2014. szeptember 27., szombat

Visszapörgettem az időt

Visszapörgettem az időt, jippi!

Hát kíváncsian várom, mit is hoz még elém a sors. Melyik kívánságom feledem és melyek kerülnek újra előtérbe. A teremtő gondolat eredményei most itt lapulnak, ebben a nyúlüregben. Mert hogy kijárom ami bejárható, az tuti.Mert bizony, ezt is én akartam, kívántam. Csak hát a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle... . Hiába, kívánni tudni kell. :-)

5 megjegyzés:

natimama írta...

Ezt nagyon jó volt olvasni Márti! Csak az a pici baj történt, hogy valaki a torkomra/mellkasomra ült, és ettől most gombócosodik ott bent.... vagy valami ilyesmi...

márti írta...

Fejtsd le ujjait
hagyd el súlyait

Nem a te súlyaid azok
mik mások rád vetnek

s mik valóban azok
attól senki sem menthet

Sokat gondolok most rátok
mert igenis hiányoztok

de most más van nékem soron
valamit le kell hát rónom

Talán rájövök, a családom feladat
önmegvalósításom csak
része a folyamatnak

annál sokkal többre kell eljussak
segíteni - Magamon, Nekik, és más barátoknak

ha hagyják, ha engedik,
s nem akkor, mikor követelik

A napok szépek és csúnyák
de a szívünk érző és ért már!

Kedves Nati!

A lestyán ... a gulyáslevesben most is rád emlékeztet!
A kis kék doboz Borókára, amiben a lánykám szabad madárka-medálját őrizhetem, és a filmek, mikre remélem időm szakad, most alteregó ajánlja nekem, a gyönyörű képek külhonról Véntől, A könyvek Töprengőtől, a rengeteg emlékezetes beszélgetés Útontól, Velitől, Vadlibától, Stalitól ... nagy köszönet. Most aztán becsülöm ám!

Ott vagytok a levegőben, a szél suhintásában, a nap bágyadt, de mindenáron sütni akarásában, egy cikkben, egy dallamban, egy álomban.

Részeim lettetek.

Köszönöm, hogy vagytok! Mély hála és ölelés Nektek.

márti írta...

Életünkben többször is ráeszméltünk, hogy a válság mindig olyan változást idéz elő, ami jobbá tehet. A lehetőséget kapjuk meg, hogy máshogy is lássunk, másképp is vélekedjünk.

Az élet mindig értünk történik, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk lesz ezzel feltétlenül jobb. Az a felismerés, hogy ezáltal emberibbek lehetünk, viszont valódi és igaz. Mert nemcsak emberibbek, de emberebbek is.

Nagy ölelés nektek, nekünk!

Töprengő írta...

Édes Barátos! Már annyira el vagy havazva, hogy ma mellettem siettél el egy fickót ebédelni kísérni! Mire köszönthettelek volna, már el is tűntél. Ölellek!

márti írta...

Ma is egyedül ebédeltem...

Fél 12 és 12 között szoktam kimenni a Plutykóba :-) ha eccör elővennéd a telód és rámcsörögnél, ehetnék ám együtt!!!!!!!!!