2014. július 21., hétfő

enni és menni jó

Csak azon gondolkozom, nagyanyáinknak mért nem lett baja a szalonnától, a zsírtól, vajtól, méztől, a fehér kenyértől, a fehér cukortól és a sótól, a tojástól, mert manapság ezek azok az alapanyagok, amik ellen nagy hadjárat indul időnként és folyamatosan kiderül, hogy ami jó, az rossz, ami rossz, az jó, és aztán így forog az egész körbe.

Igen, a méz és az olivaolaj hízlal, mint a süti! Nem is nagyon eszem egyiket sem. De tudod, semmi nem tudja elvenni a kedvem attól, hogy a lecsóhoz ( nem húzom le a paradicsom és a paprika bőrét, eszemben sincs!)  friss, fehér kenyeret egyek, hogy a húst jól megsózzam, és rósejbnivel egyem, hogy a vegetát használjam, ha van benne cukor, ha nem, a túrós csuszát szalonnapörccel szeretem, és hogy a boromba időnként kólát tegyek. Sütire nagyon nem vagyok vevő, talán a citromfagyi az egyetlen, amit időnként  megeszek, na de azért megbiciklizem a magamét!

A kovászos vagy csemege uborkáért,  paradicsomért és almáért mit nem adnék!

Na és a kávé... mióta kiderült, hogy nem emeli a vérnyomást, sőt hasznos, addigra annyira leszoktam róla, hogy szinte nem is jut eszembe inni. Addig, míg károsnak nyilvánították, rabja voltam. Cigivel. :-)

Sok gyógynövényről tudom, hogy jó, de csak azért, mert valakinek jó volt, lehet, hogy én máshogy reagálok rá. Vagy sehogy. Nem vagyok nagy teás, sőt, akkor már halálomon vagyok, ha teát iszom, és nagyon nem vagyok híve az étrendkiegészítő, gyógy-, hajnövesztő, hájcsökkentő...  tablettáknak. Hiszek a fokhagymában, a citromban, a zöldekben, a gyümölcsökben. Vajon a természet miért a keserűben, savanyúban és büdösben... rejtett orvosságot?

És miért rejtette az igazi orvosságot valami olyan helyre, ahol sose keresnéd?

Még a placebó is gyógyíthat és még a hasznosnak kikiáltott  is ronthat...,
s talán nem is az ételekben van a legtöbb méreg.
Mintha a magány még többet tenne bele.
Mintha az jobban ölne, mint a cigi vagy a koleszterin.
Mintha az öröm és a hit pedig semlegesítene.
Mert amikor elégedett vagy és boldog vagy, annyira mindegy mit eszel.

Védve vagy.

Milyen érdekes.

:-) No, indulok is. Szabadság van! :-))

2014. július 18., péntek

Borral főzök, néha az ételbe is teszek

Minden nap ér valami meglepetés... azt már tudom, hogy a neten található (csodakönnyű, pofonegyszerű) pogácsareceptek... nekem nem válnak be; csupán azt nem írják le, ami a legfontosabb: minden legyen szobahőmérsékletű. Az élesztőt, ha nem is futtatom fel, akkor megöli a hideg tejföl. Jó pár évem telt el azzal, csak mert szerettem,  hogy "élőben" néztem a  főzést, és csak egy olyan adásra akadtam eddig, és nem ismétlik meg, ami hangsúlyozta, hogy a konyhai higiénia igen fontos: csirke után mossunk kezet, a citromot dörzsivel, vagy szódabikarbónával jól tisztítsuk meg, a tojást mossuk meg, töröljük papírtörlővel szárazra, és egyenként törjük fel, ne használjuk ugyanazt a vágódeszkát hús és zöldség aprítására, tartsunk a főzés alatt sorrendet és rendet, kerüljük a csetreszgyártást és hogy minden főzés azzal kezdődik és végződik: mosogassunk el. Valahogy ez mindig kimarad a műsorokból. És igen, én is tudok 30 perces kaját, mert használom a mélyhűtőt, előrelátóan teszem félre a maradékokat. Igen, én is tudok rittyenteni csodavacsorát tízezer forintból. De vajon hány olyan műsor van, ami azt mondja, nézzük, mi is van a kamrában, és abból hozzunk össze valamit. Ha elrontjuk, hogyan lehet helyrehozni? Ha valami hiányzik, mivel lehet helyettesíteni?

