó hiánya lengi körül a pillanatot, hanem az öröme, hogy jutott ilyen is nekem, nekünk,  fülembe visszajátszódtak a nyári beszélgetések és kacajok, a hús-vér barátok, aztán jön a a templom, hány is van, rengeteg, majd a csendes kisutca, az olcsó bolt,
készülök a tepsis tésztára, olasz sugo-t szereztem bagóért, végre van idő magamra, hajat festhetek, és olvashatok, itt a neten, amire szinte sosincs időm és látom jól vagytok és tudatom veletek, hogy az új életkém (amit hívtam - elindultam hát felé és megkaptam) nagyon fárasztó, de én is jól vagyok. Sokkal jobban, mint gondoltam.

:-)



2 megjegyzés:

natimama írta...


Örülök Neked! Jó volt ezt olvasni.
Boldogság-könnyek vannak... :o))

márti írta...

Amit behívtam - itt van! Csak győzzem! Köszönöm, hogy vagytok Nekem!