2014. június 23., hétfő

Galaktika

A Galaktika folyóirat szerkesztőségében ültünk ezen a napon is. Odalent köszöntünk a portásnak, blokkoltunk, akár egy gyárban, felhoztunk egy kávét magunknak a büféből, letettük a kabátunkat, kinyitottuk a fiókokat, rágyújtottunk, átnéztük a postát. Egyáltalán nem úgy festettünk, mint egy sci-fi folyóirat szerkesztősége. Inkább, mint egy állami bolt, mely kelletlenül felhúzza redőnyét, mintha szemöldökét húzná fel, vagy mint egy hatóság, mely nemsokára kénytelen kinyitni a derékgörnyesztő kisablakot az okvetetlenkedő polgárok előtt. Belemélyedtünk a kéziratokba, s vártuk a szerzőket, a fordítókat, a grafikusokat. De ez a nagy egy kicsit másképp kezdődött, mint máskor. A portás bácsi személyesen szaladt fel, ez még fennállásunk óta nem fordult elő, ebből rögtön sejteni lehetett, hogy valami fontos dolog történt.
A portás bácsi lihegett.
- Főszerkesztő úr... kérem...
- Csak helyettes - helyesbítettem, mert mindig ügyeltem a részletekre.
- Kérem szépen... én már sok mindent megértem... De ez...
- Mi történt? - kérdezte Halmos úr, az olvasószerkesztő, aki mindig rátapintott a lényegre.
- Két apró kék emberke keresi magukat. Gondoltam, felszólok, de foglalt volt a telefon, így hát...


A telefon valóban foglalt volt, Trethon úrhölgy, a Galaktika Baráti Kör anyja adott éppen tanácsokat egy alsótaktaböhönyei klubvezetőnek interurbán.

- Nem zöld? - kérdezte Halmos úr, aki szerette pontosítani a dolgot.
- Feltehetően engem keresnek - szólalt meg Kuczka úr öblös baritonja, s korát meghazudtolófrissességgel a portást is megelőzve lesietett.
Bár valamennyien égtünk a kíváncsiságtól, nem volt merszünk ahhoz, hogy az agg Mester után tóduljunk. Inkább enyhe kacajra illesztettük orcánkat, mert joggal feltételeztük, hogy a két apró kék emberke sci-fi rajongó, aki elbírálandó írást, rajzot, képregényt hozott.
De a Mester egyáltalán nem tűnt bosszúsnak, amikor visszaérkezett, pedig hóna alatt meglehetősen vastag köteg irományok dudorodtak. Kajánul néztük, amint lepakolta terhét.

- Na? - kérdezte Halmos úr, ifjonti kíváncsisággal.
- Semmi különös. Csak a Galaktika jövő évi anyaga. Ki kell adni fordítani, illusztráltatni, előkészíteni, korrigálni, és a többi - monta Kuczka úr. Én csak egyetlen dologra tudtam összpontosítani.
- Fordítani? Milyen nyelvből?
- Azt még meg kell beszélnünk - dünnyögte Kuczka úr, és olyan letörten bámult a leginkább madárláblenyomatra hasonlító hieroglifákra, hogy Trethon úrhölgy is a helyére tette a telefonkagylót.

- Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza - jelentette ki Halmos úr, és áthelyezte a papírkosarat Kuczka úr kezeügyébe. - Van éppen elég jó magyar szerzőnk, hadd ne soroljam.
Az agg Mester belepislantott a hieroglifákba, fejét rázta.

- Nem, nem. Gyönyörű sorminta. Jó lesz a képzőművészeti rovatba.
A kis kék emberkék közben kipipálták a Földet. Ők átadták az Univerzum használati utasítását, feltehetően a legjobb kezekbe. Tízezer év múlva visszalátogatnak a Földre.
- Nem kell sorminta - jelentettem ki. - És nem kellenek dilettánsok.
És az iratnyaláb belezizzent a kosárba.

(Szentmihályi Szabó Péter írása)

4 megjegyzés:

Töprengő írta...

Nagyon jó! Minden jellemzőnk ott sűrűsödik benne!

márti írta...

Bizony...

a link alatt a 101 mini sci-fi gyűjtemény összes írása megtalálható... :-)

Valley írta...

Szentmihályi mostanában nálunk adatja ki a könyveit. :)
A 101 mini sci-fit is! :) :) :)

márti írta...

Milyen jó lehet ennyi könyv között lenni!
Néha beleolvasol egy-egy könyvbe? Van rá lehetőség?