Minden a részletekben rejlik. Az étel pont olyan, mint az élet. Szenvedély, lélek, körültekintés, odafigyelés és rendes fűszerezés. Nem, nem elég a só és a bors. Most épp lestyánra vadászom, tárkonyom már van, a kurkumától megrettentem, pedig fertőtlenít, és fogmosásra is jó, de hát mindent sárgára fest, és gyakorlatilag csak igen erős (nem mindig elég az ecet és a mosószóda) vegyszerekkel tudom eltüntetni a konyhalapról. Vagyis számomra az jött le, körültekintően, de örömmel főzni, merni fűszerezni, változtatni,  mert csak feldobja az ételem. Az életem. :-))

2014. július 16., szerda

Az eső színei

:-) Képzeletben - a napfény ízével a számban - barangolok oda, ahol Ti is ott vagytok.

Elidőzőm Nálatok, közben elered az eső, hangos mennydörgések közepette. Hamar múlik, jön a fülledt meleg megint, alig van módja levegőt venni a testnek. Rásegít hát a lélek.

A napfény íze (Borókánál) mellett az eső színei is szépek.

Való Ibolya akrilfesménye
Leonid Afranov festménye

2014. július 14., hétfő

Szív-zárvány


.. fürödtünk a jóban és az esőben (kint kucorgunk és sehogysem akarózik bemenni csendesebb napokon), de tegnap inkább behúzódtunk és csak a végén álltunk ki egy kicsit, szép, tiszta, üdítő cseppek, és csak hulltak, mint a manna az égből... a kiégett szívek és a száraz fű oltalmazójaként, nevetésbe és szivárványba fulladt aztán minden cseppje, és csak álltunk kint és bámultuk, mindenki: öregek, macskák, angolnyelvűek, biciklisek, hátizsákosak, nyurgák, sietősek, ... megállt a világ egy percre...


Vajon hány szivárványt vagyunk képesek meglátni és álmodni merni benne?
Vajon látjuk-e az esőt, mikor koppan a tetején és eltűnik a napban?
Vajon hányunk szívében ébred ilyenkor alkonyatkor hajnal?

:-))


- Vallj színt! - rivallják.
- Szivárvány... - suttogom.
(Fodor Ákos)

2014. július 12., szombat

Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak

A torna egyre érdekesebb, a térdem ugyan lázadozik, tegnap már a lépcsőn is alig tudtam LEjönni... :-)) Egyébként a mostani énem azt mondja, a biciklizés ugyanilyen jó és ott még szabadságérzés is van. 4 hete minden nap járok tornára, mostanra megerősödtem annyira, hogy minden nap bevállaljam a bicózást is, nem sokat! 30 percet és marad a lépcsőzés... Az edző egy nagyon jó szakember, előttünk zajlik az élete, a társkeresőktől kezdve, a halálig minden téma előkerül 2 komoly percre a torna alatt. Ennyi pont elég is.Minden napra jut valami érdekes. Tegnap egy könyvet láttam nála. Valamiért azt éreztem, ez nekem is szólhat, és hát mesélt róla.

Megtaláltam online, az egészet, egy ausztrál törzsről szól, (akiket még nem érintett meg a civilizáció és a fogyasztói társadalom, a pénz és a belekényelmesedés világa) ahol az emberek soha nem tudják, hogy másnap mit esznek, de ez minden nap megoldódik, és a legérdekesebb, hogy nem beszélnek és mégis, nagyon szoros a kapcsolat közöttük.  Közéjük keveredik egy híres pszichológusnő, aki szemével íródik a könyv, igaz meseként. Mikor kérdezi, miért nem beszéltek, azt válaszolta valaki, hogy amíg az emberek pénzt dobálnak be egy gépbe, hogy beszéljenek egymással, addig ők ezt fejben teszik. Telepatikusan kommunikálnak.