2014. július 12., szombat

Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak

A torna egyre érdekesebb, a térdem ugyan lázadozik, tegnap már a lépcsőn is alig tudtam LEjönni... :-)) Egyébként a mostani énem azt mondja, a biciklizés ugyanilyen jó és ott még szabadságérzés is van. 4 hete minden nap járok tornára, mostanra megerősödtem annyira, hogy minden nap bevállaljam a bicózást is, nem sokat! 30 percet és marad a lépcsőzés... Az edző egy nagyon jó szakember, előttünk zajlik az élete, a társkeresőktől kezdve, a halálig minden téma előkerül 2 komoly percre a torna alatt. Ennyi pont elég is.Minden napra jut valami érdekes. Tegnap egy könyvet láttam nála. Valamiért azt éreztem, ez nekem is szólhat, és hát mesélt róla.

Megtaláltam online, az egészet, egy ausztrál törzsről szól, (akiket még nem érintett meg a civilizáció és a fogyasztói társadalom, a pénz és a belekényelmesedés világa) ahol az emberek soha nem tudják, hogy másnap mit esznek, de ez minden nap megoldódik, és a legérdekesebb, hogy nem beszélnek és mégis, nagyon szoros a kapcsolat közöttük.  Közéjük keveredik egy híres pszichológusnő, aki szemével íródik a könyv, igaz meseként. Mikor kérdezi, miért nem beszéltek, azt válaszolta valaki, hogy amíg az emberek pénzt dobálnak be egy gépbe, hogy beszéljenek egymással, addig ők ezt fejben teszik. Telepatikusan kommunikálnak.


Lehet, hogy nem pontosan jegyeztem meg a szavait, de valami ilyesmiről szól a könyv, ezen a két esős napon pihenőt rendelek, este még jöhet a meccs, de az eső is bekerget mára a szobába, vékony kis könyvecske, 2 nap alatt elolvasható. Kíváncsi vagyok rá. Ha ti is, itt olvashatjátok vagy rákereshettek.

****
Ajánló:
A nyugati nő találkozása Ausztráliával
Marlo Morgan

Egy amerikai orvosnő merész, páratlan kalandba keveredik, amikor elfogadja egy ismeretlen ausztrál bennszülött törzs, az Igazak népe hívását, és velük megy négy hónapos vándorútjukra, keresztülszelve a távoli kontinens kietlen pusztaságát. A 2200 kilométeres út során nap mint nap bizonyítja kitartását, ezért nomád társai befogadják, és készséges türelemmel beavatják évezredes kultúrájukba - ő pedig megtanulja, milyen ereje van az őszinteségnek, megismeri az életben maradás rejtélyeit, megtapasztalja a test és a lélek összhangját, a tánc és az ének gyógyító hatalmát. Majd pedig teljesíti, amire kérik, és közvetíti az Igazak üzenetét, amely minden emberhez szól: fogadjuk el, hogy minden élőlény ugyanannak az univerzumnak a része, találjunk vissza a természetbe, és vigyázzunk a Földre. Belső világunkban pedig szabaduljunk meg az értelmetlen elvárásoktól, és találjunk értelmes célt az életünknek. Marlo Morgan 1991-es regénye rögtön nemzetközi hírű bestseller lett; az azóta eltelt több mint két évtized lankadatlan érdeklődése pedig a modern klasszikusok sorába emelte.(Libri kiadó)

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak című könyvének kitüntetett helye van a polcomon, közvetlenül Exupery Kishercege mellett. Nem véletlenül, hisz mindkettőt mint egy-egy bibliát veszem elő, újra és újra találva bennük valami új üzenetet, valami fontos mondanivalót, amire azelőtt esetleg nem figyeltem oda eléggé, vagy ami az adott élethelyzetemben leginkább a segítségemre lehet.
Az amerikai írónő meghökkentő kalandjai egy ismeretlen bennszülött ausztrál törzzsel, az Igazak népével üzenet az olvasó, illetve az egész emberiség számára: Vigyázzatok a Földre! Találjatok vissza a természetbe! Ha megszívlelitek, megtaláljátok létezésetek valódi értelmét, akár az Igazak népe.
E magvas mondanivaló mellett a könyv tele van szeretettel, melegséggel, izgalmas és meghökkentő kalandokkal, érdekes szokásokkal, a kitartás és erő hőstetteivel, ember és természet páratlanul szép együtt lélegzésével. Aki nem olvasta, annak tiszta szívvel ajánlom, aki pedig már olvasta, sose feledje a sorokat!
(fusz.hu)

**
A könyvből:


Üres kézzel születünk,
Üres kézzel távozunk.
A valódi életet
üres kézzel éltem át.
Marlo Morgan

Az olvasóhoz

A könyvben leírtak tények, valóságos élmények hívták életre. Az olvasó meg-győződhet majd róla, nem vittem magammal jegyzetfüzetet. A történetnek az a feladata, hogy az ausztráliai bennszülöttek egyik kis törzsét megvédje a jogi felelősségre vonástól. Szándékosan ne említettem távoli barátaim nevét, akik kerülni akarják a nyilvánosságot, és megőriztem a számunka szentnek számító hely titkát is.

Nem kell az olvasónak azon elfáradnia a könyvtárba, hiszen nem feledkeztem meg az alapvető történelmi áttekintésről. Nem szükséges elutaznia a távoli Ausztráliába sem, mert a bennszülöttek mai életkörülményeit bármely amerikai város szegénynegyedében megismerheti, ahol a színes bőrűek többsége munkanélküli-segélyen él. A szerencsésebbje nem állástalan, igaz, csak alantasabb munkához jut; a kultúrájuk pedig kihalófélben van ahogy Amerika őslakosai esetében történt, mivel életüket kijelölt korlátok közé szorították, és több nemzedékük számára megtiltották a szent hagyományok gyakorlását.

Amitől nem kímélhetem meg az olvasót, az az Igazak üzenete.
Amerika Afrika és Ausztrália láthatólag azon fáradozik, hogy javítsa az emberfajták közötti kapcsolatot. Ám valahol az ausztrál kontinens legeldugottabb vidékén, a világtól elzárva ősi életforma maradt fenn. Különleges embercsoport él ott, amely nem tudja, mi a rasszizmus, csupán az emberekkel és a természettel törődik. Ahhoz, hogy pontosan megértsük ezt az életet, jobban meg kell ismernünk a létező embert és az emberi létezést.

E könyv szerény magánkiadványként indult, s mégis nagy feltűnést keltett. Bizonyára olvasóim is más és más következtetéseket vonnak le belőle. Úgy tűnhet például: az az ember, akire közvetítőmként és tolmácsomként hivatkozom, az elmúlt években nem tartotta be az állami törvényeket, szabályokat: nem törődik a népszámlálással, az adókkal, a választásokkal, a földhasználati joggal, a bányászati engedéllyel, a születés és halál bejelentésével és így tovább. Sőt a törzs más tagjait is engedetlenségre buzdítja. Sokan kérték tőlem, hogy hozzam nyilvánosságra ennek az embernek a nevét, továbbá hogy vezessek el egy csoportot a távoli sivatagba, járjuk végig ugyanazt az utat. Nem tehettem eleget a kérésnek. Bizonyára lesz olyan, aki azzal vádol, hogy magam is szemet hunyok a törvénysértések fölött, illetve hogy nem mondok igazat, s a törzs talán soha nem is létezett.

Válaszom a következő: nem egész Ausztrália bennszülött lakosságáról beszélek. Csupán a földrész mindentől távol eső vidékén élő, vadaknak vagy ősembereknek emlegetett kortársaink nevében szólok. Mielőtt 1994 januárjában visszatértem az Egyesült Államokba, újra felkerestem őket. Újra áldásukat és beleegyezésüket kaptam, hogy végezzem ezt a munkát.

Azoknak az olvasóimnak, akik csupán szórakozást keresnek soraimban, azt kívánom: olvassák könyvemet élvezettel, aztán felejtsék el, mint afféle könnyű elő-adást. Ha a mesét keresik benne, nem fognak csalódni: azt kapják, amit vártak.

Ám aki fogékony az üzenetre, tisztán megérti majd az üzenet szavát. És nemcsak eszével, hanem érezni fogja zsigereiben, szívében, minden porcikájában. Belegondol, hogy vele is megtörténhetett volna, hogy őt választják ki erre a vándorútra. Elhiszi majd nekem, hogy olykor nem bántam volna, ha nem rám esik a választás.

Mindannyian vágyunk olyan élményre, amely valamilyen isten háta mögötti vidékhez fűződik; én a szó legszorosabb értelmében az isten háta mögött jártam. Velem a valóságban megtörtént mindaz, amit más csak szeretett volna megélni. Én a saját bőrömön tapasztaltam mindent.

A könyvet lapozva olvasóm szívét talán majd megérintik hőseim. Angolul írt szavaim mögött a világ minden emberének közös nyelve: az érzés szól.
Ízlelgesse hát az üzenetet, kedves Olvasó, szemezgesse ki belőle, amit jónak talál, a többit pedig hajítsa féle; hiszen ez a világ rendje.

A természeti népek hagyományainak megfelelően új nevet választottam magamnak, amely kifejezi ott fölfedezett képességemet.

