2015. május 6., szerda

Májusnap - örömnap

Miután délelőtt megjött mind a két futár, akit vártam, plusz egy postás :-), kineveztem barátos szülinapját Örömnapnak. A hétfő ugrott, a ma délután viszont mégis felkínálta magát egy kis feltöltődésre, neki is jó volt így.

2015. április 5., vasárnap

Szóval miért vagyok hálás? -


Kb 16 ezelőtt indult egy, azaz egy darab 1 éves kurzus, amire a nővérem ösztönzésére, teljesen tudatlanul és úgymond cél nélkül, jelentkeztem. Gyakorlatilag sodródtam, ugyanis lövésem nem volt az egész folyamatról, de a felvételin első lettem, utána pedig az egész életem alapjává és céljává vált(ozott) az az év. A dolog abban is érdekes, hogy se előtte, se utána nem indult ehhez hasonló kurzus. Összegezve: állásproblémám volt, célt csináltunk belőle. A legjobbak között végeztem, igen, nagyon büszke vagyok rá, rengeteg energiát, időt tettem bele! Azóta is folyamatosan képzem magam, és a visszacsatolások a tanulóim eredményeiről jó érzéssel töltenek el.

2015. március 17., kedd

Vagyok! Vágyok!

Csodálatos emberek és ideák közé cseppentem. Nagyon kellett nekem az az előző fél év a közszférában, csak megerősödött bennem, hogy ez nem az én utam, ennek ellenére korrekten megcsináltam. Ez is nagy önbecsülést adott, és az is, hogy eljöttem.
Illetve nem is az, hanem inkább az, ahogy eljöttem. Lobbanékony, megmondó voltom hátraszorítottam, nem tettem rosszul. Reményt láttam a szemekben. Némi vágyakozást.  És persze meglepődést. Viszont én elindulok, ott nem maradok, pedig nagyon szeretnivaló kis csapat volt, ritka ilyet látni a sikerközpontú világban.
Újból iskolapadba ültem, jobban mondva székre, asztalok nélkül... Hatalmas a csoport, nem számban, hanem jellemekben :-) Egyikük gyerek hospice-t hozott létre... A tanítónk pedig nagy arc, jól képzett, tapasztalt és humoros. Tetszik nekem ott.

2015. március 9., hétfő

Szép napot!

Most konkrétan a frászt hozom időnként magamra és hozzátok időnként rám:

... hogy sose felejtsem:


Csinálj valami újat! Valami mást! Vagy valami régit, de fordítva!

Mikor volt veled utoljára ...
.... hogy 1 nap alatt elolvastál egy könyvet?
... hogy céltalanul kószáltál egy idegen városban?
... hogy úgy nevettél, a könnyed is kicsordult?
... hogy csak úgy rámosolyogj egy (vagy akár 10) ismeretlenre?
... hogy adj valamit egy gyereknek, csak úgy?
... hogy valamit megint először csinálj?

:-)


2015. február 19., csütörtök

cím nélkül - nektek címezve

Drága Barátaim!

Elindulok egy olyan úton, ami nagyon is hozzám tartozik, és mégis nagyon is új, igenis izgulok, de végre elhatároztam. Ígérem, óvatos és éber leszek.
Szorítsatok.
Mert minden új. Teljesen más.
Köszönöm, hogy vagytok, hogy szépeket, bánatosakat vagy morgósat írtok, hogy írtok, hogy vagytok.

Elköszönök kis időre innen, FB-n jobban elértek.

2015.02.19.

Minden új, Minden a régi. És teljesen más.


2017.06.29.


2015. február 15., vasárnap

Rejtélyes sziget

Verne Gyula filmje került szem elé, és amennyi filmet már megnéztem, mintha igazi ősforrás lenne, ahonnan sokan merítenek. Néha az is a fejembe fészkelődik, hogy talán egy eltévedt időutazó. Vagy mintha a lélek rosszkor tévedt volna vissza vagy éppen hogy jókor?, ellentéteket szítva, elgondolkoztatva, bár  a többségnek érthetetlenül és felfoghatatlanul.

