2014. június 4., szerda

:-)

Soha nem kellett ennyire a csend, az eső, a betű, a jóleső alvás, a gondolkodás nélküli és az álmok nélküli létezés. Nyitva maradt a szemem és a szívem, kér egy jelet, merre is lenne jobb most menni. Vagy csak maradni azon az úton, amire nagy ívek után sikerült szert tennem. Még ha magányosabbnak is tűnik időnként.

Ma már mosolyogni is tudtam. Álmomban pedig dúdoltam. Hmm. Ki érti ezt. :-)


2 megjegyzés:

stali írta...

Te. Mert érted. Érzed is.

márti írta...

... mert csak megélem. Hagyom, hogy történjen most, aminek kell.

Tudtam mi fog, ez könnyebbség.