2014. január 31., péntek

Mi kell a n(éz)őnek?


A filmben elhangzó mondatok ütősek, nagyon betalálnak. Téma a férfi-nő kapcsolat, mi is lenne más.
A film vége igazi csoda, hisz a hiú és becsvágyó teremtés koronájából nem kis csipetnyi öniróniával tör felszínre valami más, őszinte férfivá érik, saját énképének teljes ellentétét találta meg magában. Meg is ijed ettől -szerencsére csak kis időre - és jóvátesz. Jó fejnek lenni ebben a eszmezűrős, ideamentes, kékharisnyás és szőrös materiális világban még a  film romantikus felhangjai és színezete ellenére is becsülendő dolog.
Hogy hol nézhető? Jó fej barátoknál, haveroknál, tv-ben, dvd-n.

Online link, kitartóknak és résen lévőknek
vagy itt, alul.

Próba cseresznye.
***
Ajánló:
Az igazi macsót nemcsak a nők imádják, a férfiak is felnéznek rá. Nick Marshall (Mel Gibson) a világ császára. Hogy mi jár a nők fejében, miközben ő elcsavarja őket, egy csöppet sem érdekli. Míg be nem üt a mennykő! Marshall túlél egy áramütéssel kombinált villámcsapást és a baleset különös következményeként meghallja a nők gondolatát. A kezdeti kétségbeesés után hamar rájön, milyen jókor jön az extra-segítség, hiszen új főnököt kap a rámenős Darcy (Helen Hunt) személyében.

A civilizált társas érintkezés egyik fő jellegzetessége, hogy nagyon sok esetben, különböző okokból, tapintatból, szégyenlősségből, taktikázásból, vagy csak egyszerűen szimpla önös érdekből nem mondjuk el partnerünknek, mi is jár valójában a mi kis fejünkben. Ezzel mindenki tisztában van, ezt mindenki így is csinálja. De mi történik akkor, ha valamilyen okból egyikünk olvasni kezd a gondolatainkban? Nincs többé elhallgatás, nincs taktika, nem lesznek többé titkaink. A pőre valóságunkban válunk védtelenné a másikkal szemben. Ez az alapszituációja a Mi kell a nőnek? című 2001-es Mel Gibson-vígjátéknak is.
(port.hu)

A film a 70 millió dolláros költségvetéséhez képest rekordbevételre tett szert, világszerte 374 111 707 dolláros bevételt hozott.

elnyert díjak
  • 2001, ASCAP Film and Television Music Awards, „Top Box Office Films” - Alan Silvestri
  • 2001, Blockbuster Entertainment Awards, „legjobb színésznő” vígjáték/romantikus film kategóriában - Helen Hunt
  • 2001, Bogey Awards, Németország, platina Bogey-díj - Buena Vista International (forgalmazó)
  • 2001, Golden Screen, Németország - Buena Vista
jelölések
2001, Mel Gibsont alakításáért Golden Globe-díjra jelölték a „legjobb színész” kategóriában.

2014. január 30., csütörtök

fél egész s ég

lustaságból mostanra 5-ös... Annyit aludtam, hogy egy mormota megirigyelné. Kellett. Mintha nem is kéne semmi más, mint időnként lekettyenve belegondolni:

Mikor nevettem utoljára egy olyat, amibe belefájdult a hasam?
Mikor aludtam utoljára egy olyan igazán pihentetőt?
Mikor lehettem utoljára a barátaim előtt őszinte?
:-))

és ugye... ott van az az a kis fehér por... annyira egyszerű és nagyszerű, már-már attól lehet tartani a rengeteg népszerűsítés miatt, hogy felmegy az ára.
2 éve nem veszek mosóport. Ezt használom.
Súroláshoz ecettel.
Az ecetet öblítéshez, vízkőoldásra, drága csaptelepeknél is.
Sütök vele. Szódabika.
Lábáztatok, méregtelenítő fürdőt veszek és fogat mosok vele.
1 kiskanál éhgyomorra kis vízben feloldva lúgosít (méregtelenít, fogyaszt).
Igen, a mosoly is lúgosít és a (kocogás helyett) az erős gyaloglás is.

Csak következetesnek kell maradni. És naponta nem a mérlegre, hanem a tükör elé állni, meztelenül. Nem semmi feladat.  Csinálom. :-(((

Az immunerősítő C vitaminról, fokhagymáról pedig csak jókat zengenék. :-))
+ Alma és narancs, savkáp és lépcsőzés. A savkápban tényleg van probiotikum? (Az a cucc, amit ha nem szedsz az antibiotikummal együtt, Candidát, civilizált korunk egyik nagy kaméleonbetegségét szerezhetjük meg.) A magyarok negyede érintett ebben, úgy, hogy nem is tudnak róla, sőt a tüneti kezelést kapják, de az okot nehéz felfedezni és gyógyszerekkel nem lehet megszüntetni - a (lelki és fizikai) immunrendszer erősítésével érhetjük ezt el. (Mint a legtöbb komolyabb női betegségnél is.)

NŐK vagyunk. Hál' Istennek!  Fél egészek, s közel az éghez!

2014. január 29., szerda

...még töltőn vagyok ...

Készülök, keresem az anyagot, matek, kis ismerőssel dolgozunk együtt, közel az érettségi. Fejemben Lackfi János vers, meg József Attila kucorog, szívemben a hó és a fehér őszinte öröme fészkel, csengetés... indul a délután, jönnek a faktoriálisok, de a könnyedség, ami belengi általában a nehezebb feladatokat, most eltűnik messze, s fagyottá, keserűvé, döcögőssé, munkává válik.  Így  nehéz és fárasztó tanulni, gondolkozni, tegyünk hát egy kis kitérőt. Borsmenta teát szürcsölünk, epres fekete csokit eszegetünk.
Kérdésemre, miszerint történt-e valami, közvetlen válasz jön, majd reagálásként mesélés részemről, újabb kérdés és hallgatás. József Attilától mesél, Nagy Lászlóról, aki József Attilához ír, és Örkényről, akinek József Attila ad tanácsokat, és repülünk, és nevetünk, a bú már messze száll, a saját megoldásaihoz is közelebb kerültünk.
Ebben a kicsiny lényben olyan lélek lakozik, hogy kár lenne elfedni, a versei tisztán fájóak s nem kudarctűrőek, élni akar.  Mert saját verseket ír.
A hangulat oldott, az idő elrepült, az ablakból a hóban bandukoló lányka hátát nézve csak azt érzem, mosoly van benne is, és ha mosoly van, minden van.
Könnyebben megy a dupla anyag jövő héten.

Én meg a versei bűvöletében írok.
Mert megaversek a maguk nemében.
Őszinték, gyógyítanak, gyógyír-versek.
Öröm, hogy egymásnak jutottunk.

Bennem mára tavasz lett.


Jó lenne összegyűjteni az ifjú tehetségek alkotásait.

2014. január 28., kedd

Víztiszta

Felelgetős

- "járhatok bármerre
élhetek magamban
nem vagyok magányos
hiányod velem van"
G.

- életünk velem marad
el nem veheti már senki sem
köszönöm mit adtál:
s üres kézzel nem hagytál.

Egy nap bíbor, mi adatott,
de lehet, hogy még több...?
gondolataim, mint hópelyhek,
a múlt illata, ahogy jössz...

s összefonják, összegyúrják
meleg, édes hógolyóvá
sosem tűnik, sosem illan
emlékem, mint jövőm villan.

Sting It's probably me
http://www.youtube.com/watch?v=SUYI7kIR0S4

************

- "A szívemet hoztam el. Csinálj vele,
amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi
Csak a karom, mert nem ölelhetlek."
József Attila

ölelés...
ezt már tőlem
senki nem veheti el

ez lesz az összes kincsem
ez melegít fel hűvös napokon

ha már elmúlt a nyár és az ősz
s hideg télbe fordult tincsem

holdba néz napom
minden éjjel meghalok

s bízom, bízom, még adhatok
mert félnék úgy meghalni,

hogy sose éltem, sose szerettem,
még ha csak kis időre is,

mert akkor biza minek is éltem...
s azt csak a karmaoldóm, a bónusz

s köszönöm: ha engem is szerettek...

Eric Clapton: Change the world
http://www.youtube.com/watch?v=Atlz3qj0K68

***

Kinek a levegő,
kinek a víz a fontos,
van ki a pohárért is hálás,
s van, kinek a fele sem pontos

van ki most jön rá:
fordítva sem rossz a válasz,
félig üres a pohár?
csak tán levegőre vágy az,

s nem vízre, mindkettő élet!
többedszerre is kéred, éled,
több van ebben a képben
mint gondolnád, lépd meg:

érezd, értsd meg, éld meg.

:-))


 

2014. január 25., szombat

A végtelen érintése - a gya(ko)rló ember


Csak útkeresőknek! Filó, pszichó, és minden nem evilági...

Tegnap a csend bűvöletében (hóesés) éltem, naná, hogy este rám bukkant egy film. Touching the void, magyar címe a Végtelen érintése. Hegymászók, hegycsúcs, örök hó, béke, csend, baj, nagy baj, magány, halál, élet.

2014. január 24., péntek

Álomlét és ébrenlét télhatárán

Ülök a gép, előtt, most megtehetem, csend van. Senki nem zajong, az ebéd is kész, és a lánykámmal is leveleztem. Ilyenkor nem tud rám hatni a FB szava, miszerint ellopták a kerékpárját, lenyúlták, átverték, lassan kezd derengeni, hogy a szűrőm bekapcsolt! Nem tűnik el a mocskos világ, de láttatni engedi az előre türemkedő szürkét és fehéret is!

Minden embernek, ahogy a természetnek is, szüksége van csendre, hóra, tisztára, nyugalomra, hogy a tavaszi és nyári hajtást bírjuk.

Szóval riasztgathat a FB, csak a (szív)meleg hat most rám. Felpattanok és állok az ablak előtt és nem mozdulok percekig. Nézem és nem bírok betelni a kavargó hópelyhekkel, mintha valami reményt és csodát várna ilyenkor az ember lánya, és közben érezne a lelkem, hogy történhet bármi, ha szeretet van és mosoly van, minden van.

Elfordulok az ablaktól, eszembe jutottak a régi hajnalok, mikor a nagy télben negyed hatkor indultunk a buszhoz, dolgozóba. Egyetlen lábnyom sem volt benne, csodás sárga árnyékokat vetett még a hold és az álmos lámpaoszlopok, és enyém volt a világ. Én törtem meg a havat. Óvatosan. Halkan. Hálával. Minden téli havas hajnalon. Azóta is szeretem ezt a csendet, ami ilyenkor reményt sugároz. A tavalyi március 15.-ről is már csak az összefogásra emlékszem. Van remény. Mindig van remény, ha éberek, találékonyak, kíváncsiak és merészek maradunk. Ha mosolyogni tudunk még akkor is, mikor nagyon nem lenne min.

Indulok bevásárolni. Papírt és sót veszek. Az sosem árt.

(Hajtogatom... :-))

Ébrenlét és álomlét
télhatárán ácsorgok,
az hó már rámcsorog
az óra meg rámcsörög
én meg csak ücsörgök

repülök álmaim szárnyán
vagy tán épp az árnyán
csuda egy átok ez
gyerekszemmel élni meg
milyen is a lét s a tél.

szeretet(t) gombócként dózerolok,
ide-oda gurítgatok
(egy hógolyót, egy tűzgolyót).
Hó, ha hó! Hahó!
Legyen szép a napotok!

:-)


2014. január 21., kedd

Galaxis útikalauz stopposoknak

...mert ma jó napom van... :-)) legyen nektek is!

Douglas Adams
Galaxis Útikalauz Stopposoknak

humoros, fantasztikus regény

Előszó

Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem  jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja. Ez a  bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok. Így hát fennmaradt a probléma:  jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk.

Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá,jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból. Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy Rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől fogva a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová. Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezésről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett. Ez a történet nem a leányról szól. Ez a történet a szörnyen ostoba katasztrófáról és egynémely következményéről szól. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe:
GALAXIS Útikalauz Stopposoknak.

Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve:

 NE ESS PÁNIKBA!

Ez a történet, mely a szörnyen ostoba csütörtökről és rendkívüli következményeiről, valamint arról a szövevényes kapcsolatról szól, mely e következményeket összefűzi e figyelemreméltó könyvvel, egyszerűen kezdődik. Ez a történet egy házzal kezdődik.


http://www.scribd.com/doc/197775417/Galaxis-Utikalauz-Stopposoknak


30 perces részekben:

1. http://www.youtube.com/watch?v=3aomYDODqN4
2. http://www.youtube.com/watch?v=uIcg2CaxBqk
3. http://www.youtube.com/watch?v=StugC7BbeaY
4. http://www.youtube.com/watch?v=81DRzNedNnk
5. http://www.youtube.com/watch?v=BcThn96OuSk
6. http://www.youtube.com/watch?v=7yNQ3G7XoIg



A boldogság ára






***********************

"Nem azért szeretek olvasni, mert újat tanulok a könyvekből, hanem azért, mert felidézik bennem azt, amit már egyébként is tudok.
"Egyszer elkezdtem írni egy könyvet, melynek az volt a címe, hogy "Isten egy szalámis szendvics."
Nagyon jó könyv lett volna. Én sugalmaztam. Miért nem írtad meg?" – kérdezi Isten a könyvben, amit jelenleg is olvasok. Hangosan felröhögtem... mert hát, milyen igaz is!
Éppen ott csuktam be a könyvet, hogy választ kapjak az embereket legeslegjobban égető kérdésekre. Belegondolva egészen különös, ha figyelembe veszem, hogy már hónapok óta, egyre intenzívebben nyomasztanak ezek a kérdések, választ mégsem kaptam rájuk. Vagy csak nem voltam eléggé figyelmes...

Viszont akaratlanul is eszembe jutott a Galaxis Útikalauz Stopposoknak, melyben szuperintelligens paradimenzionális lények tettek fel kérdést Bölcs Elmének az életről, a világmindenségről meg mindenről. Hét és fél millió évet vártak a feleletre, ám ezt megelőzte Bölcs Elme megjegyzése. Szerinte nem fog tetszeni a válasz. Ám a szuperintelligens paradimenzionális lényeket ez nem zavarta, tudni akarták: a válasz a kérdésre, negyvenkettő! Ez persze közfelháborodásra adott okot, és Bölcs Elmének igaza lett, tényleg nem tetszett nekik a válasz. Úgy látom sokszor vagyunk így ezzel. Várunk egy bizonyos választ, aminek lehet két véglete – rossz vagy jó –, esetleg átmenetei, de arra nem számítunk, hogy olyan lesz, amire nem számítunk!

A történethez az is hozzátartozik, hogy nem a válasszal volt baj, hanem a feltett kérdéssel, hiszen nem is tudták, hogy valójában mi a kérdés? Miután ezt a félreértést tisztázták, az is kiderül, hogy a valódi kérdésre csak egy még nagyobb gép adhat választ, ami a Föld névre fog hallgatni. A szuperintelligens paradimenzionális lények pedig az egerek.

A Galaxis Útikalauz Stopposoknak tűnhet akármilyen zagyvaságnak, valójában hatalmas igazságok vannak benne, csak meg kell érteni!"
(fruni)

http://frunited.wix.com/bloghaerdekel#!Krdezz-felelek/cmbz/60722213-1A39-487B-9419-BB9799C3B2EE

Ne félj! :-)

A falakról

"Nem egyértelmű számukra a szándék, hogy az szeretetből jön? "

Bizony nem.
Van, aki sosem kapott.
Van, akinek a szeretet gyengeség.
Van, ki nem engedi szeretni magát, mert ő lesz gyenge.

Ezek az emberek mind alapban gyengék. Nincs bennük szeretet. A lelkük mélyére rejtették, s nem akarnak közelebb kerülni hozzá! Nem akarnak jobbak lenni! Csak a maguk világát akarják másra tukmálni.
A közöny, a gonoszság, a gyűlölet, az uralkodni- és birtokolni-vágyás mind-mind emberi tulajdonság.
Ahogy a szeretet is.
A lelkünk él. Vezessük el magunkat hozzá.

***************
A pokolról


A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

Sokáig nem értettem, nem tudtam mire vélni ezt a mondást.

És eszembe jut a másik közhely, okos ember más hibájából tanul... hát nem is tudom.
Esetleg azt, hogy a buta a magáéból sem.

Azt gondoltam, hogy mindenki célja jobbá válni, jobbá változtatni - nem csak fizikai értelemben kényelmesebbé - tenni az életét, hanem érzelmi biztonságot is akar szerezni, kincseit valóban látni, szeretni, adni, még akkor is, ha nincs miből.

De a világ olyan, amilyen. Nem kér senki segítségéből, mindenki a maga útján, kárán tanul.

Hosszú az út, mire az ember megérzi, miért is kell ezen a "másnak segíteni kell érzésen" felülkerekedni. Hogyan maradjon önmaga, akkor is, mikor semmi és senki nincs mellette.
Falakat húzhatunk fel úgy, hogy magunk sem tudjuk, sőt, kapaszkodónak véljük.

Amikor ezzel szembesülünk, fura érzések törnek ránk. érzékenyebbek leszünk. Az egónk véd minket, tagad, haragos, alkudozik, szomorúságba vezet.

Aztán miután mindezt megéltük, csendet teremtettünk kicsiny időre magunkban és magunk körül, sajátos válaszaink előtüremkednek, egyszer csak megértjük, amit meg kell, sőt azt nem értjük, eddig ez miért nem esett le.

Szánhattunk volna több időt is utazni, befelé, magunkba. Gyarló emberek vagyunk? Csak Gya(ko)rló emberek vagyunk!

*****

A kőtörésről

"Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá."  (Jacob van Rijs)

Olyan, mint a biciklizés... tolnak, bottal vezetnek, elesek, felkelek, megjavítom a biciklit, bekötöm a térdem, és újra felpattanok... dafke... csak azért is... aztán egyszer csak ráérzek és nem is értem, hogy eddig miért nem éreztem... hogy is van ez.

***
A trollokról (kéretlen zavarók)

"Köszönöm nektek.Letiltottam minden formában. Ami nagyon zavar, h a szabadságomban korlátoznak. Azzal, hogy letiltom, magamat is kizárom . Értitek ezt az érzést? Bevakolom az ablakot, h ne lássanak be, de élőbb utóbb én sem fogok kilátni, mikor elfogynak az ablakok."

Amikor erősebb leszel, majd kinyitod. Az, aki életveszélyesen megfenyeget, csak úgy, az beteg. Ezeket el kell zavarnod. Lesz olyan időszak, eljön majd, mikor nem érdekel, ki trollkodik nálad és csak nevetsz az egészen, hogy milyen kicsinyes emberek vannak és csuklóból, kérdés nélkül zárod ki őket a világodból. Igen, elsőre úgy tűnik, nem lesz rés a falon, amit húztál, amin a fény bejut. De lesz! De ehhez most be kell zárni pár ablakot. Magadban felfedezni azt a sok szépet és jót, ami erőssé tesz az ilyenekkel szemben. Megtanulod majd, hogy más emberek miért tesznek ilyet. És akkor győzöl. Magad felett. Egyszerűen csak leírod, kiírod, felteszed és figyelmen kívül tudod hagyni a zavarót (letiltod, lelkiismeretfurdalás vagy felháborodás nélkül).

***
A gyökeres változásokról

Megvalósulhatnak! Ugyanis nem is gyökeres az a változás! Ott volt végig bennünk, részünk, csak hadakozunk még kicsit, nagyon.

No és ezektől a hadakozásoktól lesz valaki maga számára is ember. Mások számára is hiteles. Az őszinteség hosszútávon kifizetődik, igen fájni fog látni, hogy kik is vagyunk valójában. Nemcsak egó, de lélekemberek!
A lelkünk igenis él! Vezessük el magunkat hozzá!

***
A hepehupákról

Egy újabb!! Minden hepe után jön egy hupa - Osho után szabadon. (Vajon melyik is a hepi és melyik is a nem hepi.... végül is mindegy ... lent és fent szükségszerűen váltogatják egymást, márcsak az egyensúly kedvéért is.)

Néha megijedek attól, hogy ezt egyedül már nem tudom kibontani, mert olyan erős, áthatolhatatlan falat találok magamban, amit most, a barátokkal való olvasások és beszélgetések alatt jut el az agyamig!! Köszönöm gondolataikat, érzéseiket, és hogy szavakba öntik.

Bizony ismét a csendembe menekülök, mert az nekem nagyon jó tanácsadó és mindig kivezetett. Ha nem tudom, mit kell csináljak, nem csinálok semmit. Várok. Ez ám a nagy lélektartozás-feladat nekem! Számtalanszor világossá vált. Megérzések, ráérzések, nagyon fontosak!!! És türelem! Figyelni és látni tanulok!!!

***

S közben sokat dolgozom! Jipppii!!!

2014. január 17., péntek

Mit akar a nő?

"Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó,miközben annak erdejében vadászott. A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona ellen. De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és szabadságot kínált neki, feltéve hogy 1 éven belül helyesen válaszol egy nehéz kérdésre.

A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?

Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott... Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a hercegnőt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari bolondot... Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző választ adni.

Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert csak ő tudhatja a helyes választ. Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.

Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más választása, mint beszélni a varázslónővel.
Az megígérte, hogy kielégítő választ ad, de előtte Artúrnak el kell fogadnia az árat. A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához.

Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítő szag áradt belőle. Még sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet.

Ám amikor értesült a javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe. Kihirdették az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt:

A nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen. Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta. De micsoda esküvő volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergődő Artúr.

Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott.
A boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyű hangokat és szagokat bocsátott ki magából. Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott... Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt.

A lány azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a rettentő, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni.
Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett.

Legyen mellette napközben egy imádni való fiatal nő, akit mutogathat a
barátainak, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel...?
A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga.
Ezt meghallva, a nő azt mondta, hogy éjjel-nappal szép hölgy lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének ura legyen."

nem listázott video: http://www.youtube.com/watch?v=zDyZknsuDWk
forrás: net, (Pipacska és HN a beküldő)



2014. január 13., hétfő

FB-turkáló

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton a csónakja mellett heverészett és pipázott.
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kíváncsiskodott tovább a gyáros.


-Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél – hangzott a válasz. – Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne, hogy két csónakod is lehetne… vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék? – kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? – kérdezte az elégedett halász.
 

Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.
(Anthony de Mello)


Régi, de jó!

 ***

SAJT házilag:

(Isteni finom, ilyet üzletbe megvásárolni NEM lehet!)

1 liter tej (bármilyen 1,5, 2,8 vagy 3,6%-os)
0,5 kg túró, felforraljuk, leszűrjük,(tésztaszűrőn) ,csöpögtetjük.
Összekeverjük 6dkg olvasztott vajjal (nem Ramával), 1 tojással, 1 teás kanál szódabikarbónával.

Ha egyszer ezt megkóstolod.,..soha nem fogsz boltból sajtot, vagyis sajtnak nevezett dolgot vásárolni.
KÉSZÍTSD EL NEM BÁNOD MEG !!! :))  


Valaki próbált már hasonlót?
Kipróbálooooom!

***

ez pedig halálooos:


Ittzés Ambrus - A vér születésnapjára

Vérben mi van? Plazma (mér' ne?)
fehér-, vörösvérsejt, vérle-
mezek
– ezek.

Nem rossz a vér, s a terep sem,
s e sok dolog az erekben
kering-
ve ring.

Állandó a szívnek harca,
van benn' izom, pitvar, s sza-
vamra,
kamra.

Védjed tehát a szívedet,
hisz az nem jó, elhiheted,
ha szív
a szív.

Halálig tart a keringés,
artéria lehet agg, és
vén a
véna,

vér van benned, itt-ott, lenn-fönn,
és bejárja – míg el nem jön
ested –,
tested.


***

2014. január 12., vasárnap

Miért költözöm vissza Magyarországra?


bőrönd és férfi_1.jpg
"Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja. Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik - utcát söpör, takarít, mérnök, stb. - , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.

Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!

Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!

Ahol most élsz, sosem lesz a hazád
Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?
Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.
Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.

A család hiánya
Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.
Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.
Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.
Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.
Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.
Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.

Hát igen, kell a pénz, de mire?
Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.
Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.
A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.
Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.

Ne menthetsz meg mindenkit, de ott vagy
Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.
Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.
Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.
Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel."

http://hataratkelo.blog.hu/2013/04/15/miert_koltozom_vissza_magyarorszagra

2014. január 11., szombat

inka

-:)


A magyar nyelv szépsége:
Egy kezdő ügyvéd a szenvedő alanya az alábbi párbeszédnek:
- Szóval maga ügyvéd. Van már valami ügye?
- Nincs.
- Szóval ügyetlen!
- Pontosabban volt már egy.
- Akkor együgyű!
- De aztán elvették és másnak adták.
- Tehát ügyefogyott!

Köszönöm a képet!

2014. január 10., péntek

ess csak

örülj, ha esik, ha nem örülsz, akkor is esik
" Ha segíteni már nincs mód a bajon,
adj túl minden keserves sóhajon
Ki azon jajgat, ami megesett,
a régi bajhoz újat keresett "
/ W. Shakespeare /

Ki azon jajgat, mi nem esett
tegyen pár lépést, de keveset
az sem baj, ha hátra,
néha vissza kell menni
egy biztos pontra,
s onnan folytatni, újra.

Jó volt olvasni Titeket Barátaim! Köszönöm, hogy vagytok! :-)

2014. január 9., csütörtök

Tanmese

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át, a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt:
– Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.

(Töprengő kedvéért :-)  )
Feltételezzük,hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék.

Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg.
Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

forrás: http://redoxformula.hu/tanmese/ 

Ezt most muszáj, hogy lássátok! Mindenkinek küldjük, aki öregnek, fáradtnak, túl soványnak, túl kövérnek, vagy akárminek érzi magát a tánchoz, a zenéhez, vagy egyáltalán az élethez! És persze Bob Marley-t is szeretjük...

2014. január 5., vasárnap

újjé - kuckóidő

Jót tett ez a csend, csak én és én. Igaz, lemaradtam egy blogtaliról, mert a net közlébe sem mentem, de most ez kellett nekem, nézzétek el hallgatásom...

... mintha évszázadok rohantak volna át rajtam és ülepedtek volna le, fényesedtek volna meg és taszítottak volna mély, néma titkok némaságába, a szavak bucskáznak, elő sem akarnak bújni, félnek tán, hogy értő fülekre, szívekre, nem lelnek, vagy csak várnak, mert most van az, amikor várni kell.

Más idők járnak, több a munka, most nem a virtualitásban, hanem a valló világban ténykedem, jól esik.
A családomnak szüksége van rám. Magamnak is magamra, sőt. Hóra vágyom, csendre, tisztára. Fehérre. És ... kuckózásra.


Szeretettel Nektek is:

Filmajánló: Ízek, imák, szerelmek

Ízek, imák, szerelmek 2. rész

Csodás álmok jönnek

Katedrális 1.


***
Az élet csodaszép

(Frank Capra örökzöld klasszikusáról sokaknak csak valami közhelyszerű üzenet jut az eszükbe. "Senki sem születik kudarcra." "Senki sem szegény, akinek barátai vannak." stb. Csakhogy a film népszerű megítélése, miszerint ez egy szentimentális, giccses, "Capra-limonádé", egy csalóka kép. Ugyanis a film sokkal inkább az önfeláldozás, a kétségbeesés, a boldogság és az "amerikai álom" törékenységének sötét témáival és még ridegebb tanulságaival foglalkozik.)