2014. július 14., hétfő

Szív-zárvány


.. fürödtünk a jóban és az esőben (kint kucorgunk és sehogysem akarózik bemenni csendesebb napokon), de tegnap inkább behúzódtunk és csak a végén álltunk ki egy kicsit, szép, tiszta, üdítő cseppek, és csak hulltak, mint a manna az égből... a kiégett szívek és a száraz fű oltalmazójaként, nevetésbe és szivárványba fulladt aztán minden cseppje, és csak álltunk kint és bámultuk, mindenki: öregek, macskák, angolnyelvűek, biciklisek, hátizsákosak, nyurgák, sietősek, ... megállt a világ egy percre...


Vajon hány szivárványt vagyunk képesek meglátni és álmodni merni benne?
Vajon látjuk-e az esőt, mikor koppan a tetején és eltűnik a napban?
Vajon hányunk szívében ébred ilyenkor alkonyatkor hajnal?

:-))


- Vallj színt! - rivallják.
- Szivárvány... - suttogom.
(Fodor Ákos)

2 megjegyzés:

Györgyi írta...

Ameddig minden kérdésedre pozitív választ tudunk adni, addig van remény. Utána pedig már úgy sem halljuk meg a kérdést, nem látjuk meg a szivárványt és nem érezzük az esőcseppek koppanását, mert kiszáradtunk, elapadtunk, elsorvadtunk. Azaz ha szerencsénk van meghaltunk. De addig igazad van mindenre nyitottnak kell maradni, mert cak úgy érdemes élni!

márti írta...

Igen Györgyi! :-)

Amíg él bennünk a remény, addig jó! Utána abba halunk bele... hogy elveszítjük s sok rossz dolog közt meglátni a jót. Ilyenkor jól jön egy könyv, egy zene, egy film, egy beszélgetés, hogy kicsit összeszedjük magunkat, jobban érezzük magunkat, mert ez út, a legjobb út mindenféle gyógyuláshoz, méregtelenítéshez...

:-)))))))))