2014. október 18., szombat

Nagyszeretettel kisjunik

Aztán az osztálytalálkozón valaki megkérdezte és mit csinálsz? Énekelsz? És én csak néztem bambán. Ha valami mindig is fel tudott emelni, le tudott húzni, az a zene volt.

Mert bizony volt idő, mikor sokáig beszélni sem tudtam. Csak hallgatni, írni, képeket nézni, csinálni. Az új időszámítás az életemben ekkor kezdődött, miután ráébredtem, hogy buborékban éltem, jónak éreztem, és mégsem éltem...,
akkor kezdődött minden új, forró, sáros, hideg, kegyes és kegyetlen, amikor megérintett a pokol, a félelem, a teljes és totális kétségbeesés, és a magány és a sírás uralták napjaim.



Aztán rám találtál. Talán Töprengőn keresztül, talán ösztönösen, nem tudom. Jó volt, meleg volt, Fényszál volt. Remény volt.

2014. október 2., csütörtök

elmerengés



Emlékszem, ahogy futottál a vonat mellett, mert te már láttad, hol is állok a vonatperonon, én meg örültem, hogy végre eltévedés nélkül odaértem. Mert ugye nem mindig szokásom átszállni, s ilyenkor türelmesen magyarázod, hogy nem drága, az a Kelenföld, de akkor így és így jutsz vissza.
Szóval állok a peronon és nagyon nagyon várom, hogy a Rózsában kicsit együtt legyünk, lazítsunk, és megváltsuk magunkat , ha már a világ magát úgysem hagyja. De mi bizony teszünk erre, mert mindig vidám lesz a hangulat, szavak nélkül is látjuk a másikon, hogy már csak az, hogy együtt vagyunk, mennyi mindenre gyógyír.

Aztán nagyon emlékszem, ahogy kitárod a karod és oly erősen megölelsz, hogy szinte elolvadok és egyáltalán nem érzem már se az időt, se a teret, mi csak összebújva, kuncogva megyünk a sínek mellett, s mutatod a házad, az árvíz nyomait, mindenkihez van egy jó szavad, aki szembejön, hisz úgy néznek rád, mintha csak megmentetted volna őket, te szerényen tagadod, aztán rájövök, hoppá, ez valahol valóban így volt, hisz gyűjtöttél valakinek, akinek mindenét elvitte az árvíz, a másiknak a kutyáját gyógyítottad, a harmadiknak virágot adtál, a negyediknek 2 jó szót, mikor épp belekókadt a feje a semmibe...

Aztán a napi cset maradt, mindenki ezerfelé, s jaj, most is szaladok a boltba, tudod, a kefír, ami nélkül nincs süti,  mindjárt jövök, jójó, megvárlak, de siess, mondod, mert a híradó megy, s utána bizony alszol, mert korán kelő vagy.

Rendben és szárnyalok, aztán elmondod a Forma1 híreit, aztán megölelsz és jól alszunk.

Ma is. Itt vagy velem. Már mosolygok. Köszönöm, hogy voltál nekem, hogy vagy nekem, hogy leszel nekem.

Jó éjt Stalika! Álmodj szépet, táncosat, finom falatosat, utazósat!

Én is alszom csöppet :-)

****

Hogy mit kerestem a kalapos képed, no, Borókánál megtaláltam, a másik Natinál, Töprengő is mesélt és Vén is, Hajnalfürdő, Lacibá és a többiek is, mind, mind. Jó éjt, csillagocska!


Kiegészítés: további emlékezések:
http://editeva.blogspot.hu/2014/10/bucsuzas.html
http://lmaim-hzunk.blogspot.hu/2014/10/kedves-stali.html

Utolsó bejegyzése            Picasa képtára
http://legyenitt.blogspot.hu/2014/09/remenyhal-es-egyeb-allatfajtak.html        http://picasaweb.google.com/stali0812

2014. október 1., szerda

Repülj galambocska!



Stali emlékére...
Mindent köszönök. Mindent. Hiszek a csodákban. Szeretem a csodát. Ott lapult, benned.
Repülj galambom.

***

"Ilyenkor nehéz mondani bármit, ami nem közhely. Elment közülünk egy igaz barát, kit rég nem ölelhettem meg. Amikor utoljára találkoztam vele, széles, mindent átölelő óvó szárnyaival betöltötte a teret. A kedves, néha feddő szavai még itt csengenek füleimben, és türelmes lénye hiányzik majd nekem. Szép élted volt a sok nehézség dacára is, tudom békéd lesz majd odaát is. Nyugodj békében Stalika!" (Csabi)