2014. január 9., csütörtök

Tanmese

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át, a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt:
– Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.

(Töprengő kedvéért :-)  )
Feltételezzük,hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék.

Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg.
Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

forrás: http://redoxformula.hu/tanmese/ 

Ezt most muszáj, hogy lássátok! Mindenkinek küldjük, aki öregnek, fáradtnak, túl soványnak, túl kövérnek, vagy akárminek érzi magát a tánchoz, a zenéhez, vagy egyáltalán az élethez! És persze Bob Marley-t is szeretjük...

6 megjegyzés:

natimama írta...

Ez jó. :o))))

márti írta...

Nati, közben találtam egy kis vi-dejót!

:-)

alterego írta...

Igzi bölcsesség a történet csattanója! (de csak az érzi így, aki nem az életben maradásért kűzd.)

Vénember írta...

Tökéletes balett előadás! Szuper!

márti írta...

pedig nekik lenne a legfontosabb az életben maradáshoz... hogy bízzanak, egyszer lenn, egyszer fenn, hogy kitartsanak, hogy...

márti írta...

a tánc szabaddá tesz