2014. október 2., csütörtök

elmerengés



Emlékszem, ahogy futottál a vonat mellett, mert te már láttad, hol is állok a vonatperonon, én meg örültem, hogy végre eltévedés nélkül odaértem. Mert ugye nem mindig szokásom átszállni, s ilyenkor türelmesen magyarázod, hogy nem drága, az a Kelenföld, de akkor így és így jutsz vissza.
Szóval állok a peronon és nagyon nagyon várom, hogy a Rózsában kicsit együtt legyünk, lazítsunk, és megváltsuk magunkat , ha már a világ magát úgysem hagyja. De mi bizony teszünk erre, mert mindig vidám lesz a hangulat, szavak nélkül is látjuk a másikon, hogy már csak az, hogy együtt vagyunk, mennyi mindenre gyógyír.

Aztán nagyon emlékszem, ahogy kitárod a karod és oly erősen megölelsz, hogy szinte elolvadok és egyáltalán nem érzem már se az időt, se a teret, mi csak összebújva, kuncogva megyünk a sínek mellett, s mutatod a házad, az árvíz nyomait, mindenkihez van egy jó szavad, aki szembejön, hisz úgy néznek rád, mintha csak megmentetted volna őket, te szerényen tagadod, aztán rájövök, hoppá, ez valahol valóban így volt, hisz gyűjtöttél valakinek, akinek mindenét elvitte az árvíz, a másiknak a kutyáját gyógyítottad, a harmadiknak virágot adtál, a negyediknek 2 jó szót, mikor épp belekókadt a feje a semmibe...

Aztán a napi cset maradt, mindenki ezerfelé, s jaj, most is szaladok a boltba, tudod, a kefír, ami nélkül nincs süti,  mindjárt jövök, jójó, megvárlak, de siess, mondod, mert a híradó megy, s utána bizony alszol, mert korán kelő vagy.

Rendben és szárnyalok, aztán elmondod a Forma1 híreit, aztán megölelsz és jól alszunk.

Ma is. Itt vagy velem. Már mosolygok. Köszönöm, hogy voltál nekem, hogy vagy nekem, hogy leszel nekem.

Jó éjt Stalika! Álmodj szépet, táncosat, finom falatosat, utazósat!

Én is alszom csöppet :-)

****

Hogy mit kerestem a kalapos képed, no, Borókánál megtaláltam, a másik Natinál, Töprengő is mesélt és Vén is, Hajnalfürdő, Lacibá és a többiek is, mind, mind. Jó éjt, csillagocska!


Kiegészítés: további emlékezések:
http://editeva.blogspot.hu/2014/10/bucsuzas.html
http://lmaim-hzunk.blogspot.hu/2014/10/kedves-stali.html

Utolsó bejegyzése            Picasa képtára
http://legyenitt.blogspot.hu/2014/09/remenyhal-es-egyeb-allatfajtak.html        http://picasaweb.google.com/stali0812

11 megjegyzés:

Vénember írta...

:-)

márti írta...

:-)

natimama írta...

Szép a lelked. Szeretlek.

márti írta...

Tegnap úgy sírtam, mint egy riadt kölyök. Boróka mintha csak varázsütésre is tette volna, telón vigasztalt és öntötte belém a másnapot. A holnapot.
Aztán ma is... szinte forr a net. Mindenki megmozdult. Annyian szerették, s nem csak a kis családja!

Csudijó, hogy vagytok! :-)

márti írta...

Szeretlek Titeket.

natimama írta...

Voltam ma Borónál. Nem ezt terveztük, de Stali-emlékezős délután lett. Mi így búcsúztunk Tőle. A magunk módján...

fuziklac írta...

:-)

Györgyi írta...

Ölellek

márti írta...

:-)

Töprengő írta...

Még álmodom vele, beszélek róla. Még hol én, hol Zsuzsa idéz fel egy- egy közös emléket.Még itt van velünk, bennünk, miközben már sokkal jobb neki, sokkal szebb helyen ismerkedhet, barátkozhat.Remélem, ha sorra kerülök, ott lesz azok között, akik odaát fogadnak, s elmondja, ott miről nem illik morogni!

márti írta...

Igen, én többször is gyújtok gyertyát érte, és a múltkor is eszembe jutott egy jó kis vicces mondata.

Sajnos hullik a hajam, talán le kéne vágatnom, nem is tudom. Egyszer Stali egy kemó után, mikor már kezdett pelyhekben visszanőni a haja, illetve maradt pár hosszabb haja is, kérdeztem miért nem vágatja le azokat, szép lenne rövid pihékkel is!

Erre azt mondta, tudod így könnyebb észrevenni a levesben... :-)))))