2014. augusztus 20., szerda

Fordítva

Amikor az ember önmagát fel meri vállalni, mindig megosztja a körülötte élőket. A belőle élőket. A körülötte lebzselőket. A szeretetteit.

Ugyanis valahol átmegyünk egy olyan határon, amikor meg merjük kockáztatni, mert már nem bánt, hogy nem értenek. Nem értik a szándékainkat, a mozgatórugóinkat, az érzéseinket, a gondolatainkat. Valahol már mi értjük meg azt, hogy ők mindig is egy olyan másik világban maradnak és nem kérnek a miénkből.


Ahogy a Johnny Depp filmre már régóta vártam, pláne azért, mert egyszerűen EGY kritika SINCS, ami ne húzná le, gyakorta jut az ember arra, hogy egyszerűen nem való ez a film bárkinek.

Ez van. A téma nemcsak sci-fi, de az érzések felfedezésének fontosságáról és a lélek és tudat létezésének, hollétének boncolgatásából is áll egyben. Ezáltal olyan ismereteket és tapasztalatokat kér a nézőtől, ami a hétköznapok robotjaként nemigen játszik szerepet a normál életben.

Ajánlom a filmet  (Transzcendens) mindazoknak, akiket érdekel a "Mi is történhet velünk a halál után" című kérdés. Ez egy érdekes variáció. Nagyon is képben van a mesterséges intelligencia, és annak elképzelhető és belátható hatásai az utókorra.

A tudat (és a lélek???) feltöltése a hálózatra igen érdekes és előrehaladott válaszokat is mutat már fel annak, aki egy kicsit elmerül ebben a világban. Maga a téma igen hasonló kérdéseket feszeget klónozás kérdéskörével. Elég, ha kimarad egy emlék, egy érzés, nem olyan a környezet, és már nem ugyanazt az embert "töltjük fel" a netre, vagy a klónozott testbe.

A kritikák lehúzóak. Siralmasan nem tudnak mit kezdeni a történettel, a kezdéssel, a befejezéssel. De ahogy már ez csak lenni szokott, minden kritika önmagát minősíti, s nem azt, akiről, amiről ír.

Minél jobban ócsárolnak egy embert, annál biztosabb, hogy szívesen beszélgetek vele.
Minél vacakabb a kritikája egy filmnek, annál biztosabb, hogy bizony becsábulok a moziba és megnézem.

Hiába én már csak fordítva működöm. 

***

Nem hagyom ki a másik sci-fit, A holnap határa című filmet sem. (Tom Cruise) :-))

A téma hasonlóan izgalmas, uralhatod az időt, ide-oda szánkózhatsz benne, mert ha meghalsz, a kezdeti állapotban ébredsz fel és kezdheted előlről. Mintha csak párhuzamos univerzumokban élne az ember és átlépnénk a következőbe, újrakezdeni, máshogy tapasztalni, máshogy dönteni.

Egész addig, míg saját magad fel nem ismered honnan jöttél, hova és miért tartasz...

Igen, ez a film is a kritikák által lehúzott, rétegfilm.

Nincsenek megjegyzések: