2014. február 7., péntek

Foteltúra - elaltatva

Mondom én, hogy UFÓ vagyok. Az UP! mesés volt. A Zeitgeist... brrr... hátborzongató. Mintha csak valami álomban kellene lenni ahhoz, hogy ezt az egészet tekinthessem illúziónak. Ezt, ami most épp itt a Földön megy, fogyasztói társadalom címszóval. Elromlott? Dobja ki! Gombnyomás és új porszívója vagy párja lehet! Erősebb, szebb, okosabb, drágább, kedvesebb! 

A továbbiak csak elvetemült vagyis javíthatatlan álmodóknak, idealistáknak, optimistáknak, jobbat akaróknak, kiútkereső bohócoknak és persze édes, habókos bolondoknak:   (A bohóc és a bolond itt pozitív! Nagyon is!)

Nem én írtam, de minden egyes gondolatával egyetértek!
Fogadjátok szeretettel!!! A hozzáfűzött saját gondolatokat is.

"A két hang

Van két hang benned.

Az egyik a Bátor, aki menne előre, aki látja a lehetőségeket, az új életet a másik oldalon, az előrejutást, a fejlődést.

A másik a Kényelmes, aki jól érzi így magát, ahogyan most van.
Nem akar ő sehova menni. Ugyan már, minek?!
Tulajdonképpen szép így az élet.
Vannak, akik szeretnek, van kényelmes fotel, amiben el lehet terülni, sok klassz dolog történik veled.
Jaj, hát vannak persze a nehézségek is, de ilyen az élet…

A Bátor menne már. Menne előre. Kipróbálna mindent, megkóstolná az Életet. Ő pontosan látja, mire vagy képes, mit tudnál kihozni magadból, mire vihetnéd.
És pontosan oda is szeretne juttatni. Arra az életre, amit a képességeid alapján megérdemelnéd.

De a Kényelmes ravaszul mindig túljár az eszén: "Persze, menj csak." - mondja. "Indulj el, igen. De ne menj túl messzire! Nem kell annyira sokat beletenni. Ne csináld tovább, mint ameddig jól érzed magad! Kényelmetlen, fáj, szorít? Akkor hagyd abba, gyere pihenj kicsit. Kis lépésenként is lehet menni, közben pihensz majd."

És, ha megbotlasz, így bíztat: "Mondtam, hogy ez nem neked való. Rendes ember nem bírja ezt a gyűrődést. Csináld azt, amit eddig, az sokkal kényelmesebb, már ismered, tudod milyen. Majd egy kicsit pofozunk rajta, hogy szebbnek lásd."

És az ember újra meg újra bedől neki.

Elhiszi, hogy csupán napi 10 perc tornával és a megszokott étrenddel le lehet fogyni.
Elhiszi, hogy egy kész receptet lemásolva milliomossá lehet válni mindössze 3 hónap alatt.
Elhiszi, hogy a körülményei adottak és nincs kitörés belőle, csak rossz kompromisszumok vannak.
Elhiszi, hogy "ebben a mai gazdasági helyzetben", "emellett a kormány mellett" vagy "ebben az országban" neki korlátozott lehetőségei vannak.

Elhiszi, mert a Kényelmes énje elhiteti vele.

Pedig a világ ott kezdődik, ahol a fotel végetér.
Ott, ahol egy lépéssel tovább mész, mint a "túl messzire", ott, ahol néha túl sok neked ez az egész, ahol nagy lépéseket kell megtenni.

Ha eddig nem futottál és most elkezdesz futni, az első pár perc könnyű lesz, aztán beáll egy pont, ahol nagyon rossz. És kitartóan úgy marad. Egészen addig, amíg azon gondolkodsz, hogyan szabadulj meg tőle, mennyire fáj, addig könyörtelenül érzed majd. Nem fogod tudni lerázni. És abban a pillanatban, hogy szembenézel vele, elfogadod, hogy ott van, hirtelen megszűnik a kín és nem érzel tovább semmilyen fájdalmat, csak azt, hogy szárnyaid nőttek. Futsz és észre sem veszed, pedig korábban nem tudtál futni, szenvedtél, most pedig olyan magától értetődően szép az egész.

És ez így van mindennel.

Ha csak addig mész, amíg bírod, akkor nem fogsz fejlődni. De ha elhallgattatod a Kényelmest, elkezded túlszárnyalni magad újra és újra és újra és újra."

 
Vida Ágnes



************
Így van ez mindennel, ami hozzánk tartozik, legyen ez munka, legyen ez párkapcsolat.

Fel kell állni. Nem halogatom tovább. Kiszállok. A melóban megtalálom önmagam. Mivel most az emberi kapcsolatok körül mocorgok fejben, szívben, naná, hogy kerülget a téma rendesen. Jöjjön hát a hűség és a többi fura dolog.


"Ha őszinte vagy, megláthatod, hogy a másik hűségének semmi köze a te érzéseidhez. Semmi! A te érzéseid belőled fakadnak! Ha szereted a férfit, akkor szereted, és kész. Ha azonban az érzéseidet bizonyos feltételekhez kötöd - például, hogy viszontszeressen, vagy hogy ne érintsen meg más nőt -, akkor te már nem a párodat szereted. Csak az elvárásaidat, csak az egód feltételeit."
(A. J. Christian)

 
Tessék mondani, ez ugye vicc? Még mivel bolondítják a nőket? Sokkal inkább elfogadott, hogy egy férfi arréb lép, nagy ügy, hisz Férfi!  Pipa vagyok! Ha én tenném ezt nőként, falurongya lennék! Áhhhh....
A hűség sokkal inkább döntés, mint érzelem. Ebből ugye következik egy jobb kérdés, mert ugye mi is a megcsalás? Kinek mi... ugyanolyan fontos, hogy az erről kialakult kép egyezzen, ugyanúgy, mint a vágyak, a stílus, a tempó, a célok, a közössé váló, mégis egyedi út...jójó, leszállok a földre. De csak kis időre.
Olvasok tovább, hátha találok valami nem nagyon elszállt gondolathalmazt.
Na, ez tetszik, ez odaüt. Ez az. Nagyon beletalál.

"Mi a hűség?
- Ha mély szerelemben vagy, akkor a hűség magától jön, ha valamiben vagy, ami nem szerelem csak annak tűnik, akkor a hűség saját magad és a másik becsapása, képmutató színjáték, mert félünk a magánytól, és gyávák vagyunk őszinték lenni magunkkal ( ezáltal a másikkal is)

- Ez így van. És mi történik akkor, ha mar nem a lángoló szerelem, hanem mondjuk a meghitt családi életszakaszban jártok?

- A szerelemnek lángolnia kell mindvégig? Ahol a szerelem elmúlik, ott nem volt tudatosság, vagy csak egymás projekciói voltak. Természetesen átmehet a lángolásból meghitt szakaszba, de mindvégig szerelem marad. Ha elmúlt, nincs ilyen formán párkapcsolatilag többé dolgotok egymással." (Love Spirit Zen Flow)



"Az erős nő gyengéd. Az erős nőt megközelíteni nem könnyű. Az erős nő szíve össze-vissza van törve. Az erős nő tapasztalt. Az erős nő nyitott. Az erős nő holtáig tanul. Az erős nő humoros. Az erős nőnek fontos vagy. Az erős nő élete szélsőséges. Az erős nő gyengének érzi magát. Néha azt hiszi, nem elég jó, viszont ezt nem látod rajta soha. Az erős nő szenvedélyes. Az erős nő izgalmas. Az erős nő igazi, valódi. Az erős nő okos. Az erős nőhöz felérni nehéz – viszont nincs tisztában ezzel; nem mindig tudja, mennyit ér. Az erős nő néha magányos. Az erős nő vágyik a szerelemre, és nagyon tud szeretni. Az erős nő büszke. Büszke arra, amije van. Az erős nő megbecsül. Az erős nő vonzó. Az erős nő találékony. Az erős nő jó anya, jó feleség, jó szerető. Az erős nőnek van tartása. Az erős nő nem panaszkodik. Az erős nő türelmes. Az erős nő kihívás. Az erős nőt becsülni kell. Az erős nő ajándék. Az erős nő szeretni való. Az erős nő ritka. Az erős nő erős." (Net)
Na jah... mert ugye ehhez kellenének az erős férfiak.

Az erős nőtől tartanak a férfiak?
Az erős nő mellől csak a "gyenge" és sumák férfiak hullanak ki. Ki a gyenge? Nem, nem az aki sír. Aki még sírni sem tud. Aki nem mer szembenézni önmagával. A tartás az egyetlen, ami fontos. Az embernek legyen már gerince.
Nekem többet ér úgy boldognak lenni egy erős férfival, hogy közben erős, szabad nő maradhassak. Nekem fontos egy kapcsolatban a hűség és az őszinteség!! Fontos, hogy mindegyikünk tudjon leadni az "egó"jából, hogy közös úton haladhassunk, összetartóan, mindegyik emelve a másikat! Az ÉNből olyan MI lesz, ami rettenetesen erős és mégsem adja fel egyik sem önmagát! Ehhez mondjuk két fél ember nem elég. Két harmóniájában egyenként egész kell, s végtelenné válik. :-))) 

Áhhh, na ez az, az erős, hozzám tartozó Férfi, tök nem bonyolult:
"Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte." (Oravecz Nóra)

Aki azt mondja: Tudom, hogy tudsz vigyázni magadra, de ha valamiért éppen mégsem, itt vagyok én.

