2014. december 6., szombat

Mozgásban

Keep on moving... énekli a Deep Purple, s borzongok ettől a számtól mind a mai napig.
A mozgás az éltető erő. Ha elhagyjuk, elhagy az erő, a jókedv, aztán az egészség és a barátok.
A rossz hangulat ellen éljen az oxigén. Eleget állított meg a sors, hogy hé kislány, lassíts. Türelem. OK! Megértettem! Felfogtam! Felismertem mekkora ereje van egy sétának és nem siethetek annyira, hogy csak busszal járjak. Igen, a flabi nem fér bele, ez van, kimondom, elfogadom.

Végre 1 hónap után már többedszerre is gyalog jöttem haza. Igen, nagyon elfáradok. De akkor is megéri. Csökönyös és makacs vagyok, nem engedem, hogy az ülőmunka és a mozgásnélküliség lehúzzon, a csípő-izületem jelentősen javult, a pihentetés kellett is neki... na de most már...  a szép áramoljon hát át rajtam, és üsse ki a borongóst, a fázóst, a kedvtelent.   Csodálatos a belváros, 5 körül már sötét van, kóválygok és kanyargok a macskaköveken az illatok utcájában. Rám törnek újra az álmok, a mosoly előbukkan, járhatok! Végre sétálhatok! Aztán jön a 4 emelet, komótosan, minden szinten még lenézek a városra és élvezem a csendet. Hisz' magam is lassabb és csendesebb lettem, mégis, nem feledve: mozgásban.

2014. december 2., kedd

Drága Barátosok!

Nagyon szépen köszönöm, hogy érdeklődtök felőlem, s habár készítgettelek fel benneteket... de talán inkább magamat....  a bennem zajló és előttem álló változásokra, valahogy nem tudok most még mosolyogni úgy és ahogy szoktam, kemény és idegen ez a világ nekem. Ez a világ, ahol a minőség rovására megy a mennyiség, mert csak az számít. Meg a kirakat.

De mégis, annyi, de annyi a lehetőség, hogy lassan úgy érzem, filónak helye nincs, csak tenni, mert igenis éreztem és érzek a fáradtság mellett hálát, és jó, hogy kirobbantam egy másik dimenzióba, ki a komfortzónámból, .... vajon mennyit is bírok? Milyen vészreakcióm vannak? Ki is vagyok én?

Azt pedig sosem árt megtudni. Mármint magamnak. :-))))


Nagy ölelés, nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem.