2014. november 2., vasárnap

Gyász, beszél

"Más az életünk, ha tudjuk, hogy halandók vagyunk. Szókratész azt mondja, hogy filozofálni nem más, mint halni tanulni. Halni tudni pedig nem más, mint élni tudni.”

A halál morbid, hideg, lélektelen arca.... szavak nélkül, egy nekünk félelmetes és ismeretlen világ felé nyithat mégis utat.

,,Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni."
Carl Gustav Jung

2014. október 18., szombat

Nagyszeretettel kisjunik

Aztán az osztálytalálkozón valaki megkérdezte és mit csinálsz? Énekelsz? És én csak néztem bambán. Ha valami mindig is fel tudott emelni, le tudott húzni, az a zene volt.

Mert bizony volt idő, mikor sokáig beszélni sem tudtam. Csak hallgatni, írni, képeket nézni, csinálni. Az új időszámítás az életemben ekkor kezdődött, miután ráébredtem, hogy buborékban éltem, jónak éreztem, és mégsem éltem...,
akkor kezdődött minden új, forró, sáros, hideg, kegyes és kegyetlen, amikor megérintett a pokol, a félelem, a teljes és totális kétségbeesés, és a magány és a sírás uralták napjaim.



Aztán rám találtál. Talán Töprengőn keresztül, talán ösztönösen, nem tudom. Jó volt, meleg volt, Fényszál volt. Remény volt.

2014. október 12., vasárnap

Hajnalok és Alkonyok

Éjszakai bagoly létemre imádom a hajnalokat. Ahogy indulok a buszra, bár néha lekésem, de gyalog is beérek annyi idő alatt, így nem gáz. Emlékszem az első munkahelyemre, a télre, mindig tél volt, mindig.... :-)
a szűz hóra, ahogy én léptem bele először, ahogy a lépteim nyomát őrizte, s ahogy magam mögé pillantottam, láttam mindent, ami történt velem.

2014. október 2., csütörtök

elmerengés



Emlékszem, ahogy futottál a vonat mellett, mert te már láttad, hol is állok a vonatperonon, én meg örültem, hogy végre eltévedés nélkül odaértem. Mert ugye nem mindig szokásom átszállni, s ilyenkor türelmesen magyarázod, hogy nem drága, az a Kelenföld, de akkor így és így jutsz vissza.
Szóval állok a peronon és nagyon nagyon várom, hogy a Rózsában kicsit együtt legyünk, lazítsunk, és megváltsuk magunkat , ha már a világ magát úgysem hagyja. De mi bizony teszünk erre, mert mindig vidám lesz a hangulat, szavak nélkül is látjuk a másikon, hogy már csak az, hogy együtt vagyunk, mennyi mindenre gyógyír.

Aztán nagyon emlékszem, ahogy kitárod a karod és oly erősen megölelsz, hogy szinte elolvadok és egyáltalán nem érzem már se az időt, se a teret, mi csak összebújva, kuncogva megyünk a sínek mellett, s mutatod a házad, az árvíz nyomait, mindenkihez van egy jó szavad, aki szembejön, hisz úgy néznek rád, mintha csak megmentetted volna őket, te szerényen tagadod, aztán rájövök, hoppá, ez valahol valóban így volt, hisz gyűjtöttél valakinek, akinek mindenét elvitte az árvíz, a másiknak a kutyáját gyógyítottad, a harmadiknak virágot adtál, a negyediknek 2 jó szót, mikor épp belekókadt a feje a semmibe...

Aztán a napi cset maradt, mindenki ezerfelé, s jaj, most is szaladok a boltba, tudod, a kefír, ami nélkül nincs süti,  mindjárt jövök, jójó, megvárlak, de siess, mondod, mert a híradó megy, s utána bizony alszol, mert korán kelő vagy.

Rendben és szárnyalok, aztán elmondod a Forma1 híreit, aztán megölelsz és jól alszunk.

Ma is. Itt vagy velem. Már mosolygok. Köszönöm, hogy voltál nekem, hogy vagy nekem, hogy leszel nekem.

Jó éjt Stalika! Álmodj szépet, táncosat, finom falatosat, utazósat!

Én is alszom csöppet :-)

****

Hogy mit kerestem a kalapos képed, no, Borókánál megtaláltam, a másik Natinál, Töprengő is mesélt és Vén is, Hajnalfürdő, Lacibá és a többiek is, mind, mind. Jó éjt, csillagocska!


Kiegészítés: további emlékezések:
http://editeva.blogspot.hu/2014/10/bucsuzas.html
http://lmaim-hzunk.blogspot.hu/2014/10/kedves-stali.html

Utolsó bejegyzése            Picasa képtára
http://legyenitt.blogspot.hu/2014/09/remenyhal-es-egyeb-allatfajtak.html        http://picasaweb.google.com/stali0812

2014. október 1., szerda

Repülj galambocska!



