2014. február 5., szerda

Az alternatív iskolákról


Olvasom a cikket és csak halkan ülök. Igen. És nem. 

Szükséges a változtatás!
Ezt mindenki érzi.
A gyakorlat azonban mást mutat, mint a nagyon is óhajtott elmélet. Gyerekre, kreativitásra specializált, nem lexikális tudásra hajtó, de önállóan élni és "élni hagyni" tudást megtanuló, a világban keresni és tájékozódni tudó, hasznos (indokolatlanul nem támadó) önvédelmet tanuló, érzelmi intelligenciát is előtérben tartó... alternatív... vagyis MÁS iskolákra. No, ez jó kis körmondat lett, egyszerűbben szólva: olyanokra, ahol az egyéni képességek kiaknázása és a boldog, elégedett, kreatív gyermek, majd felnőtt a cél. 

Talán túl nagy lenne ez a lépés, hisz aki elkezdte, csinálta, annak sem sikerült. Mint anno sokakkal és  annyiszor beszéltük, többnyire azért dőlnek dugába ezek a szárnypróbálgatások, mert az ilyen oskolák az elkényeztetett, lusta, arrogáns gyerekek gyűjtőhelye lesz. A különleges pedagógusok, akik valóban nem poroszos módszerrel, hanem szívből tanítanak, nem egyessel nevelnek, hanem türelemmel és inspirálással, nos nem fizetik meg rendesen.

Más megoldás után is kell hát nézni.
Talán elég lenne egy kisebb lépés.

A gyerek kiugrott a harmadik emeleti iskolaablakon. Ki a felelős?
Megy a sárdobálás a tanárok és a szülők közt, mindenki a másikra mutogat. Ennek a levét csakis a gyerekek isszák meg.
Plusz az iskolai osztályokban zaklatások, kiközösítések sorát éli meg, legtöbbször nem a mentalitása, hanem a leginkább a szegénysége miatt. Ezután már nem csoda, ha nem nyílik meg otthon és nem nyílik meg a tanárnak.
Ifjúsági segítők kellenének az iskolákba. Vissza kéne ezt a pozíciót állítani. Nem, nem elég egy lelki-segély telefonvonal száma.
Ezek a gyerekek többnyire csak meghallgatásra vágynak. Vagyis nagyon sokszor csak annyira, hogy legyen akinek elmondhassák, mi van bennük. Vagy ha az nem megy, mi történt velük.
Az eset kapcsán fellángolt a vita, s ott beszélt ezekről egy ifjúsági segítő.
Néha a kis lépések is lehetnek nagyok. Néha a kis lépések többet érnek az elmélet helyett, mert megvalósulnak.
És ez valóban a felelősségről szól. A tudatos felnőttekéről.

***

Ez a cikk is elém kúszott, igen érdekes.
http://www.szivkozpont.eoldal.hu/cikkek/tudatossag/oktatas--a-kezelhetet...

Továbbra is kerülget a téma... most a Mérgező szülők c. könyvre hívta fel valaki a figyelmem, minden ugyanoda kanyarodik, már sokadszorra.

Soha nem késő önmagunkat felépíteni, megtalálni, önmagunkért, tetteinkért, döntéseinkért felelősséget vállalni, mert az éberség, a figyelem, az odafigyelés, a tudatosság hiánya a gyermekeinken csapódik le.
:-(

És akkor még semmi Feldmár és Vekerdy ... , no ők aztán lehúzzák a leplet rendesen rólunk szülőkről, a tanárokról, a rendszerről... :-)))

De megkíméllek benneteket, ez is pont sok(k)!

****************************************************************************

Tudatos szülők - Családbarát

Lassan eljön az idő, mikor szülővé válunk. Átlépünk az öntudatos, virgonc, énközpontú, szingli állapotból egy telejesen más minőségűbe. Párt keresünk, találunk, közös jövőt, családot, felelősséget vállalunk. Mindig lesz egy pont életünkben, ahol kicsit leülünk, elgondolkozun az egyéni feleléssegen, az emlékeinket rendberakjuk, és a keresztúton állva, fordulunk, fordítunk sorsunkon.

Mindig van és kitől tanulnunk. Soha nem késő önmagunkat felépíteni, megtalálni, önmagunkért, tetteinkért, döntéseinkért felelősséget vállalni, mert az éberség, a figyelem, az odafigyelés, a tudatosság hiánya a gyermekeinken csapódik le.

:-(

Mikor ilyen esetekre bukkanok, elszomorodom. Van-e valóban megoldás annak, aki nem akar kitörni abból az érzelmi örvényből és hangulatállapotból, amibe belekerült és folyamatosan fogva tartja, nem engedi felszínre törnia  tiszta önvalót és jót, ami a lelkében ragadt. Igen, a gyermekkor, ahogy velük bántak, és ahogy ezek a szülők bánnak majd a saját gyerekeikkel...

http://divany.hu/poronty/2014/04/04/a_bantalmazas_bantalmazasra_tanit/

Többen is felhívták figyelmem a Mérgező szülők c. könyvre s minden ugyanoda kanyarodik, már sokadszorra. A tisztelet hiánya - gyermekeink felé. Jelzi, hogy önmagunk felé sem teremtődött meg tiszta formában, inkább önhittségé, erőszakossá és másra erőszakolássá válik.

"A hasábokon hangsúlyként jelenik meg a zsidó-keresztény "tiszteld apádat és anyádat" hagyományának hiányzó része: "tiszteld gyermekedet". A könyv fele Forward klinikai tapasztalataiból merítve tényszerűen és pontos pszichológiai elemzéssel ismerteti az egyes, a gyerek felnőttkorában is hatalmat gyakorló mérgező szülőtípusokat (az istenszerű szülőket, az alkalmatlan szülőket, az irányító szülőket, az alkoholistákat, a szavakkal verőket, a testi- és a szexuális erőszaktevőket), melyeket aprólékosan végigvezetve, kliensei életútját és gyógyulását ismerhetjük meg. Bepillanthatunk családok tipikus játszmáiba (s nem egyszer sajátjainkra ismerhetünk), mint a gyermekkori és felnőttkorra is megmaradó szégyen, bűntudat, depresszió, tagadás leképeződéseibe. A könyv nagymérvű hitelességének erejét a háromszáz oldalon végigvonuló csoportterápiás élettörténetek adják."

A könyvről részletesebb tartalom:

http://www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/mergezo-szulok.htm

És egy másik megközelítésből, ugyanerről:

"Mire is tanítanak minket szülőket, pedagógusokat, felnőtteket minden pillanatban a kezelhetetlenségeikkel, a kitöréseikkel, vagy éppen az apatikus érdektelenségeikkel, de még az összes fizikai betegségükkel is?

Hogy vegyük észre, a világunk nem normális.

Hogy valójában a bennünk lévő gyermek, ugyan úgy szenved azoktól a korlátoktól, szabályrendszerektől, mint a mi gyerekeink, ők csak a lenyomott szenvedésünk fokát, mértékét, milyenségét mutatják meg számunkra, hol dühkitörésekkel tombolva, hol teljes érdektelenségbe merülve, hol komoly betegségekig lefojtva.

Köszönjük meg nekik és próbáljuk meg felismerni magunkban az általuk mutatott hitrendszereinket, lenyomott érzetártalmainkat, és szabadítsuk fel őket az által, hogy mi változunk és változtatunk a világunkon is.

Miattuk és magunk miatt is!

A gyermekeink minket „megmenteni”, ébreszteni, emlékeztetni jöttek, és nem azért, hogy mi szabjuk olyanná őket, amit éppen mi gondolunk helyesnek, szerintünk mi lenne jó számukra.

Számukra akkor lennénk „jók”, ha tanulnánk tőlük, ha rajtuk keresztül emlékeznénk saját magunkra, és ezt fel is vállalnánk, és mivel mi vagyunk abban a helyzetben, hogy a változásokat cselekvően megtegyük, hát tegyük.

Értük és Értünk!"

http://www.szivkozpont.eoldal.hu/cikkek/tudatossag/oktatas--a-kezelhetetlen-hiperaktiv-vagy-kristaly-gyerek.-hogy-is-van-ez--es-hol-a-gyerek-.html

Ajánlott olvasmányok bőven találhatók ezen a portálon, egyet kiragadok:

http://www.csaladesegeszseg.hu/gyermekek-egeszsege/tudatos-szulo/dr-kopp-maria-a-csaladokert-tett-munkassaga/

 

5 megjegyzés:

Töprengő írta...

A sulit, ahol a srác leugrott, bevallva vagy anélkül a város diák- "szemétlerakójának" tartják évtizedek óta. Akivel nagyon sok a gond, aki másutt kiveri a biztosítékot magatartásával, az többnyire abban a suliban kötött ki /s talán még most is az a gyakorlat/. Ottani diák késelt meg pár éve egy doktornőt,naná, hogy a bandák egymást sem kímélik, a suli a társadalmi közállapotok tükrözője. Onnan még a tanárok is menekülnek -már aki teheti-, szóval irgalmatlanul nagy a baj, amit azonban sokan nem akarnak még említeni sem, hisz nagyon rontaná a hivatalosan fuvolázott képet.

natimama írta...

Jó kis bejegyzések. Ez is, meg a belinkelt is...

Köszönöm!

márti írta...

Sajnos Telekis diákkal (fiam padtársa,kiugrott, meghalt) és az egyetemen (lányom régebbi padtársa)
is előfordulnak ezek.

:-((

márti írta...

Igencsak kerülget a téma, ez van. Hátha használhatunk ebből is valamit.

:-)

Köszi Barátok!

márti írta...

http://hu.scribd.com/doc/51419449/Susan-Foward-Mergez%C5%91-szul%C5%91k