2015. január 30., péntek

Segíts magadon ...


.... és Isten is megsegít/a "szerencse" is melléd szegődik...

Az ember sosem tudja, jól döntött-e, mennyire van szabad akarata, kell-e irányítania az életét egyáltalán, vagy adja magát át teljesen Isten akaratának... maradjon-e, menjen-e...,

mindegyik álláspontban megvan a veszély.... pl. hogy feladjuk önmagunkat és a felelősségünket Sorsra/Istenre háríthatjuk, vagy épp túl önhittek leszünk, azt gondolva, hogy mindenben mi döntünk.


Valahol a kettő között lehet a megoldás...?


Több múlik rajtunk mégis, mint gondolnánk.

Jó néha felismerni a bennünk lévő istenit és emberit. A szeretetet, illetve a szerethetőt és gyarlóságot. Az önvalót és az összetartozást. 
Az eredetit és a részt. Mindkettő vagyunk.

Majd egyszerre világossá válik, hogy az ismétlődő véletlenek csak jelek, Sors úrfi üzen.... nekünk, értünk...
Mintha esélyt adna arra, hogyan írjuk át sorsunk, hogyan egyengethetjük az életünk, ha fordítottan - valahol őszinte adó-önmagunkat felvállalva - élünk egy pénz- és érdekvilágban, ahol adni, gondolkodni, érezni már nem túl trendi.

(Minap egy szomorú kérdéssel szembesültem: "Nem tudom meddig tudom elviselni az emberi butaságot. Adjatok tanácsot!" S megint a mondás jut eszembe, megszoksz vagy megszöksz. Ha mellőzheted az életedből őket, tedd azt. Ha nem, keress bennük valami szerethetőt. Ha az sem megy, csak gondold végig, miért is kerülhettél közéjük. Viszonyítani tudni is tanulni kell. 
Bár... csak addig látja az ember idegennek és szeretetlennek, netán hülyének a világot, míg meg nem ismeri magát benne, illetve a körülötte lévő embereket, amik mind-mind visszajelzései saját életünknek, saját magunknak. )

Vajon miért kerültünk ebbe a helyzetbe, erre a melóhelyre, erre a sorsra, s akarunk-e, van-e belső késztetésünk változtatni, merünk-e menni vagy maradni, mikor épp keresztutakhoz érkeztünk.


"Ha az amit csinálsz, vagy a döntésed jóleső érzéssel tölt el, mindannak ellenére, amit mások mondanak, akkor jó úton jársz! Viszont, ha józan ésszel úgy tűnik helyes irányba mész, mégis folyamatos kételyeid és rossz érzésed van, akkor változtass!" - olvasom.

Hányszor bejött ez már... igen.... Az élet valahol apró és nem apró döntések, választások sorozata.   Döntéshelyzetben éberen figyelve épp a spontán jelek a legérdekesebbek, és az, hogy mennyire egyeznek meg a megérzéseinkkel és ítéletünkkel mások felé: Ki Istent/Sorsot veszi fontosnak, ki a tökéletességet, ki a sikerre hajt, kinek az emberek a fontosak.... kinek önmaga.

Hol is van az egyensúly? Hol is az egy? Az abszolút, az objektív? Van egyáltalán?

Oly érdekes a válasz. A legérdekesebb paradoxon.
Bennünk. Körülöttünk. Fent. Lent. Kívül. Belül.

Parányi fraktálrészeként, pontos és kicsinyített másaként az univerzumnak, Istennek, mindennek. Minden atomunk azt üzeni, van valami, ami késztet minket a jobb felé válásra, ha nem hagynánk elnyomni ezt a kicsiny belső megérzéshangot, hisz oly suttogó, hogy csak éber csendben hallható.

Isten hangja, az ÉLet, a tudatalatti, a L-Élek hangja mindenben ott leledzik. Minden virágban, sőt még egy pontban is, minek nincs kiterjedése, vagy egy nullvektorban is, ami minden irányba néz, mindennel párhuzamos és merőleges, maga a végtelen lehetőség és a semmi.... igen .... :-)

Ne csak a rosszat lássuk. Lássuk azt is... miért lett osztályrészünk. Tudunk-e tanulni hibáinkból s továbblépni
merni, bátran és kreatívan élni. Jobban meglátjuk a  jót is.

Már csak a fránya tükör miatt is. Tudjunk már néha elégedetten belenézni. Méltón halni.

Vagy nem?


***********

Közben a linkek kimaradtak:
Hétköznapi jelek: http://joportal.hu/johirek.php?readmore=1011
és amiről fordították: http://elenakomleva.blogspot.hu/search/label/magic%20signs
***
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/vilaghiru-magyar-agykutato-dobbenete...

Nincsenek megjegyzések: