2014. május 30., péntek

Börge göbre

"Ha normális családba születtem volna, normális ember vált volna belőlem.
Ha több időm lenne, mindenre lenne időm.
Ha az a másik ember, ott, nem piszkálná az orrát, boldog lennék.
Ha a másik ember helyében lennék, tudnám mit kell tenni.
Ha valaki rám mosolyogna, visszamosolyognék rá.
Ha majd öreg és tehetetlen leszek, kézbe veszem az életem.
...
Akkor, majd, ha, na akkor, boldog leszek és elégedett. Addig juszt sem!
Szinte elfelejtettem, azt akarom, hogy soha ne essen az eső!"(Kezdet)

:)

2014. május 28., szerda

hajaj

Amikor az élet megtöri kicsit az embert, a hajunk is megtörik mellé. Épp ideje levágatni, már a derekamig ér, nehéz teher. Benézek az egyik fordászhoz, nem ér rá. Megyek egy másik helyre, kicsit drágább, de többen vannak, nagyobb a forgalom és nevesebb szalon. Ahogy belépek két nádszál fogad, csöppet el is bizonytalanodom, mit keresek én egyáltalán itt, sugárzóak és fiatalok, csodálatos a hajuk (naná...), a sarokban 1 férfi dolgozik lendületesen és elmélyülten, elbűvölő szakmai tapasztalatáról adva tanúbizonyságot, de idő, az sajna nincs... aztán jelentkezik a Tomi, a sarokból. Nem nádszálkategória, ez már könnyebbé teszi feszengésem, ki nem nézném, hogy a női hajak és (lelkek) mestere, a mosoly egyformán játszik a szánk sarkában,  mellette én sem érzem magam öregnek és kövérnek. Csak ettől, ahogy rám néz, ahogy kérdez, ahogy megnézi a hajam, ahogy rám mosolyog, észre sem veszem és nem is fontos, hogy kilókban kicsit kilóg az átlagból. Hát, csak igazítás kellene, törik a hajam, meg valami kis fiatalosabbat is ha lehetne, rábízom majd. A lényeg, vágjon le úgy 1-2 évet a hajamból. Érti ő. Én meg hálás leszek neki ezért. És magamnak, hogy meg merem tenni. Hajaj, haj-jaj... Nagyon tudok ragaszkodni ahhoz, amit megszeretek, pedig felesleges. Akkor is az enyém, ha nem olyan, és akkor is szeretni fogom, ha más lesz, és akkor is szeretni fog, ha ilyen kis tádé maradok Ráadásul igen hamar nő.

Na jó, lehet, hogy elmenekülök, lemondom, vagy magamban visítok. De hátha mégsem. Egy ócska hajvágás és cidrizem. Ennyire gáz vagyok. Hát ez van. Utálom a változást. Az elején... a végén meg... beindítja a szívem és az agyam. :-))

2014. május 27., kedd

csal(ód)ások

Rengeteg információ ér bennünket minden pillanatban.

Mind elraktározzuk, de csak azon kevésre figyelünk, 
amit látni tudunk,
ami foglalkoztat,
amit keresünk,
amit látni akarunk...

itt: abbol-amit-latsz

***

"embernek lenni nem szerep" (Kaszás Attila)

ha ezt valamikor is elfelejtenénk, ...
ha képtelenek lennénk észrevenni, amit kell,
vagy meglátni, amit muszáj,

a változás szelei gondoskodnak majd róla...

sosem gyengédek, mert
ha azok lennének... sosem jutnánk előrébb
(még ha elsőre igencsak fordítva is látszik...)

2014. május 23., péntek

karcolatok

Megtanultam, hogy ha valami inkább elvesz, mintsem hozzátesz életemhez, akkor az nem is való az életembe. Akármennyire is szeretem, szerettem, tettem érte. A szeretet sosem vész kárba, de magunk számára állít pár csapdát, valami üzenete van a dolognak. Visszavonzás, személyvonzás a szabad akarat miatt nincs. A másik szabad akarata miatt.


2014. május 11., vasárnap

Zuhanórepülés


A pozitív gondolkodás csapdái...

Csak mondogassuk, mantrázzuk magunkban, hajtogatni kell csak, hogy minden oké, akkor is, ha nem így van... ?

Ezt a mondatot gyakorta látom, hallom. Igen, létezik olyan, hogy kényszerítem magam nevetni, és ez előbb-utóbb beindítja az agyam és azokat a "jó-érzés" területeit, amit a nevetésizmok kiváltanak.
Mégis azt mondom, ez csak tüneti kezelés. Olyan sebeket cipelhetünk az elfojtások miatt évekig, tudat alatt is, hogy egy csomó kérésünk, tervünk meghiúsul és egyszerűen egyre inkább örvénybe kerülünk. Negatív spirálba kerülünk, amiből kijönni csak egyféleképpen lehet.

2014. május 10., szombat

Van ellensúly

"El lehet kerülni a megvezettetést? Lehetünk elég éberek?"


... nem mindenkiről látszik egyértelműen, hogy béka, vagy skorpió, és ahogy az állatvilágban is vannak megtévesztések, az embervilág ebben nagyon jeleskedik. 

olyan manipulálások "áldozatai" lehetünk, hogy magunk sem tudunk róla...
először egy Colombó filmben találkoztam ezzel:

2014. május 8., csütörtök

A skorpióról és a békáról

A skor pió át akart menni azon a kis tavon, ahol a béka lakott. Megkereste a békát, és azt mondta Neki:
- Te, béka, szépen kérlek, vigyél már át a hátadon a túlpartra!
- Dehogy viszlek! Dehogy viszlek, hogyisne! Azért, hogy a mérgeddel elpusztíts? Eszem
ágában sincs! – válaszolta a béka.
-Ugyan, ne mondd már, én nem csíplek meg, hidd el! Kérlek szépen, vigyél át
a tavon! – kérlelte a skorpió.
- Nem viszlek én! Olyan erős a mérged, hogy biztos bele is halnék! – utasította vissza
békánk az új jövevényt. 

Ez így ment estig, amíg a béka be nem adta a derekát, mert a skorpió már könyörgött neki, és a béka már nem bírta hallgatni. Azt mondta:
- Na jó, gyere, mássz fel a hátamra, átviszlek, de nehogy megcsípj!
A skorpió nagy boldogan felmászott a béka hátára, majd átúsztak a tavon. Megérkeztek a túlsó partra, de mielőtt a béka egyet is szólhatott volna, a skorpió halálosan megmarta, és csak azután mászott le a hátáról. Szegény béka a haláltusáját vívta, de utoljára még megkérdezte:
- De skorpió! MIÉRT??!
A skorpió pedig csak ennyit válaszolt:
- De hát béka, én egy skorpió vagyok!!!”
 

 Ki volt a hibás?



2014. május 5., hétfő

Apák napja

http://www.balansz.info/upload/files/apafuzet.pdf

Uff, de offolni lehet!...  Apafüzet... 

http://apafuzet.hu/apa-fuzet/