2014. január 21., kedd

Ne félj! :-)

A falakról

"Nem egyértelmű számukra a szándék, hogy az szeretetből jön? "

Bizony nem.
Van, aki sosem kapott.
Van, akinek a szeretet gyengeség.
Van, ki nem engedi szeretni magát, mert ő lesz gyenge.

Ezek az emberek mind alapban gyengék. Nincs bennük szeretet. A lelkük mélyére rejtették, s nem akarnak közelebb kerülni hozzá! Nem akarnak jobbak lenni! Csak a maguk világát akarják másra tukmálni.
A közöny, a gonoszság, a gyűlölet, az uralkodni- és birtokolni-vágyás mind-mind emberi tulajdonság.
Ahogy a szeretet is.
A lelkünk él. Vezessük el magunkat hozzá.

***************
A pokolról


A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

Sokáig nem értettem, nem tudtam mire vélni ezt a mondást.

És eszembe jut a másik közhely, okos ember más hibájából tanul... hát nem is tudom.
Esetleg azt, hogy a buta a magáéból sem.

Azt gondoltam, hogy mindenki célja jobbá válni, jobbá változtatni - nem csak fizikai értelemben kényelmesebbé - tenni az életét, hanem érzelmi biztonságot is akar szerezni, kincseit valóban látni, szeretni, adni, még akkor is, ha nincs miből.

De a világ olyan, amilyen. Nem kér senki segítségéből, mindenki a maga útján, kárán tanul.

Hosszú az út, mire az ember megérzi, miért is kell ezen a "másnak segíteni kell érzésen" felülkerekedni. Hogyan maradjon önmaga, akkor is, mikor semmi és senki nincs mellette.
Falakat húzhatunk fel úgy, hogy magunk sem tudjuk, sőt, kapaszkodónak véljük.

Amikor ezzel szembesülünk, fura érzések törnek ránk. érzékenyebbek leszünk. Az egónk véd minket, tagad, haragos, alkudozik, szomorúságba vezet.

Aztán miután mindezt megéltük, csendet teremtettünk kicsiny időre magunkban és magunk körül, sajátos válaszaink előtüremkednek, egyszer csak megértjük, amit meg kell, sőt azt nem értjük, eddig ez miért nem esett le.

Szánhattunk volna több időt is utazni, befelé, magunkba. Gyarló emberek vagyunk? Csak Gya(ko)rló emberek vagyunk!

*****

A kőtörésről

"Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá."  (Jacob van Rijs)

Olyan, mint a biciklizés... tolnak, bottal vezetnek, elesek, felkelek, megjavítom a biciklit, bekötöm a térdem, és újra felpattanok... dafke... csak azért is... aztán egyszer csak ráérzek és nem is értem, hogy eddig miért nem éreztem... hogy is van ez.

***
A trollokról (kéretlen zavarók)

"Köszönöm nektek.Letiltottam minden formában. Ami nagyon zavar, h a szabadságomban korlátoznak. Azzal, hogy letiltom, magamat is kizárom . Értitek ezt az érzést? Bevakolom az ablakot, h ne lássanak be, de élőbb utóbb én sem fogok kilátni, mikor elfogynak az ablakok."

Amikor erősebb leszel, majd kinyitod. Az, aki életveszélyesen megfenyeget, csak úgy, az beteg. Ezeket el kell zavarnod. Lesz olyan időszak, eljön majd, mikor nem érdekel, ki trollkodik nálad és csak nevetsz az egészen, hogy milyen kicsinyes emberek vannak és csuklóból, kérdés nélkül zárod ki őket a világodból. Igen, elsőre úgy tűnik, nem lesz rés a falon, amit húztál, amin a fény bejut. De lesz! De ehhez most be kell zárni pár ablakot. Magadban felfedezni azt a sok szépet és jót, ami erőssé tesz az ilyenekkel szemben. Megtanulod majd, hogy más emberek miért tesznek ilyet. És akkor győzöl. Magad felett. Egyszerűen csak leírod, kiírod, felteszed és figyelmen kívül tudod hagyni a zavarót (letiltod, lelkiismeretfurdalás vagy felháborodás nélkül).

***
A gyökeres változásokról

Megvalósulhatnak! Ugyanis nem is gyökeres az a változás! Ott volt végig bennünk, részünk, csak hadakozunk még kicsit, nagyon.

No és ezektől a hadakozásoktól lesz valaki maga számára is ember. Mások számára is hiteles. Az őszinteség hosszútávon kifizetődik, igen fájni fog látni, hogy kik is vagyunk valójában. Nemcsak egó, de lélekemberek!
A lelkünk igenis él! Vezessük el magunkat hozzá!

***
A hepehupákról

Egy újabb!! Minden hepe után jön egy hupa - Osho után szabadon. (Vajon melyik is a hepi és melyik is a nem hepi.... végül is mindegy ... lent és fent szükségszerűen váltogatják egymást, márcsak az egyensúly kedvéért is.)

Néha megijedek attól, hogy ezt egyedül már nem tudom kibontani, mert olyan erős, áthatolhatatlan falat találok magamban, amit most, a barátokkal való olvasások és beszélgetések alatt jut el az agyamig!! Köszönöm gondolataikat, érzéseiket, és hogy szavakba öntik.

Bizony ismét a csendembe menekülök, mert az nekem nagyon jó tanácsadó és mindig kivezetett. Ha nem tudom, mit kell csináljak, nem csinálok semmit. Várok. Ez ám a nagy lélektartozás-feladat nekem! Számtalanszor világossá vált. Megérzések, ráérzések, nagyon fontosak!!! És türelem! Figyelni és látni tanulok!!!

***

S közben sokat dolgozom! Jipppii!!!

Nincsenek megjegyzések: