2014. december 6., szombat

Mozgásban

Keep on moving... énekli a Deep Purple, s borzongok ettől a számtól mind a mai napig.
A mozgás az éltető erő. Ha elhagyjuk, elhagy az erő, a jókedv, aztán az egészség és a barátok.
A rossz hangulat ellen éljen az oxigén. Eleget állított meg a sors, hogy hé kislány, lassíts. Türelem. OK! Megértettem! Felfogtam! Felismertem mekkora ereje van egy sétának és nem siethetek annyira, hogy csak busszal járjak. Igen, a flabi nem fér bele, ez van, kimondom, elfogadom.

Végre 1 hónap után már többedszerre is gyalog jöttem haza. Igen, nagyon elfáradok. De akkor is megéri. Csökönyös és makacs vagyok, nem engedem, hogy az ülőmunka és a mozgásnélküliség lehúzzon, a csípő-izületem jelentősen javult, a pihentetés kellett is neki... na de most már...  a szép áramoljon hát át rajtam, és üsse ki a borongóst, a fázóst, a kedvtelent.   Csodálatos a belváros, 5 körül már sötét van, kóválygok és kanyargok a macskaköveken az illatok utcájában. Rám törnek újra az álmok, a mosoly előbukkan, járhatok! Végre sétálhatok! Aztán jön a 4 emelet, komótosan, minden szinten még lenézek a városra és élvezem a csendet. Hisz' magam is lassabb és csendesebb lettem, mégis, nem feledve: mozgásban.

2014. december 2., kedd

Drága Barátosok!

Nagyon szépen köszönöm, hogy érdeklődtök felőlem, s habár készítgettelek fel benneteket... de talán inkább magamat....  a bennem zajló és előttem álló változásokra, valahogy nem tudok most még mosolyogni úgy és ahogy szoktam, kemény és idegen ez a világ nekem. Ez a világ, ahol a minőség rovására megy a mennyiség, mert csak az számít. Meg a kirakat.

De mégis, annyi, de annyi a lehetőség, hogy lassan úgy érzem, filónak helye nincs, csak tenni, mert igenis éreztem és érzek a fáradtság mellett hálát, és jó, hogy kirobbantam egy másik dimenzióba, ki a komfortzónámból, .... vajon mennyit is bírok? Milyen vészreakcióm vannak? Ki is vagyok én?

Azt pedig sosem árt megtudni. Mármint magamnak. :-))))


Nagy ölelés, nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem.



2014. november 2., vasárnap

Gyász, beszél

"Más az életünk, ha tudjuk, hogy halandók vagyunk. Szókratész azt mondja, hogy filozofálni nem más, mint halni tanulni. Halni tudni pedig nem más, mint élni tudni.”

A halál morbid, hideg, lélektelen arca.... szavak nélkül, egy nekünk félelmetes és ismeretlen világ felé nyithat mégis utat.

,,Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni."
Carl Gustav Jung

2014. november 1., szombat

A vetítés...

November 1.

Nagyon furcsa, mert engem ma nagyon megérintett a nap. S egyetértek mindazokkal, akik azt gondolják, minden nap fontos, s nem egy napba kell sűríteni az emlékezést. Magam is inkább szívben őrzöm az emlékeket és az életembe csempészem bele azt, amit tőlük kaptam. De a rohanó embernek ez egy nap, amikor az idő vagy sors úrfi megálljt parancsol. Kénytelenek elgondolkozni végre azok is, akik nem akarnának. A másik halála mindig a saját halálunkat is tárja elénk. A félelmeinket, az el nem ért vágyainkat, s bizony tisztáznunk kell egyszer magunkkal, tettünk-e le valamit az asztalra, vittük-e valamire, adtunk-e e a gyermekeinknek olyat, amik ők is szívesen tovább visznek és akkor talán békében halhatunk meg.  Az egész élet arról szól, hogy tükörbe tudjunk nézni, akkor, mikor jön az utolsó pillanat.
Hát ezért kell mégis ez a nap.

Ahogy a karácsony is emiatt kell. Mert a szeretetet sem egy napba kell sűríteni. Megbocsátani, bocsánatot kérni bármikor érdemes.
.

2014. október 31., péntek

fények az árnyékban

Holnapra és készülődve lélekben is az év végére:  illatok és fények, a maguk árnyaikkal.
Segítenek ezek az illatok a hosszabb vagy bánatos napokon... a saját árnyainkkal is szembenézni.

Ehhez már megvan a fahéjrúd, olcsón jutottam hozzá, kb. 2 csomag rudacska kell egy dundibb gyertyához.. Hihi, de most jöttem rá, hogy még vézna gyertyám sincs....

oké, akkor jöjjön más, ez majd karácsonyra...
 
Holnapra, mécsestartók, vinni kell:
Elő a paradicsomos üvegekkel! Forró vízben megszabadulok a címkéktől, majd alkoholos filccel festek mintát, akár sablon szerint, akár kútfőből, persze maradék körömlakkal is mehetne... vajon van még annyi?...

vagy akár csak egy jó minőségű papírt vágok méretre és mintát vágok bele, nem feltétlenül ennyire bonyolult mintát (első kép),
netán megteszi egy csokipapír, csillagokat belevágva... vagy épp az inverze, ezeket a kivágott csillagokat vagy lepiket ragasztom az üvegre (középső kép) ...
vagy tényleg szerezek hobbiragasztót és keserűsót a patikából (utolsó kép).

Szeretem a gyertyákat. Van itthonra egy kis illatházikóm, Diapulmon cseppeket öntök a háztető vizébe, ha már drága pénzért megvették nekem ajándékba és van még akciós teamécsesem, de lassan gyertyát is szereznem kell, nemcsak kefírt.(Mindennek az alapja egy nyamvadt kefír... drága szeretteimre emlékezve)
Mindenesetre a szívem telve hálával és köszönettel, hogy voltak ők nekem.

Szeretettel, gyertyás képek:
Kívánok mindenkinek lehetőleg csendes, békés, elfogadós hétvégi ünnepeket.

 


2014. október 22., szerda

Minden, amire szükséged van...


                                                    Minden, amire szükséged van...   --->


... de ehhez neked is kell adnod ...
még ha fáj is, még ha csalódsz is, még ha bántottak is.

A szeretet felé indulva megtanulható az alázat  és a megalázkodás, a gőgösség és a  méltóságtartás közti különbség.

Határon tart.

2014. október 18., szombat

Nagyszeretettel kisjunik

Aztán az osztálytalálkozón valaki megkérdezte és mit csinálsz? Énekelsz? És én csak néztem bambán. Ha valami mindig is fel tudott emelni, le tudott húzni, az a zene volt.

Mert bizony volt idő, mikor sokáig beszélni sem tudtam. Csak hallgatni, írni, képeket nézni, csinálni. Az új időszámítás az életemben ekkor kezdődött, miután ráébredtem, hogy buborékban éltem, jónak éreztem, és mégsem éltem...,
akkor kezdődött minden új, forró, sáros, hideg, kegyes és kegyetlen, amikor megérintett a pokol, a félelem, a teljes és totális kétségbeesés, és a magány és a sírás uralták napjaim.



Aztán rám találtál. Talán Töprengőn keresztül, talán ösztönösen, nem tudom. Jó volt, meleg volt, Fényszál volt. Remény volt.

2014. október 12., vasárnap

Hajnalok és Alkonyok

Éjszakai bagoly létemre imádom a hajnalokat. Ahogy indulok a buszra, bár néha lekésem, de gyalog is beérek annyi idő alatt, így nem gáz. Emlékszem az első munkahelyemre, a télre, mindig tél volt, mindig.... :-)
a szűz hóra, ahogy én léptem bele először, ahogy a lépteim nyomát őrizte, s ahogy magam mögé pillantottam, láttam mindent, ami történt velem.

Vásárnap

Iris Scott ujjfestménye

Elmúlt a szitáló köd, az a bizonyos furcsa üresség, ami az új helyzetnek is köszönhető, vagyis hogy minden percem mások osszák be, és minden percet nagyon meg kell élnem.

2014. október 11., szombat

Szabad vagy


Ha testedet mész visszakapni,
légy bátor, bátor, bátor.
Merj átölelni, megharapni,
és menj, ha nem bírsz itt maradni,
légy az, aki még sose voltál,
a többi megy magától.

Ha önmagad vágysz visszavenni,
légy bátor, bátor, bátor.
Merj sírni, fájni, felnevetni,
a meggyűlöltet megszeretni,
légy újra az, ki egyszer voltál,
a többi megy magától.

De ha már mindent visszavettél,
ha megtetted, mit megtehettél
akkor légy újra bátor,
hogy az legyél, aki lehettél,
de azt szeresd, akit szerettél,
hogy ővele is magad lehess,
a többi megy magától.

Szabó T. Anna : Vándordal

2014. október 2., csütörtök

elmerengés



Emlékszem, ahogy futottál a vonat mellett, mert te már láttad, hol is állok a vonatperonon, én meg örültem, hogy végre eltévedés nélkül odaértem. Mert ugye nem mindig szokásom átszállni, s ilyenkor türelmesen magyarázod, hogy nem drága, az a Kelenföld, de akkor így és így jutsz vissza.
Szóval állok a peronon és nagyon nagyon várom, hogy a Rózsában kicsit együtt legyünk, lazítsunk, és megváltsuk magunkat , ha már a világ magát úgysem hagyja. De mi bizony teszünk erre, mert mindig vidám lesz a hangulat, szavak nélkül is látjuk a másikon, hogy már csak az, hogy együtt vagyunk, mennyi mindenre gyógyír.

Aztán nagyon emlékszem, ahogy kitárod a karod és oly erősen megölelsz, hogy szinte elolvadok és egyáltalán nem érzem már se az időt, se a teret, mi csak összebújva, kuncogva megyünk a sínek mellett, s mutatod a házad, az árvíz nyomait, mindenkihez van egy jó szavad, aki szembejön, hisz úgy néznek rád, mintha csak megmentetted volna őket, te szerényen tagadod, aztán rájövök, hoppá, ez valahol valóban így volt, hisz gyűjtöttél valakinek, akinek mindenét elvitte az árvíz, a másiknak a kutyáját gyógyítottad, a harmadiknak virágot adtál, a negyediknek 2 jó szót, mikor épp belekókadt a feje a semmibe...

Aztán a napi cset maradt, mindenki ezerfelé, s jaj, most is szaladok a boltba, tudod, a kefír, ami nélkül nincs süti,  mindjárt jövök, jójó, megvárlak, de siess, mondod, mert a híradó megy, s utána bizony alszol, mert korán kelő vagy.

Rendben és szárnyalok, aztán elmondod a Forma1 híreit, aztán megölelsz és jól alszunk.

Ma is. Itt vagy velem. Már mosolygok. Köszönöm, hogy voltál nekem, hogy vagy nekem, hogy leszel nekem.

Jó éjt Stalika! Álmodj szépet, táncosat, finom falatosat, utazósat!

Én is alszom csöppet :-)

****

Hogy mit kerestem a kalapos képed, no, Borókánál megtaláltam, a másik Natinál, Töprengő is mesélt és Vén is, Hajnalfürdő, Lacibá és a többiek is, mind, mind. Jó éjt, csillagocska!


Kiegészítés: további emlékezések:
http://editeva.blogspot.hu/2014/10/bucsuzas.html
http://lmaim-hzunk.blogspot.hu/2014/10/kedves-stali.html

Utolsó bejegyzése            Picasa képtára
http://legyenitt.blogspot.hu/2014/09/remenyhal-es-egyeb-allatfajtak.html        http://picasaweb.google.com/stali0812

2014. október 1., szerda

Repülj galambocska!



Stali emlékére...
Mindent köszönök. Mindent. Hiszek a csodákban. Szeretem a csodát. Ott lapult, benned.
Repülj galambom.

***

"Ilyenkor nehéz mondani bármit, ami nem közhely. Elment közülünk egy igaz barát, kit rég nem ölelhettem meg. Amikor utoljára találkoztam vele, széles, mindent átölelő óvó szárnyaival betöltötte a teret. A kedves, néha feddő szavai még itt csengenek füleimben, és türelmes lénye hiányzik majd nekem. Szép élted volt a sok nehézség dacára is, tudom békéd lesz majd odaát is. Nyugodj békében Stalika!" (Csabi)

2014. szeptember 30., kedd

2014. szeptember 29., hétfő

Ne félj - ne add fel





"Te hiszel a Sorsban?
Előbb tegyük meg, amit tudunk, aztán majd meglátjuk, mi a sorsunk."

2014. szeptember 27., szombat

Visszapörgettem az időt

Visszapörgettem az időt, jippi!

Hát kíváncsian várom, mit is hoz még elém a sors. Melyik kívánságom feledem és melyek kerülnek újra előtérbe. A teremtő gondolat eredményei most itt lapulnak, ebben a nyúlüregben. Mert hogy kijárom ami bejárható, az tuti.Mert bizony, ezt is én akartam, kívántam. Csak hát a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle... . Hiába, kívánni tudni kell. :-)

2014. szeptember 13., szombat

jól ESIK

.. hát akkor nem biciklizek, hanem írok...

Szeretek ott lenni az irodában, de ez a szombat délelőtt a régi, álmodós, kreatív időket hozta vissza... jól esett a csend, az egyedüllét, mintha már nem túlélnék, hanem beillesztenék, s végre elkezdhettem a Flabit megint, mostanában többet ülök, mint kéne... az időm percre be van osztva, jó lazítani, milyen jó!
Seregnyi film/könyvtippet kaptam, a sci-fik, utópiák idén igazán hódítanak.
Különleges témák alapjai, érdekesek a holnap és a tudat(alatti) határtalan határai, az érzelmek nélküli életben a gondolkodás, érzések és az emlékek felébresztése, ami valamiért többé tesz minket, mint egy logikus vagy rend-csend-fegyelem-egyformaság-ne érezz-ne értsed-lény, a semmiből bármit előteremtés akaraterővel, következetességgel, megérzésekkel, s bár riasztó jövőt festhet elénk a gondolatrendőrség korántsem utópisztikus megjelenése (1984 - Orwell után, szabadon),
és
gondolatébresztő "ifjúsági" film kategóriában is mostanában egyre jobb a választék, s bizony igazán nem is gyerekfilmek ezek, sem témájukban, sem hozzáállásukat, sem üzenetüket tekintve.
S aminek tényleg örülök, hogy nyitottak a gyerekek - egy jó beszélgetésre. Ők akarják. Érdekli őket, hogy mi is az, amiben igazán érzik, hogy bizony több múlik rajtu(n)k, s nem másokon, mint gondolnánk.

2014. augusztus 20., szerda

Fordítva

Amikor az ember önmagát fel meri vállalni, mindig megosztja a körülötte élőket. A belőle élőket. A körülötte lebzselőket. A szeretetteit.

Ugyanis valahol átmegyünk egy olyan határon, amikor meg merjük kockáztatni, mert már nem bánt, hogy nem értenek. Nem értik a szándékainkat, a mozgatórugóinkat, az érzéseinket, a gondolatainkat. Valahol már mi értjük meg azt, hogy ők mindig is egy olyan másik világban maradnak és nem kérnek a miénkből.

2014. július 21., hétfő

enni és menni jó

Csak azon gondolkozom, nagyanyáinknak mért nem lett baja a szalonnától, a zsírtól, vajtól, méztől, a fehér kenyértől, a fehér cukortól és a sótól, a tojástól, mert manapság ezek azok az alapanyagok, amik ellen nagy hadjárat indul időnként és folyamatosan kiderül, hogy ami jó, az rossz, ami rossz, az jó, és aztán így forog az egész körbe.

Igen, a méz és az olivaolaj hízlal, mint a süti! Nem is nagyon eszem egyiket sem. De tudod, semmi nem tudja elvenni a kedvem attól, hogy a lecsóhoz ( nem húzom le a paradicsom és a paprika bőrét, eszemben sincs!)  friss, fehér kenyeret egyek, hogy a húst jól megsózzam, és rósejbnivel egyem, hogy a vegetát használjam, ha van benne cukor, ha nem, a túrós csuszát szalonnapörccel szeretem, és hogy a boromba időnként kólát tegyek. Sütire nagyon nem vagyok vevő, talán a citromfagyi az egyetlen, amit időnként  megeszek, na de azért megbiciklizem a magamét!

A kovászos vagy csemege uborkáért,  paradicsomért és almáért mit nem adnék!

Na és a kávé... mióta kiderült, hogy nem emeli a vérnyomást, sőt hasznos, addigra annyira leszoktam róla, hogy szinte nem is jut eszembe inni. Addig, míg károsnak nyilvánították, rabja voltam. Cigivel. :-)

Sok gyógynövényről tudom, hogy jó, de csak azért, mert valakinek jó volt, lehet, hogy én máshogy reagálok rá. Vagy sehogy. Nem vagyok nagy teás, sőt, akkor már halálomon vagyok, ha teát iszom, és nagyon nem vagyok híve az étrendkiegészítő, gyógy-, hajnövesztő, hájcsökkentő...  tablettáknak. Hiszek a fokhagymában, a citromban, a zöldekben, a gyümölcsökben. Vajon a természet miért a keserűben, savanyúban és büdösben... rejtett orvosságot?

És miért rejtette az igazi orvosságot valami olyan helyre, ahol sose keresnéd?

Még a placebó is gyógyíthat és még a hasznosnak kikiáltott  is ronthat...,
s talán nem is az ételekben van a legtöbb méreg.
Mintha a magány még többet tenne bele.
Mintha az jobban ölne, mint a cigi vagy a koleszterin.
Mintha az öröm és a hit pedig semlegesítene.
Mert amikor elégedett vagy és boldog vagy, annyira mindegy mit eszel.

Védve vagy.

Milyen érdekes.

:-) No, indulok is. Szabadság van! :-))

2014. július 18., péntek

Borral főzök, néha az ételbe is teszek

Minden nap ér valami meglepetés... azt már tudom, hogy a neten található (csodakönnyű, pofonegyszerű) pogácsareceptek... nekem nem válnak be; csupán azt nem írják le, ami a legfontosabb: minden legyen szobahőmérsékletű. Az élesztőt, ha nem is futtatom fel, akkor megöli a hideg tejföl. Jó pár évem telt el azzal, csak mert szerettem,  hogy "élőben" néztem a  főzést, és csak egy olyan adásra akadtam eddig, és nem ismétlik meg, ami hangsúlyozta, hogy a konyhai higiénia igen fontos: csirke után mossunk kezet, a citromot dörzsivel, vagy szódabikarbónával jól tisztítsuk meg, a tojást mossuk meg, töröljük papírtörlővel szárazra, és egyenként törjük fel, ne használjuk ugyanazt a vágódeszkát hús és zöldség aprítására, tartsunk a főzés alatt sorrendet és rendet, kerüljük a csetreszgyártást és hogy minden főzés azzal kezdődik és végződik: mosogassunk el. Valahogy ez mindig kimarad a műsorokból. És igen, én is tudok 30 perces kaját, mert használom a mélyhűtőt, előrelátóan teszem félre a maradékokat. Igen, én is tudok rittyenteni csodavacsorát tízezer forintból. De vajon hány olyan műsor van, ami azt mondja, nézzük, mi is van a kamrában, és abból hozzunk össze valamit. Ha elrontjuk, hogyan lehet helyrehozni? Ha valami hiányzik, mivel lehet helyettesíteni?

Minden a részletekben rejlik. Az étel pont olyan, mint az élet. Szenvedély, lélek, körültekintés, odafigyelés és rendes fűszerezés. Nem, nem elég a só és a bors. Most épp lestyánra vadászom, tárkonyom már van, a kurkumától megrettentem, pedig fertőtlenít, és fogmosásra is jó, de hát mindent sárgára fest, és gyakorlatilag csak igen erős (nem mindig elég az ecet és a mosószóda) vegyszerekkel tudom eltüntetni a konyhalapról. Vagyis számomra az jött le, körültekintően, de örömmel főzni, merni fűszerezni, változtatni,  mert csak feldobja az ételem. Az életem. :-))

2014. július 16., szerda

Az eső színei

:-) Képzeletben - a napfény ízével a számban - barangolok oda, ahol Ti is ott vagytok.

Elidőzőm Nálatok, közben elered az eső, hangos mennydörgések közepette. Hamar múlik, jön a fülledt meleg megint, alig van módja levegőt venni a testnek. Rásegít hát a lélek.

A napfény íze (Borókánál) mellett az eső színei is szépek.

Való Ibolya akrilfesménye
Leonid Afranov festménye

2014. július 14., hétfő

Szív-zárvány


.. fürödtünk a jóban és az esőben (kint kucorgunk és sehogysem akarózik bemenni csendesebb napokon), de tegnap inkább behúzódtunk és csak a végén álltunk ki egy kicsit, szép, tiszta, üdítő cseppek, és csak hulltak, mint a manna az égből... a kiégett szívek és a száraz fű oltalmazójaként, nevetésbe és szivárványba fulladt aztán minden cseppje, és csak álltunk kint és bámultuk, mindenki: öregek, macskák, angolnyelvűek, biciklisek, hátizsákosak, nyurgák, sietősek, ... megállt a világ egy percre...


Vajon hány szivárványt vagyunk képesek meglátni és álmodni merni benne?
Vajon látjuk-e az esőt, mikor koppan a tetején és eltűnik a napban?
Vajon hányunk szívében ébred ilyenkor alkonyatkor hajnal?

:-))


- Vallj színt! - rivallják.
- Szivárvány... - suttogom.
(Fodor Ákos)

2014. július 12., szombat

Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak

A torna egyre érdekesebb, a térdem ugyan lázadozik, tegnap már a lépcsőn is alig tudtam LEjönni... :-)) Egyébként a mostani énem azt mondja, a biciklizés ugyanilyen jó és ott még szabadságérzés is van. 4 hete minden nap járok tornára, mostanra megerősödtem annyira, hogy minden nap bevállaljam a bicózást is, nem sokat! 30 percet és marad a lépcsőzés... Az edző egy nagyon jó szakember, előttünk zajlik az élete, a társkeresőktől kezdve, a halálig minden téma előkerül 2 komoly percre a torna alatt. Ennyi pont elég is.Minden napra jut valami érdekes. Tegnap egy könyvet láttam nála. Valamiért azt éreztem, ez nekem is szólhat, és hát mesélt róla.

Megtaláltam online, az egészet, egy ausztrál törzsről szól, (akiket még nem érintett meg a civilizáció és a fogyasztói társadalom, a pénz és a belekényelmesedés világa) ahol az emberek soha nem tudják, hogy másnap mit esznek, de ez minden nap megoldódik, és a legérdekesebb, hogy nem beszélnek és mégis, nagyon szoros a kapcsolat közöttük.  Közéjük keveredik egy híres pszichológusnő, aki szemével íródik a könyv, igaz meseként. Mikor kérdezi, miért nem beszéltek, azt válaszolta valaki, hogy amíg az emberek pénzt dobálnak be egy gépbe, hogy beszéljenek egymással, addig ők ezt fejben teszik. Telepatikusan kommunikálnak.

2014. június 29., vasárnap

Ölelés-terápia

Ne vigyorogjatok... a tegnapi ember, aki segített nekem, pont ilyen volt... a mosolygó szeme, a kisugárzása, kérésemre segítő felajánlása, pedig épp bezárta a boltot örökre..., rengeteg jó rezgésű, első benyomásra is szimpatikus emberrel találkozom, már a szemük ölel, a kezük pedig segít... és rengeteg beteg emberrel...

2014. június 28., szombat

bordó

Ha valaki elmondja nekem tegnap, hogy ma mi is történnek velem..., hát kicsit somolygok: á, dehogy!
(Ha valaki az mondja, jó tudni a jövőt... hát talán el sem merném magam szánni, sőt... jobb ez így...)

Pedig ez is pont olyan egyszerű, mint a többi, ha megszólít, megérint, nem hagy nyugton, izgat... akkor bizony nosza, ide vele... így vettem én szőnyeget :-) Egyszer megígértem magamnak, hogyha már nem tartok állatot... egy szőnyegre beruházok.

Így mentem el érte biciklivel, és lám (titkon reméltem), hazaszállították nekem.
Így találtam ki, hogy szemmértékkel méretre igazítom. Van egy jó kis módszerem a párhuzamos, merőleges élek megtartására... valami csak ragadt rám...
És jé, itt van. Itt alattam. Bordó. Egész jó.
Így fogok én holnap szőnyeget tisztítani...a fene se akarta... de most olyan kedvem van...,aztán felöltöztetem a széket fekete polóhuzatba és talán elmászok egy turkálóba függönyt nézni...

Ja, és büszke vagyok... hazacipeltem gyalog egy bordó széket... nem volt talán csak fél kilométer... ha elfáradtam, hát ráültem. :-)

Hát ennyit a Flabi áldásos hatásáról.

:-))


2014. június 25., szerda

J-égtörő gondola-t

Aztán egy régi barát megkérdezte, hogy vagyok. Én meg hirtelen nem tudtam, mit is írhatnék (sírhatnék?). Jól. Nagyon jól. Túlképp igen jól. Ahhoz képest, meg tényleg jól. Valóban, mert lehetne sokkal rosszabb is, sőt, volt rosszabb is.

Naná, de voltam jobban is. A tényekre támaszkodom, egyenként jutnak eszembe. És ha összességében nézem, megrémülök. Tehetetlen vagyok. És mégsem. Ugyanis nem vagyok telhetetlen. Soha semmi nem lesz úgy tökéletes, ahogy eredetileg, évekkel ezelőtt gondoltam. Az élet olyan, amilyen. Benne LÉleKvirágok nyílnak: az illanó pillanat örök örömét, emlékét adó csodái, kicsiny átlátszó, nem látszó boldogságcseppjei.

2014. június 23., hétfő

Galaktika

A Galaktika folyóirat szerkesztőségében ültünk ezen a napon is. Odalent köszöntünk a portásnak, blokkoltunk, akár egy gyárban, felhoztunk egy kávét magunknak a büféből, letettük a kabátunkat, kinyitottuk a fiókokat, rágyújtottunk, átnéztük a postát. Egyáltalán nem úgy festettünk, mint egy sci-fi folyóirat szerkesztősége. Inkább, mint egy állami bolt, mely kelletlenül felhúzza redőnyét, mintha szemöldökét húzná fel, vagy mint egy hatóság, mely nemsokára kénytelen kinyitni a derékgörnyesztő kisablakot az okvetetlenkedő polgárok előtt. Belemélyedtünk a kéziratokba, s vártuk a szerzőket, a fordítókat, a grafikusokat. De ez a nagy egy kicsit másképp kezdődött, mint máskor. A portás bácsi személyesen szaladt fel, ez még fennállásunk óta nem fordult elő, ebből rögtön sejteni lehetett, hogy valami fontos dolog történt.
A portás bácsi lihegett.
- Főszerkesztő úr... kérem...
- Csak helyettes - helyesbítettem, mert mindig ügyeltem a részletekre.
- Kérem szépen... én már sok mindent megértem... De ez...
- Mi történt? - kérdezte Halmos úr, az olvasószerkesztő, aki mindig rátapintott a lényegre.
- Két apró kék emberke keresi magukat. Gondoltam, felszólok, de foglalt volt a telefon, így hát...

2014. június 22., vasárnap

A nő - Her

Elsőre eszembe jut Emma Thompson jóboszorkányfilmje, ahol megjelenik nevelőnőként egy család életében és azt mondja: ameddig nem szerettek, maradok. Ha (meg)szerettek, elmegyek. 


Ha egy embert befogadsz az életedbe, az azonosságaitok miatt, el kell fogadnod egyben a különbözőségeitek miatt keletkező problémákat.

Talán pár mondatban így lehetne összefoglalni a Her című film egyik lényegét. Egyiket. Mert több is van. :-)

2014. június 21., szombat

Tanmese gyerekszemmel

"Egy szegény öreg anyóka tengeti életét az erdő szélén. Gyakorta eljár az erdőbe gombát szedni, hogy ennivalót szerezzen magának. Egy ilyen alkalommal egy csodálatos ezüstszárú, arany kalapú gombára lel, s amint le karja szedni, a gomba megszólal. Kéri, ne szedje le, s az anyóka nem is teszi. Hálából a gomba kijelenti, teljesíti egy kívánságát, s mindjárt meg is kérdi, mi lenne az? Az anyóka szabódik, hirtelenjében nem is tudja, mit kívánjon, azt mondja hát a gombának: adj már egy kis időt, hadd gondolom végig! Mire a gomba csak annyit mondott: jó."

Háromig számol...? Tapsra vár?

2014. június 14., szombat

szombat 14

Végtelenül szerencsésnek és hálásnak érzem magam. Kezdem a tegnappal. 10 milkás nap, péntek, 13, holdtölte... mi kell még egy magamfajtának... hogy jót nevessen végre az élet érdekes fonákságán, ami valójában a színe a dolgoknak. Humorérzék nélkül vajmi kevés sikerem lenne magamnál, de még inkább a világban.Türelem és (meg)hallgatás nélkül meg semmi.

2014. június 7., szombat

Rongyszőnyeg



Weöres Sándor‬Rongyszőnyeg‬
/részlet/

A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének.


2014. június 5., csütörtök

nem kamu

Kezdek kicsit erősödni... múlik a szédülés, a fejfájás, az űr, a zűr... ma már felkeltem és husit csináltam:

szeretem az "egytálban" sülteket, a régi békét hozzák vissza a szívem... helyére :-)

és persze a régi illúziókat. :-( ezért hát

új fűszereket használtam: chilipehely helyett most kurkuma festi színesre ... az életem.


**

2014. június 4., szerda

:-)

Soha nem kellett ennyire a csend, az eső, a betű, a jóleső alvás, a gondolkodás nélküli és az álmok nélküli létezés. Nyitva maradt a szemem és a szívem, kér egy jelet, merre is lenne jobb most menni. Vagy csak maradni azon az úton, amire nagy ívek után sikerült szert tennem. Még ha magányosabbnak is tűnik időnként.

Ma már mosolyogni is tudtam. Álmomban pedig dúdoltam. Hmm. Ki érti ezt. :-)


2014. június 3., kedd

csakúgy

Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.
/Szabó Magda/

"Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először nem is tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg. A szavakat érti persze. A mondatokat is. Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti".

2014. május 30., péntek

Börge göbre

"Ha normális családba születtem volna, normális ember vált volna belőlem.
Ha több időm lenne, mindenre lenne időm.
Ha az a másik ember, ott, nem piszkálná az orrát, boldog lennék.
Ha a másik ember helyében lennék, tudnám mit kell tenni.
Ha valaki rám mosolyogna, visszamosolyognék rá.
Ha majd öreg és tehetetlen leszek, kézbe veszem az életem.
...
Akkor, majd, ha, na akkor, boldog leszek és elégedett. Addig juszt sem!
Szinte elfelejtettem, azt akarom, hogy soha ne essen az eső!"(Kezdet)

:)

2014. május 28., szerda

hajaj

Amikor az élet megtöri kicsit az embert, a hajunk is megtörik mellé. Épp ideje levágatni, már a derekamig ér, nehéz teher. Benézek az egyik fordászhoz, nem ér rá. Megyek egy másik helyre, kicsit drágább, de többen vannak, nagyobb a forgalom és nevesebb szalon. Ahogy belépek két nádszál fogad, csöppet el is bizonytalanodom, mit keresek én egyáltalán itt, sugárzóak és fiatalok, csodálatos a hajuk (naná...), a sarokban 1 férfi dolgozik lendületesen és elmélyülten, elbűvölő szakmai tapasztalatáról adva tanúbizonyságot, de idő, az sajna nincs... aztán jelentkezik a Tomi, a sarokból. Nem nádszálkategória, ez már könnyebbé teszi feszengésem, ki nem nézném, hogy a női hajak és (lelkek) mestere, a mosoly egyformán játszik a szánk sarkában,  mellette én sem érzem magam öregnek és kövérnek. Csak ettől, ahogy rám néz, ahogy kérdez, ahogy megnézi a hajam, ahogy rám mosolyog, észre sem veszem és nem is fontos, hogy kilókban kicsit kilóg az átlagból. Hát, csak igazítás kellene, törik a hajam, meg valami kis fiatalosabbat is ha lehetne, rábízom majd. A lényeg, vágjon le úgy 1-2 évet a hajamból. Érti ő. Én meg hálás leszek neki ezért. És magamnak, hogy meg merem tenni. Hajaj, haj-jaj... Nagyon tudok ragaszkodni ahhoz, amit megszeretek, pedig felesleges. Akkor is az enyém, ha nem olyan, és akkor is szeretni fogom, ha más lesz, és akkor is szeretni fog, ha ilyen kis tádé maradok Ráadásul igen hamar nő.

Na jó, lehet, hogy elmenekülök, lemondom, vagy magamban visítok. De hátha mégsem. Egy ócska hajvágás és cidrizem. Ennyire gáz vagyok. Hát ez van. Utálom a változást. Az elején... a végén meg... beindítja a szívem és az agyam. :-))

2014. május 27., kedd

csal(ód)ások

Rengeteg információ ér bennünket minden pillanatban.

Mind elraktározzuk, de csak azon kevésre figyelünk, 
amit látni tudunk,
ami foglalkoztat,
amit keresünk,
amit látni akarunk...

itt: abbol-amit-latsz

***

"embernek lenni nem szerep" (Kaszás Attila)

ha ezt valamikor is elfelejtenénk, ...
ha képtelenek lennénk észrevenni, amit kell,
vagy meglátni, amit muszáj,

a változás szelei gondoskodnak majd róla...

sosem gyengédek, mert
ha azok lennének... sosem jutnánk előrébb
(még ha elsőre igencsak fordítva is látszik...)

2014. május 23., péntek

A jövő emlékei

" Ha segíteni már nincs mód a bajon,
adj túl minden keserves sóhajon
Ki azon jajgat, ami megesett,
a régi bajhoz újat keresett "
/ W. Shakespeare /

karcolatok

Megtanultam, hogy ha valami inkább elvesz, mintsem hozzátesz életemhez, akkor az nem is való az életembe. Akármennyire is szeretem, szerettem, tettem érte. A szeretet sosem vész kárba, de magunk számára állít pár csapdát, valami üzenete van a dolognak. Visszavonzás, személyvonzás a szabad akarat miatt nincs. A másik szabad akarata miatt.


2014. május 13., kedd

érdekes világ

 "Szomorkodhatsz egy életen át afelett, ami nem tetszik, de attól nem fog megváltozni, csak depresszívebb leszel. Egyetlen dolgod van: elfogadni magad, szeretni a ragyogást, a csillogást, ami bizony ott van a szemedben, amikor valami boldoggá tesz. Lásd meg, hogy mi az, vedd észre, és csak azzal foglalkozz."

Picasso is hasonlóra jutott, ezekkel a gondolatokkal tudok nagyon azonosulni, igen."Vannak festők, akik a Napot sárga folttá alakítják át. És vannak mások, akik Nappá alakítanak át egy sárga foltot."

2014. május 11., vasárnap

ruha eszi - képmutató

"Külsőségekben sosem játszotta meg magát, mégis tekintélyt parancsolt a megjelenése.
Nem tudom, mi volt a titka!?"

Hát sugárzott! :-)) Még Paks is megirigyelte volna!

Zuhanórepülés


A pozitív gondolkodás csapdái...

Csak mondogassuk, mantrázzuk magunkban, hajtogatni kell csak, hogy minden oké, akkor is, ha nem így van... ?

Ezt a mondatot gyakorta látom, hallom. Igen, létezik olyan, hogy kényszerítem magam nevetni, és ez előbb-utóbb beindítja az agyam és azokat a "jó-érzés" területeit, amit a nevetésizmok kiváltanak.
Mégis azt mondom, ez csak tüneti kezelés. Olyan sebeket cipelhetünk az elfojtások miatt évekig, tudat alatt is, hogy egy csomó kérésünk, tervünk meghiúsul és egyszerűen egyre inkább örvénybe kerülünk. Negatív spirálba kerülünk, amiből kijönni csak egyféleképpen lehet.

2014. május 10., szombat

Van ellensúly

"El lehet kerülni a megvezettetést? Lehetünk elég éberek?"


... nem mindenkiről látszik egyértelműen, hogy béka, vagy skorpió, és ahogy az állatvilágban is vannak megtévesztések, az embervilág ebben nagyon jeleskedik. 

olyan manipulálások "áldozatai" lehetünk, hogy magunk sem tudunk róla...
először egy Colombó filmben találkoztam ezzel:

2014. május 8., csütörtök

A skorpióról és a békáról

A skor pió át akart menni azon a kis tavon, ahol a béka lakott. Megkereste a békát, és azt mondta Neki:
- Te, béka, szépen kérlek, vigyél már át a hátadon a túlpartra!
- Dehogy viszlek! Dehogy viszlek, hogyisne! Azért, hogy a mérgeddel elpusztíts? Eszem
ágában sincs! – válaszolta a béka.
-Ugyan, ne mondd már, én nem csíplek meg, hidd el! Kérlek szépen, vigyél át
a tavon! – kérlelte a skorpió.
- Nem viszlek én! Olyan erős a mérged, hogy biztos bele is halnék! – utasította vissza
békánk az új jövevényt. 

Ez így ment estig, amíg a béka be nem adta a derekát, mert a skorpió már könyörgött neki, és a béka már nem bírta hallgatni. Azt mondta:
- Na jó, gyere, mássz fel a hátamra, átviszlek, de nehogy megcsípj!
A skorpió nagy boldogan felmászott a béka hátára, majd átúsztak a tavon. Megérkeztek a túlsó partra, de mielőtt a béka egyet is szólhatott volna, a skorpió halálosan megmarta, és csak azután mászott le a hátáról. Szegény béka a haláltusáját vívta, de utoljára még megkérdezte:
- De skorpió! MIÉRT??!
A skorpió pedig csak ennyit válaszolt:
- De hát béka, én egy skorpió vagyok!!!”
 

 Ki volt a hibás?



2014. május 5., hétfő

Apák napja

http://www.balansz.info/upload/files/apafuzet.pdf

Uff, de offolni lehet!...  Apafüzet... 

http://apafuzet.hu/apa-fuzet/

2014. április 22., kedd

Virágvasárnap

Én a sonkát szeretem, a retket, az újhagymát, a friss illatokat, a kuckók nyugalmát felcserélő madárcsicsergős sétákat, a garázsban nézelődni, szanálni, a beszélgetéseket, a családot, a megállított időt, a nagymamát, akire ilyenkor élénken emlékszem, a reményt, hogy van újjászületés, és hogy a változás állandó része életünknek, ahogy minden évben jön égkék tavasz, még ha kicsit később is, még ha kicsit kevesebb is, akkor is van! Jutott! Addig, ameddig! Aztán elmúlik! Aztán változunk. Aztán minden egyes körforgás elölről kezdődik, s mi minden egyes körforgással választhatunk, hogy maradunk ugyanott, körbejárjuk az egészet még egyszer, vagy megértjük, hogy magunknak mért is szól a mese egyes ünnepekről, és meglátjuk, ezen túl is ... tovább is van...ki hinné...

"Ébren kell lenned, hogy érezd a szeretetet, ami mindenhol körbevesz.
Ébren kell lenned, hogy észrevedd, mi mindent szerethetsz magad körül, máskülönben egy sor dolgot elszalasztasz...
Ébren kell lenned, hogy meghalld a hangokat, amiket szerethetsz.
Ébren kell lenned, hogy megérezd a virágok csodálatos illatát, miközben elsétálsz mellettük.
Ha úgy sétálsz végig az utcán, hogy közben belefeledkezel a gondolataidba, mindent elszalasztasz."
Rhonda Byrne

"A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!"

2014. április 19., szombat

relax

A leglehetetlenebb dolgoknak is neki kell vágni néha, mert ezekből származnak az ember legcsodálatosabb élményei.
Lázár Ervin

Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.
Fodor Ákos

Van dolgom a Földön, mert ha nem lenne, nem élnék. Nem született olyan, akivel életet cserélnék.
Tirpa

Az egyik legijesztőbb felismerés az életben az, hogy magadat csak te tudod megmenteni.
Demi Lovato

2014. április 17., csütörtök

Hol rejtőzik a világegyetem bölcsességének titka?


Az istenek mindenképpen azt akarták, hogy a világegyetem bölcsességének titka csak akkor kerüljön az emberek kezébe, ha már elég érettek rá. Ezért aztán elhatározták, hogy mindaddig őrizni fogják egy biztos rejtekhelyen, míg a halandók meg nem érnek annak megértésére.
Összegyűltek egy tanácskozásra, hogy eldöntsék, hová rejthetnék el a titkot.

Lázár Ervin: Séta

Megyek az utcán. Na, inkább csak poroszkálok. Szép lassúdadan. Mert ha sietnék, megfájdulna a lábam.
Persze megfájdul így is, minden kétszáz méter után meg kell állnom, hogy összeszedjem magam az újabb kétszáz méterre. Állok ott szerencsétlenül és megszólítom magam: Öreg, nem kéne neked múzeumba vonulnod? Beülnél szépen egy üvegvitrinbe egy törött cserépedény meg egy kőbalta közé, odafüggesztenének eléd egy cédulát, mondjuk hogy divatjamúlt ember a huszadik századból és elüldögélhetnél ott ítéletnapig.

Látom, hogy a járókelők furcsállkodva néznek rám. Mi különös van abban, hogy valaki áll az utcán és nézelődik?! Nana, elegyedek szóba újra magammal, nem lehetséges, hogy az előbb hangosan beszéltél magadnak? Megszégyenülten nekivágok az újabb kétszáz méternek. És korholom magam. Most már vigyázok rá, nehogy hangosan beszéljek.

2014. április 16., szerda

másKÉPp

Szeretettel Borókának, komment helyett.

Az első nagy megbocsátás"élményem" egy régebbi kapcsolatomhoz fűződik, ami a válás utáni első, fülig-szerelem volt és ahogy kellett, logikusan épp ezért döngölt földbe. Ez egy régi, de annál markánsabb emlékű történet.

Mindketten tévedtünk, és persze mindkettőnknek sajátos igaza is volt, a kettő közé épített volna hidat a szeretetet + vágy = szerelem, de inkább  vert éket az egyenrangúság hiánya. Persze én, mint vesztes, ki jobban szeretett, az kért bocsánatot.

Úgy bucskáztak ki a szavak belőlem, hogy már nem az volt az érdekes, hogy valóban megbocsát-e nekem.

A végtelen színei

2014. április 11., péntek

Álomépítők

Ezzel feküdtem, álmodtam, keltem... mindig visszajátszom őket ébredéskor... mármint ha emlékszem rájuk. Vannak olyan álmaim, amelyekre örökké emlékszem. Vannak olyanok, amiket többször álmodom.
Mindenki saját kódrendszere szerint maga fejtheti meg álmait.


"Álmunkban a képzelet és az emlékezet képei keverednek a valósággal. A lélek nappali oldala a tudat, éjszakai oldala a tudattalan, vagy tudatalatti."
Álomfejtés: mit üzennek az álmaink. Biztonságot hozó pillanat, amikor bevackolódunk az ágyunkba, ellazítjuk fáradt tagjainkat, álom jön a szemünkre.
Segít-e az álomfejtés az önismereti munkában?


*****
Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló.
Vavyan Fable

***

2014. április 10., csütörtök

A mosogatólány nem párja egy királynak


A mai nap belémfolytak olyan cikkek, hogy nem férek a bőröndömbe... ez csakis azért lehet, mert elhatároztam,
hogy ma tiszta és átlátszó, befogadó és aztán kiöntő
víz leszek!!!

"És máris ott vagyunk, hogy add meg nekem mindazt, ami egy nőnek szükséges, és akkor én is mindent megadok, ami egy férfinak szükséges”- és nem fordítva.

****

Bagdy Emőke 2013-ban a Prima Primissima díjátadón: magyar oktatás és köznevelés kategóriában vehette át elismerését.

2014. április 8., kedd

töltőn vagyok




A Czakó-féle homokrajzok után most valami más ... és mégse. Reméljük Titeket is feltölt és elvarázsol!

https://www.youtube.com/watch?v=dOSGS9ruj4U

2014. április 4., péntek

net(ásó)kapás

Ezek az ausztrál turizmus honlapjára beérkezett valóban feltett kérdések. A
​ ​
honlap válaszoló szerkesztői nyilván humorba fojtották a bosszúságukat:

K:(Kérdés): Szokott fújni a szél Ausztráliában? Még sosem láttam a tévében, hogy esett volna ott az eső, hogy tudnak akkor növekedni a növények? (Anglia).
V (Válasz): Minden növényt teljesen kifejlett állapotban importálunk, aztán csak ülünk, és nézzük, ahogy elpusztulnak.
__________________________________________________
K: Láthatok majd kengurukat az utcán? (USA)
V: Attól függ, hogy mennyit iszol.

2014. április 3., csütörtök

Sétálunk, sétálunk, egy kis fröccsre becsücsülünk... fröccs...

kocsmai körképünk - pozitivnap.hu


  A "Párizs fénye" italbolt

Állati jó italozók a teljes képzavar érdekében egy kis szójátékkal átitatva:
Fapuma, Repülő Puli, Kerge Kecske, Sánta Egér, Vak Denevér, Dühös Tücsök Kiskocsma, Döglött Patkány, Vakegér, Söröző a Szomjas Csukához, Zokogó Majom, Őzitató, Kis béka itt a tó

2014. március 24., hétfő

Csak hogy ne vegyem túl komolyan magam

Amikor a fókusz, a koncentráció hiányzik... vagy csak mérges vagyok magamra, vagy... csak unatkozom... a régi Invaders számítógépes játékok egyik nagyon jóra sikerült újítását veszem elő. Büntetlenül lőhetek és rengeteget gyűjtögethetek  gyakorló szinten, kevés az ellenség, kicsi a feladat: csak megmenteni a  világot.


A Chicken Invaders az egyik leghumorosabb játék, amit mostanában játszottam. Közben szép lassan rájöttem, hogy veterán szinten sokkal nagyobb a kockázat, a veszély, de gyakorlatot szerezhetek és akkor kiismerhető lesz, sőt... még több pontot is gyűjthetek ... . Az külön vicc, hogy valóban és halálosan lesz@rnak és letojnak mindeközben... :-)

Csak mert szeretem :-)

és mert időnként nem árt elolvasnom...


Döbbenetes infók a szeretetről és Albert Einsteinről
Írta: Tarnóczy Vilmos

Kb. 100 évvel ezelőtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek?
A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött. Olyasmire jött rá, amiről tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett.

2014. március 22., szombat

Es(z)ik

Mert ugye takarítok, szanálok, motyogatok, ... megéheztem:

Találtam egy fél csomag sütőport, pár evőkanál (úgy 1 deci) tejfölt, az a két fél megviselt margarin ott sóvárgott utánam, kérlek, lejárok, használj fel, találtam 1 egész tojást, némi, tán 10 deka sajtot, egy fél zacskó lisztet, a só se maradjon hát el:


Pogácsa, sütőporral.... :-) jó lett... kép már nincs...

... és mivel a pár virsli ehhez, ebbe nem annyira illik, hát azt holnap készítem el....
... pizzatésztában sütőben?
... vagy inkább baconnel körülölelve és hagymával, sajttal töltve?

jázmin- és cseresznyetea, netán némi szilva... csak megkoronázni tudja...

És az  Igenember hozzá nem rossz választás - bekuckózni kicsit...

:-))



Szép hétvégét mindenkinek!




2014. március 21., péntek

Tavaszi első :-)



Bónusz, hogy ne legyen olyan tökéletes minden...


SZÓKIMONDÓ HOROSZKÓP!!!
Gyenge idegzetűeknek és 18 év alattiaknak nem ajánlom!

2014. március 20., csütörtök

Zarán-dokk


Ma zarándokutam elvezett a harciszerzihez (ninjutsu és jóga oktató), a védikus titkok és a hinduizmus világába,  ezek botlottak belém, úsztak megint elém, én meg hagytam... nagyon nincs kedvem takarítani... inkább olvasgatok valami bölcset...


hátha rájövök a nyitjára, mázlista vagyok-e, hogy élek, és hogy most és itt élek, azokkal, akikkel, és úgy, ahogy... és ezekből a Sors/Isten/katicabogár stb... (mindenki helyettesítse be vagy ne a sajátját... ) adta körülményekből és a neveltetésünk és saját önbecsapásaink hibáiból mennyire tudunk kievickélni, rálátni, majd megtalálni és megvalósítani önmagunkat, megváltoztatni, amihez van ráhatásom és elengedni azt, amin nincs,

Utolsó pár, előre fuss!

... és most jön a legcifrább: azzal, hogy nem küzdök a sorsom ellen, magam ellen, a betegség ellen, semmi ELLEN, hanem elfogadom és megtanulom kezelni, apró lépésekben IS mérni a sikert, megváltoztattam a sorsom. Hosszas betegséghalmazból jövök ki eredményesen.  Még lesz pár visszatérő, de már NEM ez foglalja le a tudatom és a mindennapjaim, már az álmaim sem álnok rémálmok, ez pedig magáért beszél.

2014. március 19., szerda

Belső hajtóerő

Egy időben nagyon foglalkoztatott a DNS és a benne tárolt sorsom. Ha ugyanis az a sorsom, ami, tehetek én bármit, ... vagy ... épphogy nem kell tennem semmit sem ahhoz, hogy a sorsom, ami meg van írva, bele van kódolva a génjeimbe, beteljesüljön.


Aztán történt, hogy Nostradamus jóslatairól néztem filmeket, mert ez is mindig érdekelt, miért is volt ő jobb asztrológus mint a többi, hisz az is egy stabil, tényeken alapuló sorsjós-tudomány, ha úgy vesszük. Már aki komolyan veszi ezt, annak. (A csillagászat más tudomány.)

2014. március 17., hétfő

Csodalámpa

Amikor egy dologra figyelsz, az foglalkoztat, az van a  fejedben, bevonzod. Ti is tapasztaltátok már?

****

Volt 3 hónap, mikor egy régi osztálytársammal "egymásra" találtunk, majd egymásra csodálkoztunk, ahogy "beszélgettünk" egy közös oldalon úgy, hogy nem egymásnak írtunk.

2014. március 16., vasárnap

Politika... helyett!

Alcím:Hazudj magadnak, nekem boldog holnapot.

2014. március 14., péntek

Kerekezem! - Karakozom!


 



Bár a március 15-ét azért megvárom... *




* 


****
http://www.mesek.cc/vuk-teljes-mese.html

****

Gyógyító öröm, mozgás és mesék... :-))