Őszinte hívük:
Utazó nyelv

E regény megírására ausztráliai élményeim ösztönöztek. A történet játszódhatna akár Afrikában, akár Dél-Amerikában vagy bárhol a világon, ahol még ismerik a civilizáció szó eredeti jelentését.
Az olvasó dolga csupán annyi, hogy megértse a neki szóló üzenetet.
M.M.

***

"A testi gyógyítás csak akkor ér valamit, ha az ember örök, néha megsebzett, vérző, fájó lelkének ápolásával párosul." Marlo Morgan



Ausztrál őslakos fohász:

16 megjegyzés:

Mamka írta...

Kedvenc könyveim egyike!Elterjedt valamiféle hír,hogy nem is történt meg a könyv,de én azt nem hiszem el....

márti írta...

Mamka, ha megtörtént, ha nem, le nem tagadható, mert MÁS cikkek, könyvek is pont erről szólnak... egyre több...

Én már kezdem érteni, miért talált ez a könyv rám, épp most...

Részlet a Gyógyítás c. fejezetből:

"Testünk figyelmeztet, és ekkor legjobb alaposan körülnéznünk, megvizsgálni, hogy vannak-e gyógyítandó sebeink: sérült kapcsolatok, megrendült bizalom, csontosodó félelem, Teremtőnkbe vetett hitünk gyengülése, megkérgesedett engesztelhetetlenség és így tovább.

Eszembe jutottak azok az amerikai orvosok, akik mostanában pozitív hozzáállást sugallva kezelik a rákos betegségeket. Legtöbbjüket nem nagyon szeretik a kollégák. Túlságosan „új”, amit csinálnak. És most itt volt előttem a föld őslakóitól származó nép, mely évezredeken keresztül megőrizte az öröklött, jól bevált módszereket és használják is őket. Mi pedig, az úgynevezett civilizált népek, tartunk a pozitív gondolkodástól, mert nem merünk hinni hasznában, inkább kivárunk, amíg néhány példán igazolódik működése. Ha súlyos beteg társunk minden lehetséges gyógykezelést megkapott, mégis a sír szélén áll, orvosa azt mondja a hozzátartozóknak, hogy megtett minden tőle telhetőt. Hányszor hallottam életemben a mentegetőzést: „Sajnálom, én már nem segíthetek. Isten kezében a döntés.” Milyen gyermetegen hangzik!

Nem hinném, hogy az Igazak természetfeletti gyógyítással gyógyítanák a betegségeket, a baleseteket. Bizonyos vagyok benne, hogy mindent, amit tesznek, kiállná a mi tudományos vizsgálataink próbáját. Mi gépeket tervezünk, hogy tökéletesítsük az eljárásokat, ők pedig ékesen bizonyítják, hogy elektromosság nélkül is boldogulhat az ember.

Az emberiség tévelyeg, küszködik, de Ausztrália kiemelkedő, modern egészségvédelmét csupán néhány ezer kilométer választja el attól a helytől, ahol az ősi orvoslás jóvoltából mindig is életeket mentettek meg. Egy napon talán találkozik a két módszer, és tökéletes tudomány születik belőlük.

Micsoda ünnep lesz az a nap! ..."

:-))))))))

alterego írta...

Reménykedni lehet, sőt kell is, de én láttam, hogy mivé lett, mivé tették a betelepülők azt az ősi civilizációt, mert igenis az volt, ha nem is a mi fogalmaink szerint való, s ki tudja hová illant ijedtében, fájdalmábam a spiritualitás, helyet adva a züllésnek, alkoholizmusnak. Szomorú :-(

márti írta...

Ennek ellenére azt mondom, jó jelen lenne, benne lenni, a része lenni egy folyamatnak, amit akár haladásnak, fejlődésnek is tekinthetnénk.

Ma nagyon érdekes napom volt. Egy vietnami (amerikai katona) veteránnal beszélgettem. És egy olyan emberrel, akit fogalmam sincs honnan, de öröktől ismerem.

Alterego kedves, most értettem meg az Ausztrália c. filmet, annyira vonzott, hogy vagy háromszor megnéztem. Ez legalább háttérinfo, és nagyon nagyon közel érzem magamhoz. Ahogy a tiszta embereket: gitárosok, indiánokat. Mélyen sajnálom, hogy az "aborigines" is arra sorsra jutott, amire az amerikai őslakók, az indiánok.

Talán még van remény. A zene. "Énekellek magamhoz."

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál, akartam neked jelezni, de csak most értem haza és addigra már írtál.

A Red dog-ot is köszönöm neked.

márti írta...

Ez a könyv olyan érzéseket és ismereteket ad, hogy ha nem is éli/élte túl maga az eszme, időről időre mindenképp felébred, és továbbfejlődve, tovább adódik.

Vagyunk. Jelen vagyunk. Átadunk. Így öröklődünk.

márti írta...