Milyen jó is lenne ismerni a teljes életterüket, gondolat- és érzésvilágukat, hogyan és miért.... mi is volt az, ami igazán belső hajtóerőként űzte őket - el, bele, mögé... és Verne Gyula sokáig marad a kedvenc sci-fi írónk. Ahogy Leonardo is a csodafestőnk.

2015. február 13., péntek

erről ennyi


Még 2 hét. A leghosszabb két hét. Aztán vége ennek a munkának. Nem, nem bánom. Jön a lányom haza, betettem a mérleg egyik célserpenyőjébe Angliát, a másikba a nyári gyógyulást, pihenést és valami más tanulását, mert itt az idő, váltani kell.

Óriási a fáradtság bennem, és igen, egy kicsit szomorú is vagyok. Szégyent nem vallottam, megcsináltam és jól, amit kértek, és végül is végig beteg voltam, mégis jól éreztem ott magam.




Jó lenne gyermekvédelmisnek tanulni, 2 éves suli, fizetné a munkanélküli. Az se biztos, hogy nem tudok beszállni egy meglévő tanfolyamba. Két barátom is elvégezte.


Még két hét. És megint kezdek mindent - újra.

2015. február 12., csütörtök

nap(i) szavak

Lackfi János: TÉLI RINGATÓZÁS

Jég pendül,
Talp roppan,
Ág reccsen
Tarlottan.

Hó, hó, hó
Mindenhol,
Hullongó
Hintőpor.

Fűmagnak
Szendergés,
Állatnak
Hempergés.

Hó, hó, hó,
Ragasztó,
Lábat meg-
Akasztó.

Kezet meg-
Fagyasztó
Felhőző,
Ravasz hó.

2015. január 27., kedd

sssss

<---- Most valami ilyesmi az életem.... gyors, elfoglalt, sok.


Néha meg ilyen... kavicsos vagy méregetős    ----->





Közben meg csak valami olyan felé sodródom, ami.... ilyen .... :-)


2015. január 12., hétfő

Tenni jó

Ma gyalog jöttem haza. A kék legszebb színébe borult az ég, abba közép-sötét azúrkékbe, amely színtől eltűnik a gondolat és bennakad a szó. Még áll a fenyőfa a főtéren, de már díszek és lámpasor nélkül, csillogása megfakult... a felületes szemlélő számára, pedig a fa méltóságteljesen viseli utolsó napjait, ahogy gallyazzák, apróbb darabokra szedik és koszorúkhoz használják ágait később majd fel, mert azok bizony hibátlanok. 

A zöldje beleolvad a kékbe, egybeolvad a világ, már csak a kicsiny kék fények villognak a sétálóutca fáin, s a levegő áthatóan friss, mégsem hideg...  hátranézve egyre kisebb már a fa, a múlt, s az új fények váltják ki érdeklődésünk. Hívogat a könyvesbolt, valamikor a cégéreket külön egyenként lefotóztam, annyira szépek, csábítana a Frei-café a Prága söröző mellett, már nem Stali fájó hiánya lengi körül a pillanatot, hanem az öröme, hogy jutott ilyen is nekem, nekünk,  fülembe visszajátszódtak a nyári beszélgetések és kacajok, a hús-vér barátok, aztán jön a a templom, hány is van, rengeteg, majd a csendes kisutca, az olcsó bolt,
készülök a tepsis tésztára, olasz sugo-t szereztem bagóért, végre van idő magamra, hajat festhetek, és olvashatok, itt a neten, amire szinte sosincs időm és látom jól vagytok és tudatom veletek, hogy az új életkém (amit hívtam - elindultam hát felé és megkaptam) nagyon fárasztó, de én is jól vagyok. Sokkal jobban, mint gondoltam.

:-)