2014. január 12., vasárnap

Miért költözöm vissza Magyarországra?


bőrönd és férfi_1.jpg
"Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja. Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik - utcát söpör, takarít, mérnök, stb. - , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.

Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!

Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!

Ahol most élsz, sosem lesz a hazád
Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?
Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.
Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.

A család hiánya
Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.
Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.
Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.
Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.
Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.
Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.

Hát igen, kell a pénz, de mire?
Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.
Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.
A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.
Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.

Ne menthetsz meg mindenkit, de ott vagy
Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.
Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.
Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.
Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel."

http://hataratkelo.blog.hu/2013/04/15/miert_koltozom_vissza_magyarorszagra

5 megjegyzés:

Vénember írta...

Jó ez az írás. Profi. Már-már gyanúsan jó. Biztosan nagyon tetszik a "hivatalos" véleményíróknak. Csak a valósághoz semmi, vagy nem sok köze van. Mert a kint élők nem a pénz hajhászása céljából vállalják a több, nehezebb, legtöbb esetben nem a képességeik szerinti robotot. Nem szórakozásból vállaják a lenézettséget, a megkülönböztetést stb.stb.
Egyszerűen otthon nincs megélhetésük. Nincs földjük. Sem befektetni való pénzük. Nincs közel-távolban semmiféle munkahely. Minden vállalkozás tönkremegy ha betartja a törvényeket. Állandó létbizonytalanság van amiben az embernek már akár a bankrablás is normális cselekedetnek látszik. Csak mert nagy úr a muszáj! A kint élők többségének nincs otthoni altarnatívája! És ha otthon éhenhalna, vagy börtönbe kerülne, vagy mégjobban eladósodna, és mondjuk az antidepresszánsok hatására önként dobná el az életét, akkor nem hiányozna a szeretteinek? Csak mert otthon van? Azt mondanák, hogy "Hű de nagyojódologvolt, hogy hazajöttél?"
Szóval nekem ez a szép írás nagyon reklámszagú. Mert lassan a kormánynak valóban ilyen eszközökhöz kell folyamodnia, ha haza akarja az embereket valahogy terelni. Márpedig ez nem is lenne nehéz, ha mint pl. Lengyelországban, egy kicsit engedne a szorításból.. Hadd ne részletezzem. Ez nem szakmám. Csak a saját hátam még mindig bizsereg a "korbácstól"...
És igen!
Akinek otthon földje, háza, megműveléshez anyagi erőforrása van, az nem gondolhatja komolyan, hogy külföldön jobb.
De hány kint élő embernek van???

márti írta...

Körülbelül 500 ezer fiatal hagyta el az országot az utóbbi pár évben. Ha most lenne egyetemista, ön is így tenne, vagy inkább itthon próbálna meg boldogulni?

Nem ugyanabból az okból mennek világgá a fiatalok, mint amikor én mentem. Egészen más a motivációja annak, aki mondjuk Nógrádban él, ahol nagy a munkanélküliség, s durván fogalmazva a kelet-európai bérrabszolga állapotából menekül el, mint mondjuk annak a 27 éves budapesti fiatalnak, aki két nyelven beszél, s azért hagyja el az országot, mert világot akar látni, és nemzetközi karriert befutni. A félmillió elmenőből sok százezer biztos úgy ment el, hogy vissza akar jönni. És sok vissza is jön. Van a harmadik világ és az első világ. Szerintem mi a másodikba tartozunk. Azért van ott a Mercedes, mert harmadannyiból alkalmaz embereket, mintha mondjuk Münchenben lenne a gyár. A szegényebb világból mindig lesz elvándorlás. Persze a félmillió távozó engem is megüt. De Romániából kétmilliónyian mentek el.



Mindent elért a szakmában, amit csak lehet. Segítették a pályája elején?

Soha nem volt protek­cióm, ha erre gondol. Nem származom gazdag családból. Pécsett nőttem fel. Az édesapám mérnök. Magam értem el, amit felépítettem. Engem arra neveltek, hogy „rajtad múlik, fiam".

A gyerekeit is ebben a szellemben neveli?

Igen. Azt gondolom, a saját példámmal tudok a legjobban nevelni. Ha azt látják, hogy szorgalmas, kitartó vagyok, és nem azokat a beszélgetéseket hallgatják a vasárnapi asztalnál, hogy dögöljön meg az épp aktuális miniszterelnök, akkor felnőttkorukban ők sem a miniszterelnökre fognak haragudni, ha valami nem úgy alakul, ahogy eltervezik.



frei-tamas-mindenhol-ugyanannyibol-el

márti írta...

Így van. Reklámszagúnak tűnik és mégsem az. Ezek a fajta írások már akkor megjelentek, amikor elkezdődött a nagy kivándorlás.

A fiam most akar kimenni, a lányom most akar hazajönni.

A lányom kinn van, 6. éve és haza akar jönni. Nincs földünk, de talpraesett és nem fél a pofonoktól, más városban is vehet fel munkát, s mégis, magyar földön van. Megismerte a más nemzetek gyermekeit, és bizony magyar fiút fog párjának választani. A magyarok jó fejek! Kreatívak, humorosak, van vér a pucájukban, nem sunnyognak.

A honvágy, Gábor, a hazaszeretet, a barátok és a szeretteink hiánya, egyszer ez állít válaszút elé bennünket. Egyszer az mondatja velünk, elég volt.

Az marad tartósan kint, aki senkinek nem fontos (akinek senki nem fontos?), aki itt valamit elvesztett és ott próbálja megkeresni.

Hozzáteszem, ebben is csalódni fog, a boldogság és a boldogulás nem mindig mástól függ. És nem is mindig kényszerkompromisszum.

Egyszerűen időt kell adni a tapasztalásokra. Hogy megérjen bennünk, kik is ők valójában és mire hivatottak.

Hogy is van a mondás? Egyszer el kell menni otthonról, hogy hazaérjünk.

márti írta...

Első olvasásra egyébként irigylem Frei Tamást. Igazi kozmopolita kalandor.

A cikk végén jöhetünk rá, hogy valahol nagyon mélyen, a lelke mélyén viszont, nagyon egyedül van.

A link lemaradt:

http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/frei-tamas-mindenhol-ugyanannyibol-el-2231271?fb_action_ids=10201202925460458&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=[1412962955612242]&action_type_map=[%22og.likes%22]&action_ref_map=[]

márti írta...

Kedves közeli ismerőssel beszélgettünk a nyáron: ki akar menni külföldre, csak hogy egyszer a barátai orra alá dörgölhesse, neki is telik Audira!

És mert ugye mit adott neki ez az ország? - hangoztatja.

Döbbenten ülünk és egymásra nézünk Kedvessel, s egyszerre jut eszünkbe, Miért nem azon jár az eszed, hogy TE mit adtál ennek az országnak???


Ő nem érzi magyarnak magát - mondja. Mindezt miért? Hogy legyen egy hülye kocsija és felvághasson vele.

Aztán most szembesül azzal a ténnyel, hogy Svédország svéd nyelvtudáshoz köti a munkavállalást és és fél évi megélhetésre elég saját tőkével engedi csak be az országba őket.

Most éppen mindent feléget maga mögött. Ugyanis rengeteg pénz kell, hogy kimehessenek.

Nem fizetik a lakás OTP-kölcsöneit, tele vannak tartozással, szinte menekülnek már innen, félnek, hogy lebuknak.

Svédországba akarnak menni. Ezzel a mentalitással. Mert az asszony hajthatatlan. Ő meg nagyon is behálózható.

Az ilyenbe nem sok magyarság szorult, és ezt még maga is kijelenti!

És ezek után csoda, hogy külföldön Mr. Shenky-nek gondolnak minket?