Soha nem halunk meg.

márti írta...

"Mindannyian egyedi lények vagyunk, (...) s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során."

És ez a lényeg. Lehetsz te egy törzs tagja, vagy zarándok, vagy egy városlakó, mindenhol a túlélést kell megtalálnunk. Magunkban. A boldogulást, ismerős és ismeretlen terepen. Egy városban is fel kell fedezni a világot, alkalmazkodni a ritmusához, belenőni, beleélni magunkat.

Mindegy hol vagy, ha Te már ott bent megtaláltad magad. :-)))

márti írta...

... és képes vagy hálát érezni.

(Ez lemaradt a végéről.)

:-)

alterego írta...

Én tartozom köszönettel azért, hogy a mindig magvas mondanivalóidat, hangosan gondolkodásodat olvashatom, tanulhatok tőled, az élet számtalan területén, s hogy további gondolatokra, olvasásra, kutatásra inspirálsz. Ölellek! Irén. :-)

márti írta...

Jaj de jó, de jó!!!!

"A csoda mindig ti vagytok, ti, akik részt vesztek, írtok, örültök,
befogadtok magatokba és átmossátok magatokon.

A csoda mindig belőletek jön, nekünk nincs más dolgunk, mint
szó szerint CSODÁLNI :)."

Mindjárt végzek a könyvvel, alig akarom letenni. Ezzel álmodom, ezzel kelek, nagyon nem akarózik visszamenni a hétköznapok világába. Tanulom magam is, és jó olvasni olyat, amiben aha-élmény van. Igen, én is így érzem, így gondolom, így éltem meg.

Talán ezek a könyvek érnek a legtöbbet. Amilyen kis vékonyka, olyan erőteljes.

Ha rákerestek a címre a gugliban, van könnyebben olvasható változat is, letölthető is.

márti írta...

Köszönöm Irén! Ölelés vissza!! :-)))

márti írta...

Ausztrál őslakos fohász: http://www.youtube.com/watch?v=9LloDePqw-M

Nagyon érdekes videó, a képek segítenek elképzelni az utat, amit a könyvíró bejárt.
S ha csak egy picit is belegondolok, mindenkinek meg kell járnia, élnie a maga El. Camino-ját. Mindenkinek kell csiszolódnia. Jó együtt csiszolódni. :-) Veletek.

Igazából a saját pontjainkat kéne megfogalmazni, mi az, amit szeretnénk elérni és mit hátrahagyni. Mi az, amitől félünk és mi az, ami belülről hajt és mozgat. :-)

Hogy soha ne érezzük egyedül magunkat, hogy elégedettel lehessünk azzal, amink van és ne pazaroljunk, hogy ne álljunk haragban a világgal, hogy merjünk belevágni fizikai/szellemi kalandokba s ne csak a hétköznapok őröljenek minket.

Szép napot Nektek!

márti írta...

A nap megkoronázása volt, hogy az esti meccsen találkoztam egy nagyon régi, nagyon kedves baráttal. szó nélkül megöleltük egymást, pedig régebben ezt soha nem tettük, és valami olyat éreztem hirtelen, ami szomorúvá tett, aztán rájöttem, mindig is enyém marad az élmény, és sosem távolodunk el egymástól.

Végiggondoltam 2 perc alatt hány ember mellett jártam eddig utam, hánnyal találkoztam időnként össze, hány hagyott el, hányat hagytam el én, és rájöttem, igazából soha többet nem leszek egyedül. Ott vannak nekem ezek az emlékek és a felbukkanó barátok. Na meg a meccsek. :-)) Ma vizilabda kezdődik. Ott esélyünk is van.

Naggggyon süt a nap. Jót sütünk, ma is. Kukoricát. :-)

Mamka írta...

Márti! Köszönöm az imát, nagyon! Mi jártunk ott ,a messziben,barátainknál és előtte talált rám az Igazak könyve..:) Barátaink elvittek egy erdőbe,ahol egy európai férfi,azonosulva a bennszülöttekkel, harcolt értük és ennek nyomán születtek a faragásai.levélben átküldöm a képeket.
Sajnos valóban az történt,ami az indiánoknál,hogy a fehér ember tönkretette őket.
Csökönyösen ragaszkodtam ahhoz,hogy találkozzam bennszülöttekkel, megnézhessem a közösségi helyüket. Meg is találtuk,de zárva volt,viszont akik őrízték,nagyon kedves leszármazottak voltak.:) Nekem csodás élmény volt,kicsit szomorú is: próbálják megőrízni a kultúrájukat ,de már minden más.

alterego írta...

William Rickets Sanctuary :-) csodás !

márti írta...

Igen Irén, megnézem! (virtuálisan)

Köszönöm Mamka!
marta.r@freemail.hu

:-)