2014. március 13., csütörtök

Kaktuszfiló


"Egy lelkigyakorlaton kaptuk ezt a döbbenetes gondolatot, és működik: öleljük meg kaktuszainkat!
Vagyis a fájdalmat okozókat, a fájdalmakat szorítsuk magunkhoz, ne meneküljünk előlük, ne harcoljunk ellenük - ez a mazochisztikusnak tűnő megoldás hozhatja családon belül a normális feloldást."


A KAKTUSZ ÖLELÉSE (Lackfi János)




  • - Nagyon szép gondolatok, de nehezen megélhető. Ismerek embereket akik ezt "gyakorolják". Nem tudom eldönteni, hogy mennyire őszinték.( őszinteség alatt azt értem, hogy valóban és mélyen , belülről fakadóan teszik-e, amit tesznek) A szándékuk mindenesetre tiszteletre méltó, ámbár, miközben jót cselekednek, az önmaguk lelkivilága észrevétlenül súlyosan sérül.



  • - Igen, értem. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a magunk világa megfejtődött önmagunk számára és béke van ott bent. Különben borul az is, aki ad. De tudod ez lehet, hogy arról is szól, hogyan öleljük meg azt, aki undok, aki füllent, aki fitymál, aki... aki a közeli barátunk vagy akár családunk tagja. Mert hidd el, nekik van a szükségük leginkább a szeretetre. Nincs nekik. És ezért piszkosul tudnak utálnak téged, akinek meg van.

    Vajon érdemes jónak lenni, maradni? Még a szigorú asztrológia is azt rebesgeti van egy titkos valami (ház?) mindenki életében, ami felülírhatja a karmánkat, a kirovott sorsunkat.
    A szabad akaratom az, ebben a folyamban, hogy kitárom a kezem és aki fogadja, annak adok. Nem kötelező ezt így csinálni, van, aki képtelen is rá. De ha adunk, az bizony körbejár. Karmaoldó, sorsjavító. Én ebben hiszek, mert így érzem, így tapasztalom.

    Visszatérve a kommentre, igen köszönöm: igen, őszinteség nélkül ölelni felesleges és ártó is lehet. A szívből jövő, őszinte ölelés életet menthet. Ebben is biztos vagyok.
    És igen, eleinte fájni fog. Aztán már nem. Minél többet törik a szíved, annál biztosabb, hogy végre tényleg kinyílik az ajtaja. Hisz ezek a szúrások döbbentenek rá, hogy emberből vagy. Esendő, szerető, mégis erős, kíváncsi, éber és bátor. Így egyben. 

    Ez a béke. Ennek elfogadása.
    Hullámokban élsz, magad is az vagy, részecskék halmaza, energia és rezgés, és a magad élete is ilyen. Nem lehetünk mindig fenn, belefáradnánk, kiégnénk! Csak az amplitúdóra kell figyelnünk, ne lengjen ki nagyon és ne legyen tök egyenes a szinusz hullámunk, mert akkor már az égiekkel vacsorázunk mannát s nem itt a jó kis földön gyömöszölöm magamba az almát és keresem az egy frekvencián gondolkodó, érző (fel)harmonikusaimat!
    Szép napot! 
    Ölelést küldök, ha elfogadod!
  •  
  • Mindnyájunknak megvan, megvannak a saját kaktuszaink.Az összes szabad gyökeinket lekötik. Szeretet nélküli ölelésre már nem nagyon futja. Tisztelem az olyan embereket, mint Te, aki képes az "ingyen ölelésre". Mivel ismerlek, tudom, hogy tiszta szívvel tudsz adni. Örök emberi tulajdonság, szinte belénk van kódolva a valamit-valamiért. Márpedig a kaktuszok ritkán viszonoznak. Köszönöm az ölelést, jólesett ! Remélem nem szúrtam :-)
    Szeretetteli ölelést küldök Neked én is !
  • Köszönöm szépen!!!!! :-))  Eszembe jutott egy történet egy pár évvel ezelőtti Free-Hug napon. Felénk jött egy morózusabb férfi és vidáman kérdeztük, szeretne-e egy ölelést, mire azonnal rávágta, nem! Még a végén kivesznek valamit a zsebemből... Társam, aki már nagyon gyakorlott ölelgetős volt, nem torpant meg, rá mosolygott !!! és csak ennyit mondott: mi nem KIveszünk, hanem beteszünk valamit a zsebébe. Egy kis szeretetet. A pasi megenyhült! Megengedte, s milyen nagyon visszaölelt! Mondom én, életet menthet, sünök előnyben! s még mennyi jó sztorim van... 
  •  
  • Mostanában fájnak az izületeim, nem megyek ölegetni. Lehet ám, hogy pont ezért fáj az én könyököm és karom? Benne maradt megannyi ölelés? :-)) Van erről is igaz történet... egy férfi, akinek fájt a válla, s nem találták nála az orvosok a bajt.... aztán egy keleti gyógyítóhoz került, aki ezt mondta: nem lehet, hogy keveset ölelt? Én akkor ezen nagyon elgondolkoztam... Mennyire egyszerű érintés. Minden nap járna egy ... mindenkinek. Egy virtuális is jó! :-))) Köszönöm!, ugye hogy jobb??? :-)))
  •  
  • Igen, igen, igen.... és gyógyuljál meg mihamarabb, küldök pozitív energiát, sajnos csak virtuálisan.
  • :-)))))))))))))))))))))))))))) BŐVEN jó! És szorosan! Hadd kalapáljon a szívünk, és dobbanjon egy ütemre! :-))  Köszönöm a beszélgetést!

  •  

2 megjegyzés:

boróka írta...

Jó gondolatok. Persze itt mindig azok vannak.
Én is ölellek Téged!

márti írta...

Boróka, néha megijed az ember lánya.
Aztán rájön, földön kívüli. :-))