(Mit is mond a Mi kell a NŐben a férfi? "A férfiak átvágják azt a nőt is, akit szeretnek. Erre csakis a férfiak képesek. Egy nő sosem tenne ilyet. Egy nő csak annyit szeretne, hogy önmaga lehessen és ezzel együtt ne csak szerethessen, de szeressék.")

Egy gyereknek semmi másra nem lenne szüksége, mint egymást (is) szerető szülőkre! 

Üdv a Földön, Földlakó.

A zsiráfnak van a legnagyobb szíve, tudtátok? Eszesemmi, fogdegjól... :-)))

2 megjegyzés:

boróka írta...

Tudtam. Hihihi.
Ugyanis túl hosszú az út az agyáig. Nagy szív kell annyi vér tovább juttatásához. Talán azért annyira pici a feje? Spórolásból.
:o)
Ma nagyon pihentagyú vagyok ám.

márti írta...

pfff :-))))))))))))))

Nesze semmi, csinálj belőle mindent!

Szeretettel:

"Apai nagyszüleim háza Pusztamagyaródon pont a templommal szemben állt. A misére igyekvő emberek udvarunkba tették le mindig a bicikliket, hogy ne kelljen feltolni őket a templomdombra. Onnét sétáltak fel gyalog az istentiszteletre.
Mise előtt és után, falusi emberek csoportja beszélgetett a kút körül, ücsörgött a nagy gesztenyefa alatt a padon. A baromfiudvar pajtájából figyeltem őket a létra tetejéről.
Egy csillagporos éjjel kimentem az udvarra és a kutat megkerülve, az öreg ház és a pajta közötti lejtős füves réten egy gyönyörű pávát pillantottam meg. Óvatosan lépdelt, és ahogy az összezárt farkát húzta a sötétben a földön, lépésenként elhullajtott belőle egy-egy hosszú tollat.
Csöndben osontam utána és markomba gyűjtöttem az összes pávatollat, amit maga mögött hagyott. Már egy nagy csokor volt belőle a kezembe, mikor a pávát szem elöl vesztettem, eltűnt az árnyéka az öreg ház mögött. Álltam az éjjeli ég alatt, kezemben a rengeteg pávatollal. Felnéztem a végtelen ég sötétlő mélységébe és egy hirtelen mozdulattal feldobtam a tollakat a levegőbe. Szivárványos tűzijátékként terültek el a mennybolton, egy sem hullott vissza belőlük. Szívem megtelt égi szerelemmel és könnyes szemmel néztem utánuk. A pajta hátának létra volt támasztva, egészen a cserepes tetejéig. Felmásztam rajta, hogy közelebbről lássam a színes csillagokká változott pávatollakat. Mikor felértem a tetejére, egy cseppet sem kerültem hozzájuk közelebb, de a tető cserépfedelén egy rést pillantottam meg. Bemásztam rajta és a pajta padlásán egy öreg kincsesládára bukkantam. Nem volt rajta lakat, így bátran kinyitottam. Hogy pontosan mi volt benne, nem tudom leírni, de azaz érzés, ami ismét átmosta lelkemet, ugyan az volt, mikor a tollakat az égbe hajítottam.
A történet második része természetesen egy álmom volt, örök tanulságként: „Szórd szét kincseidet - a gazdagság legyél te magad.”
Ha valaki kincseit az égbe borítja, akkor maradék nélkül megtalálja őket a földön is.
Egy titkot el kell árulni magamról. Nem hiszek az evolúcióban. Vagyis nem abban a vallásban, amit evolúciónak neveznek. Szerintem az ember mindig is létezett és közelebb áll az angyalokhoz, mint a majmokhoz. Ha a létrát megcsavarod spirál lesz belőle. DNS spirál. „ Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

A létra mindannyiunkban benne van.

Mindannyiunknak lehetősége van arra, hogy fokain felfelé vagy lefelé lépdeljen.
Felfelé hazatalálunk. Lefelé távolodunk otthonunktól.
Érdemes a "tériszonyt" legyőzni, hogy még a földön megtaláljuk égi kincseinket, amit annak idején elszórtunk.

Köszönöm, hogy elolvasták!

Fehér Péter ékszerész ötvös égszerész"