2014. március 19., szerda

Belső hajtóerő

Egy időben nagyon foglalkoztatott a DNS és a benne tárolt sorsom. Ha ugyanis az a sorsom, ami, tehetek én bármit, ... vagy ... épphogy nem kell tennem semmit sem ahhoz, hogy a sorsom, ami meg van írva, bele van kódolva a génjeimbe, beteljesüljön.


Aztán történt, hogy Nostradamus jóslatairól néztem filmeket, mert ez is mindig érdekelt, miért is volt ő jobb asztrológus mint a többi, hisz az is egy stabil, tényeken alapuló sorsjós-tudomány, ha úgy vesszük. Már aki komolyan veszi ezt, annak. (A csillagászat más tudomány.)


És akkor jött egy asztrológiai bejegyzés, miszerint jónak lenni megéri, mert van valami (ház), ami felülírja a csillagokból kiolvasható, meglátható sorsunk. Mivel csak VIP tagok olvashatták (mint utóbb kiderült, az lehet VIP-tag, aki vásárolt már tőlük... hát ez elég fura...), lemaradtam a bizonyítékokról és így az asztrológia megint csak belépett abba a kategóriába, ahol szintén vannak apróbetűs záradékok, lábjegyzetek, vagyis semmi sem biztos és minden lehetséges és annak fordítottja is. (KIEG másnap: Milyen érdekes, hogy erre egy másik lapon mégis választ kaptam és hát igen, erről beszélek én is. Önmegvalósítás, önmegváltás, jónak lenni érdemes. no ez ám a vonzás... :-)))


A mohó homo sapiens shopiens-nek leáldozik. A szeretet újraéleszthet alvó DNS receptorokat, beindítja a kémiát és aktiválhat bennünk valami új elegyet, és nemcsak a gyermekkori szeretet és törődés meghatározó, hanem tudatosan, felnőttként is tehetünk erről. A sorsunkról. Gondolataink, szavaink, mint ahogy a vízre is, sejteinkre is hatnak.

Egy nagy csomóba ragadt rezgéshalmaz vagyunk. Energialabdacsok. Frekvenciáink interferálnak, vagy erősítik vagy kioltják egymást. (Szimpátia, milyen megfogható is ez és az ellentéte is.)A zene és a jó érzéseim mind-mind rezgésszintet emelnek. Szóval Rezonálok. Kilengek. Belengek. :-)))

Majd jött a transzcendentális meditáció, sokáig furdalt a kíváncsiság, hogyan is lehet TÉNYLEG meditálni, mikor is ahhoz olyan hatalmas tapasztalat (15-20 év) és alázat kell, ami itt, ebben a nyugati, felhalmozó, zajos, rohanó, kultúrának nevezett katyvaszban nincs, s amelynek követői büszkén írták ki, megváltoztatja a DNS-t.

Szóval felülírható a sorsom! Jippii! Meditáljak, szeressek. (Magam.) Na de kérem, én ezt a saját kis szintemen megteszem. Egyszerűen csak levegőt veszek. Ha ideges leszek, figyelek a légzésre, befelé, 1 perc ez is csak és teljesen kikapcsol, mégsem meditáció, de én tök jól elvagyok vele és jó érzés, hogy magam találtam ki, mert figyeltem a testem intelligens jeleire, hé, hé, megbetegít a stressz, ha most nem állsz meg kicsit. Mondom, van remény, egész jól hallom már ezt a kis vékony belső hangocskát, mikor tele leszek kiütéssel vagy a gyomrom is remeg.

Na de állj... nem is tudom, mi a sorsom! Mit írjak felül????? Ha nem tudom mit írjak felül, mégis honnan tudnám, hogy jobbá írom-e?

És akkor megnyugodtam.

Tegyem, amit a szívem diktál, adjak, de okosan, és nem ravaszan, és egyszerűen találjak rá arra a lényre, ami bennem van. Ehhez csend kell. Most már olyan szükségszerű ez számomra, mint a  levegővétel. És meg is teremtem magamnak. Mert szeretem magam annyira, hogy megtegyem.

Aztán megállok az ablak előtt - 1-1 percre - hajnalban és alkonyatkor... amikor éppen csak még nem kelt fel, de mindjárt fekel a nap és amikor éjszakába fordul az este. Ilyenkor van a leghidegebb, tudtátok?

Továbbra is híve vagyok az álmoknak, arra, ami ott van a lelkem mélyén, a tudatom alatt és az "egóm" felett, a zsigereimben és a mozdulataimban, a szavaimban és a tetteimben, az érzéseimben és a gondoltaimban. Az igazi nagy énhozzámtartozóra. Ehhez segítenek az éjjeli álmaim. Ilyenkor a tudatalattim, felettim jelez és küldi a lélekjeleket. Érzések és gondolatok színes vagy szürke gomolyagában. Figyelek rájuk, engem, nekem, rólam súgnak!

Van lelkem! Tud üzenni! Tudatom, hogy van tudatom! Van belső mozgatórugóm is!


Te hiszel a Sorsban/Istenben/karmában/Gondviselésben/Univerzumban/katicabogárban? (Tegyük meg, amit meg tudunk tenni és megtudjuk, mi is a sorsunk?)  ... és magadban?

Lehetek én mérges, okos, tájékozott, jól informált, kirekesztő, úr, király, elegáns, manipulátor, gazdag, hazug, szegény, jószívű, igazából tök mindegy.
Ha ezekbe beleragadunk, továbbra sem lesz fogalmunk arról, hogy milyen feladatot szánt nekünk Sors úrfi. Sőt, talán életünk utolsó percében sem lesz világos előttünk. Vagyis fene akarja a sorsát felülírni.

Csak azt csinálhatjuk hát, ami belülről hajt (motivál, bátorít, inspirál). Csak csináljuk azt, amit szeretünk, találjuk meg, miben vagyunk jók, és azt a különleges és jó érzést, ami ebben a "flow"-élményben: 'a jól érzem magam ebben kreatív alkotásban' belénk épül, azt adjuk tovább. Adjuk tovább. Aki rezonál rá, az ráfekszik erre a hullámra. Inkább, mint a hullámra. :-)


Abból sok rossz nem jöhet. Akár még boldogok is lehetünk.

Véletlenek nincsenek.

****

13 megjegyzés:

stali írta...

A hullámot élvezem, a hullámat nem adom. Még nem.

boróka írta...

Most komolyan azt mondod, hogy a DNS felülírható?

márti írta...

Csak nagyon "elvontaknak": lelki-békéjüket-harmóniájukat-szeretetüket-megtalálni-akaróknak, de sikerül!!!

Ezer példám van rá!

márti írta...

Kettő pedig épp ír ide, itt, nekem!

Tisztelet és köszönet!

:-)))

márti írta...

Annyi embert látok, nem csoda, épp ezeket is keresem és akarom látni, akik valahol ennek hívei:

Ne félj! Ismerd meg! Éld át! Hány példa van arra, hogy emberséget és megbocsátást tanúsítanak, ráadásul az elvesztésből adódó félelmeiken lépnek túl.

Keserűség, szomorúság ---> könnyű megoldások - szélsőséges viselkedések, eszmék, kevés erőfeszítést igénylő, lusta választások, nem számít mi lesz az utam, utat engedve a bosszúnak, hisz jogom van mérgesnek lenni, s ezzel csak létrehozunk egy újabbat.

Valahol el kell határozzuk magunkat, hogy kizökkentsük magunkat ebből az apátiából.

Az emberek félnek a másik oldaltól, nem akarják megismerni,
hisz fáj, érthetetlen, nemzeti, nemzetközi konfliktusokat okozhat, családit meg pláne.

Mihelyt átérezzük egymás gondját, abban a pillanatban nincs két oldal. Nincs két vallás. Nincs két politikai eszme. Nincs düh. Nincs szegregáció. Nincs semmi, csak...
személyes fájdalom és emberi sorsok a düh mögött.

Az egész világ összes baja az az egy dolog, hogy többnek gondolják egyeseket magukat másoknál.

Érzelmi áttörések: miért is lennék más? Összehozható, elgondolkodtató dolgok kellenek.

Hogy ne akarjuk elmenni egymás mellől, megtalálni a lenyűgöző közös nyelvet.

Miért utáljuk a másikat? Mert nem ismerjük. Nem értjük. Ha meglátjuk az embert a másikban... Nem jelenthet akkor már veszélyt a másik.

Van egy angol ige: know. Két jelentése van. Tudni... ismerni...

Mire kiépül a bizalom... addigra már rég megbocsátottunk. Őszinték vagyunk magunkhoz.

Bábel. Hesnával. M1. Most.
Haragelengedés - része a jelennek.

Mikor és ki válik áldozattá?

márti írta...

A békére törekvő, indulataiktól megszabaduló emberek tovább élnek.

Miért?

:-)

Töprengő írta...

Már lassan magamat is kezdem elfogadni, a barátosaimat már rég kedvelem, a DNS-em már úgy pörög, mint egy spirálgalaxis. Ugye jó úton járok?!

márti írta...

Te is érzed?!

:-)

A barátság hatalmas bizonyítéka ennek!

márti írta...

Az pedig egy akkora hatalmas csodás dolog, aminél nagyobbat a földön emberben nem találsz. Még a szerelmet is übereli. Sőt.

Álmokat helyez a másik kezébe, nem félve, hogy kinevetik. Álmokat helyezhet, nem félve attól, hogy nem adhatja önmagát és nem lehet őszinte a másikhoz.

Nem nyalja ki a másik fenekét, sőt az orrára koppint, ha kicsit nagyon elszalad a lovacska vele.

ÉS elvárja, hogy az ő orrára is legyen koppintva, ha valami oltári hülyeséget mond.

És nem hagyja, hogy a hülyeségeket egyedül kövesse el a másik. Beletársul, ő is. :-)))


Nem másnak ártó dolgokra gondolok.

:-))


boróka írta...

A barátság olyan mint a víz, a levegő, az étel. Táplál. Nem lehet nélküle élni!

márti írta...

... és benne az a legfurább, hogy magunkkal is barátságot kell kötni! Az megy a legnehezebben általában.

:-(

Vénember írta...

A DNS felülírása régi trükk. Sokan tiltakoznak is ellene amikor a "génkezelt" táplálékalapanyagok ellen tiltakoznak. De a saját génhibáikat szívesen javíttatnák bizony...

Más:
"Mihelyt átérezzük egymás gondját, abban a pillanatban nincs két oldal. Nincs két vallás. Nincs két politikai eszme. Nincs düh. Nincs szegregáció. Nincs semmi, csak...
személyes fájdalom és emberi sorsok a düh mögött."
Ezt szeretem! Ez az ALAP! ezt mindenkinek meg kellene tanulnia. A többi már jön (ne)

márti írta...

Igen! Igen! Igen!

"Mihelyt átérezzük egymás gondját, abban a pillanatban nincs két oldal. Nincs két vallás. Nincs két politikai eszme. Nincs düh. Nincs szegregáció. Nincs semmi, csak...
személyes fájdalom és emberi sorsok a düh mögött."

Ezt szeretem! Ez az ALAP! ezt mindenkinek meg kellene tanulnia. A többi már jön (ne)