2014. január 29., szerda

...még töltőn vagyok ...

Készülök, keresem az anyagot, matek, kis ismerőssel dolgozunk együtt, közel az érettségi. Fejemben Lackfi János vers, meg József Attila kucorog, szívemben a hó és a fehér őszinte öröme fészkel, csengetés... indul a délután, jönnek a faktoriálisok, de a könnyedség, ami belengi általában a nehezebb feladatokat, most eltűnik messze, s fagyottá, keserűvé, döcögőssé, munkává válik.  Így  nehéz és fárasztó tanulni, gondolkozni, tegyünk hát egy kis kitérőt. Borsmenta teát szürcsölünk, epres fekete csokit eszegetünk.
Kérdésemre, miszerint történt-e valami, közvetlen válasz jön, majd reagálásként mesélés részemről, újabb kérdés és hallgatás. József Attilától mesél, Nagy Lászlóról, aki József Attilához ír, és Örkényről, akinek József Attila ad tanácsokat, és repülünk, és nevetünk, a bú már messze száll, a saját megoldásaihoz is közelebb kerültünk.
Ebben a kicsiny lényben olyan lélek lakozik, hogy kár lenne elfedni, a versei tisztán fájóak s nem kudarctűrőek, élni akar.  Mert saját verseket ír.
A hangulat oldott, az idő elrepült, az ablakból a hóban bandukoló lányka hátát nézve csak azt érzem, mosoly van benne is, és ha mosoly van, minden van.
Könnyebben megy a dupla anyag jövő héten.

Én meg a versei bűvöletében írok.
Mert megaversek a maguk nemében.
Őszinték, gyógyítanak, gyógyír-versek.
Öröm, hogy egymásnak jutottunk.

Bennem mára tavasz lett.


Jó lenne összegyűjteni az ifjú tehetségek alkotásait.

5 megjegyzés:

natimama írta...

Ahogy ezt elolvastam, bennem is. Nagyszerű ember vagy. EMBER VAGY!
Ölellek!

márti írta...

Még jó, hogy TI vagytok Nekem.

Töprengő írta...

Szerethető idealista nőcik vagytok...

márti írta...

Nem véletlen, hogy mûködik. Tudod, pont mint az okostelefon.

márti írta...

Aztán hol vannak az ígért versek??

:-))