2017. november 26., vasárnap

Szív-zárvány


.. fürödtünk a jóban és az esőben (kint kucorgunk és sehogysem akarózik bemenni csendesebb napokon), de tegnap inkább behúzódtunk és csak a végén álltunk ki egy kicsit, szép, tiszta, üdítő cseppek, és csak hulltak, mint a manna az égből... a kiégett szívek és a száraz fű oltalmazójaként, nevetésbe és szivárványba fulladt aztán minden cseppje, és csak álltunk kint és bámultuk, mindenki: öregek, macskák, angolnyelvűek, biciklisek, hátizsákosak, nyurgák, sietősek, ... megállt a világ egy percre...


Vajon hány szivárványt vagyunk képesek meglátni és álmodni merni benne?
Vajon látjuk-e az esőt, mikor koppan a tetején és eltűnik a napban?
Vajon hányunk szívében ébred ilyenkor alkonyatkor hajnal?

:-))


- Vallj színt! - rivallják.
- Szivárvány... - suttogom.
(Fodor Ákos)

2014.júl.14.