2014. február 6., csütörtök

A pedagógusokról

Nem az olvasó Barátaimnak szól!!! Mert tisztelet a kivételeknek!!!

****
S ha már a mérgező szülőkről szó esett, ne maradjon ki a másik oldal sem.

Mi a különbség a tanár és a pedagógus közt? - kérdezik. Van különbség? Mázlista vagyok. Jó tanáraim voltak. Igazi pedagógusok.

Lenne különbség? Bizony, lehet ebben valami. A pedagógus igazi kincs. Titka?

Az elkötelezettség. A gyermek nem skatulyába zárása. Nem a tekintély alapján tanít. Elfogadja és megfejti a gyermeket. Következetes és szakmailag képzi magát, s elfogadja, hogy mindenkiben ott van a csíra, s nem a gyermek kudarca, ha nem virágzik ki!


Elsős gyermekem nagy kihívásokkal küzködött, nem iskolát, hanem pedagógust kerestem hát neki.
Valódi összefogás alakult ki a tanerő és a szülő közt, szerette, hogy nem "a beállok a sorba" típus.
A gyerek egy kis kaktuszból csodálatos virággá fejlődött. A kaktusz virága. Mind a gyermek, mind én örök köszönet és hála ennek a tanárnőnek! Megalapozta a gyermekem jövőjét, pont annyit tett hozzá, mint a szülői környezet!!! Többet volt iskolában, mint otthon!

A pedagógus fáklyának tekinti a gyermek agyát, amit motiválni, inspirálni, kreativitásra ösztönözni: "meggyújtani" kell!!! Bátorítani, "seggberugdosni", de NEM lehúzni! A pedagógus nem küzd a tiszteletért! A következetességgel és a szakma felé való alázattal - kényszerítés nélkül- megszerzi! Nagyon nagyon rendben kell lennie önmagával!!!

A tanár tölcsérnek nézi a fejét és válogatás nélkül, "hülye vagy fiam, semmi sem lesz belőled" alapon beleönt, ami az előírt, de többnyire felesleges, lexikális anyag. Nem mutatja meg az összefüggéseket és nem tanít gondolkodni, saját véleményt kialakítani a gyermekben! Sőt, a gyermeket megcimkézi és cetlit akaszt rá! Hülye vagy fiam, az is maradsz! Az ülj le fiam, 1-es szigorú, poroszos rendszere lejárt!

Minden gyermek csodálatosan alakítható, ha időben elkapjuk a lusta frakkját. Ha meghallgatják. Ha hagyod beszélni arról, amit ő szeret. Arról, ahogy ő látja.

Erre jó az ifjúsági segítő is.


https://www.youtube.com/watch?v=OeNzXutP5bg

7 megjegyzés:

stali írta...

Ugyan miért is vagyok büszke arra a tényre, hogy egyik (igaz, kedvenc) tanítványom a főnököm lett? Az általam oktatott szakmai tárgy alkalmazásával és miatt? (Melyet saját bevallása szerint miattam választott hivatásának.)
Ja, kedvenc. Akitől épp ezért többet várok, sőt, merek többet követelni.
A tekintély pedig - ha a példa nem alkalmas ennek megteremtésére - sose lesz valódi. Mintha szeretet nélkül ez sem menne igazán.

márti írta...

Ott a pont!

Töprengő írta...

A jó tanár életre szóló példakép, fáklya, áldás. A rossz pedig maga az iskolai ártalom, a példa arra, milyenek nem akarunk soha lenni, mit akarunk további életünkben elkerülni. Nekem mindegyikhez volt "szerencsém".

Vénember írta...

Kulcsszavak:
Elkötelezettség, motiváció (motiválás) következetesség.


Nem beletölteni kell a tudást, hanem nevelni,(bár ennek a szónak igazi tartalmát is másként magyarázzák ma már) és ezzel együtt felkelteni az érdeklődést.

Vénember írta...

Ja! és...
Pedagógiát lehet tanulni.
Pedagógusnak születni kell!

márti írta...

Nagy igazságotok vagyon!

Büszke vagyok, hogy a barátaim vagytok!

Köszönöm, hogy hozzászóltatok!

márti írta...

És ne feledjük, a gyermek függ másoktól. Még nem dönthet, nem választhat. A szülők, a pedagógusok tudatossága nagyon fontos!

Nagyon szép hétvégét Nektek!