2014. június 22., vasárnap

A nő - Her

Elsőre eszembe jut Emma Thompson jóboszorkányfilmje, ahol megjelenik nevelőnőként egy család életében és azt mondja: ameddig nem szerettek, maradok. Ha (meg)szerettek, elmegyek. 


Ha egy embert befogadsz az életedbe, az azonosságaitok miatt, el kell fogadnod egyben a különbözőségeitek miatt keletkező problémákat.

Talán pár mondatban így lehetne összefoglalni a Her című film egyik lényegét. Egyiket. Mert több is van. :-)


A Her (A nő) című film az egyik legfantasztikusabb módon feszegeti egy kapcsolat mibenlétét, határait, változásait. Kategóriáját tekintve is különleges, hol dráma, hol sci-fi, hol romantikus. A film 2 óra 10 perces, a szokásosnál kb. fél órával hosszabb, a film közepén kicsit le is ül, a házaspár válásakor előkerülő problémák oly unalomig ismerősek: a (jogosan) hisztis feleség, az emiatt rá sem hederítő férj, igen váljunk már el, de azért mikor a signo karcolja a végső papírt, olyan végzetessé és semmivé válik minden értelem, ami az életben erőt adott, de valahogy nem akartuk észrevenni, és továbbra is űr tátong bennünk, mert csak kapni akartunk, de a másik igazi gondjait már nem akartuk felvállalni. No nem mindent, csak egy kicsit. Se. No ettől és innentől válik a film olyannyira ismerőssé annak is, aki nem a technika ördöge, aki háta mögött van már elrontott komoly kapcsolat, és innen kezd a film pergőbbé válni és a végére - még az előzőleg annyira kizárt - őszinte megbocsátást kérő levél is "megíródik". Addig persze különleges érzelmi stációkon megyünk a filmmel együtt keresztül, hisz már érthető, miért is nyújtották ilyen hosszúra. Az érzések átadása nem egyszerű dolog, rájuk hangolódni több idő.

Maga a főtéma - kapcsolatok - sci-fi köntösbe bújtatva tárul elénk, s így a fiatalabb korosztály sem menekül. A téma bizarr (cyberszerelem a szó pontos értelmében) és ami mégis annyira előrevetíthető a technika oly hihetetlenül gyorsléptékű fejlődése folytán. Az azonban már kevésbé megjósolható, hogy a "mi történt velünk" kérdés ugyanúgy felmerül. A válasz erre talán az egyik legérdekesebb pár mondat a film folyamán.

Aki teheti, nézze meg, még ha hitetlenkedik is az ember az elején, nem, ez nem nekem szól.

Mindenkinek szól, aki ember akar maradni egy gépvilágban. A csavar pedig a történetben nem marad el. Mire is jó a mesterséges intelligencia? Vajon hová fejlődhet, s közben mi, kis emberek mennyire vagyunk tudatában, hogy a nagy univerzumban csak kicsiny porszemekként létezünk? Tudunk-e ennek ellenére kiteljesedni, ha nem is úgy, ahogy elképzeltük? Ki vagy mi taníthat meg minket szeretni?


Nincsenek megjegyzések: