2014. november 1., szombat

A vetítés...

November 1.

Nagyon furcsa, mert engem ma nagyon megérintett a nap. S egyetértek mindazokkal, akik azt gondolják, minden nap fontos, s nem egy napba kell sűríteni az emlékezést. Magam is inkább szívben őrzöm az emlékeket és az életembe csempészem bele azt, amit tőlük kaptam. De a rohanó embernek ez egy nap, amikor az idő vagy sors úrfi megálljt parancsol. Kénytelenek elgondolkozni végre azok is, akik nem akarnának. A másik halála mindig a saját halálunkat is tárja elénk. A félelmeinket, az el nem ért vágyainkat, s bizony tisztáznunk kell egyszer magunkkal, tettünk-e le valamit az asztalra, vittük-e valamire, adtunk-e e a gyermekeinknek olyat, amik ők is szívesen tovább visznek és akkor talán békében halhatunk meg.  Az egész élet arról szól, hogy tükörbe tudjunk nézni, akkor, mikor jön az utolsó pillanat.
Hát ezért kell mégis ez a nap.

Ahogy a karácsony is emiatt kell. Mert a szeretetet sem egy napba kell sűríteni. Megbocsátani, bocsánatot kérni bármikor érdemes.
.

Nincsenek megjegyzések: