2014. április 22., kedd

Virágvasárnap

Én a sonkát szeretem, a retket, az újhagymát, a friss illatokat, a kuckók nyugalmát felcserélő madárcsicsergős sétákat, a garázsban nézelődni, szanálni, a beszélgetéseket, a családot, a megállított időt, a nagymamát, akire ilyenkor élénken emlékszem, a reményt, hogy van újjászületés, és hogy a változás állandó része életünknek, ahogy minden évben jön égkék tavasz, még ha kicsit később is, még ha kicsit kevesebb is, akkor is van! Jutott! Addig, ameddig! Aztán elmúlik! Aztán változunk. Aztán minden egyes körforgás elölről kezdődik, s mi minden egyes körforgással választhatunk, hogy maradunk ugyanott, körbejárjuk az egészet még egyszer, vagy megértjük, hogy magunknak mért is szól a mese egyes ünnepekről, és meglátjuk, ezen túl is ... tovább is van...ki hinné...

"Ébren kell lenned, hogy érezd a szeretetet, ami mindenhol körbevesz.
Ébren kell lenned, hogy észrevedd, mi mindent szerethetsz magad körül, máskülönben egy sor dolgot elszalasztasz...
Ébren kell lenned, hogy meghalld a hangokat, amiket szerethetsz.
Ébren kell lenned, hogy megérezd a virágok csodálatos illatát, miközben elsétálsz mellettük.
Ha úgy sétálsz végig az utcán, hogy közben belefeledkezel a gondolataidba, mindent elszalasztasz."
Rhonda Byrne

"A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!"

3 megjegyzés:

boróka írta...

Valami csoda hogy megint egyszerre gondolkoztunk ugyanarról. Az élet egyszerű körforgása a legnagyobb csoda.

márti írta...

Erről már régen is írtunk, sokat, emlékszel?

márti írta...

...persze elmosta a freeblog-cunami, de a szívben tavasszal mindig előretüremkedik... :-))

Szép napot Boróka, itt már süt, végre! Eső után de szép a napsütés!