Stali emlékére...
Mindent köszönök. Mindent. Hiszek a csodákban. Szeretem a csodát. Ott lapult, benned.
Repülj galambom.

***

"Ilyenkor nehéz mondani bármit, ami nem közhely. Elment közülünk egy igaz barát, kit rég nem ölelhettem meg. Amikor utoljára találkoztam vele, széles, mindent átölelő óvó szárnyaival betöltötte a teret. A kedves, néha feddő szavai még itt csengenek füleimben, és türelmes lénye hiányzik majd nekem. Szép élted volt a sok nehézség dacára is, tudom békéd lesz majd odaát is. Nyugodj békében Stalika!" (Csabi)

2014. június 29., vasárnap

Ölelés-terápia


Ölelés terápia: A gyógyító szeretet egyszerű megnyilvánulása :

"Az emberi lény egyik legfontosabb igénye hogy érezze, hogy fontos a Világ számára és szükség van rá. Az az ember, aki nem érzi magát szeretve kezd lassan meghalni. Amikor az fogalmazódik meg egy ember szívében, hogy az élete nem számít senkinek, akkor elveszíti Önmagát és életének értelmét.

A világnak épp azért van szüksége millió féle terápiás módszerre, mert hiányzik belőle az egyetlen mindent átfogó és legfontosabb érzés a szeretet. Egy olyan világban, amely tele van szeretettel, a terápia nem lenne szükséges egyáltalán.

Ezért, a szeretet a legnagyobb terápia. Nem kell több mint szeretet.
egyseg
Az ölelés nem más, mint a szeretet, a melegség, figyelem fizikai megnyilvánulása. Amikor érzed a másik személyből áradó szeretet, akár egy ölelés formájában, azzal már önmagában is be lehet indítani a gyógyulási folyamatot. A pszichológusok is megértették, ha nem kap elég ölelést és testközelséget egy kisbaba, akkor fejlődése nem lesz megfelelő.

A lélek táplálékot igényel, ugyanúgy, mint a szervezet. Megadhatjuk a gyereknek a legjobb táplálékot és körülményt, ha nem érzi magát szeretve és lelke nem kapja meg az érzelmi tápanyagot, akkor pszichéje nem fog kiegyensúlyozottan fejlődni. Az ilyen gyerekek szomorúnak, elhanyagoltnak, elhagyatottnak, nem kedveltnek érzi magukat. A kutatók megfigyelték, ha az anya nem öleli meg a gyerekét, a gyermek testi növekedése leállhat és akár meghalhat, még akkor is, ha fizikailag helyesen táplálta. A szeretet ugyanolyan fontos a lélek számára, mint a táplálék vagy a levegő a testünk számára. Nélküle a létezésünk elképzelhetetlen.

A lélek gyógyításához az intelligencia, az elemzés, a megfigyelés nem elegendő. Valaki megismerkedhet az összes terápiával a világon, lehet a legjobb szakértő, de ha nem érti meg a szeretet művészetét, akkor folyton csak a felszínen fog tapogatózni. 100 személyből 90 elsősorban azért betegedik meg, mert nem tapasztalt elég szeretetet.

Minden kétséget kizáróan, a szeretet a legnagyobb terápiás jelenség, ami valaha létezett. Abban a pillanatban, amikor a szeretet hiányától szenvedő beteg megérzi a szeretet melegét beindulhat önmagától egy gyógyulási folyamat.

Az ölelés nem csupán egy gesztus, hanem egység élmény is, amely emlékeztet a másik emberrel való sorsközösségre. Így hát az ölelés, ha nemcsak egy szimpla gesztus, hanem szívből jön, akkor előhozza a másik lelkében szunnyadó szeretetre és gyógyulásra vágyó gyermeket.

A gondolatok vizsgálata az intellektus, az elme útja, míg az ölelés a szív útja. Az elme a betegségek, míg a szeretet minden gyógyulás forrása."

forrás: filantropikum.com

2014. január 24., péntek

Álomlét és ébrenlét télhatárán

Ülök a gép, előtt, most megtehetem, csend van. Senki nem zajong, az ebéd is kész, és a lánykámmal is leveleztem. Ilyenkor nem tud rám hatni a FB szava, miszerint ellopták a kerékpárját, lenyúlták, átverték, lassan kezd derengeni, hogy a szűrőm bekapcsolt! Nem tűnik el a mocskos világ, de láttatni engedi az előre türemkedő szürkét és fehéret is!

Minden embernek, ahogy a természetnek is, szüksége van csendre, hóra, tisztára, nyugalomra, hogy a tavaszi és nyári hajtást bírjuk.

Szóval riasztgathat a FB, csak a (szív)meleg hat most rám. Felpattanok és állok az ablak előtt és nem mozdulok percekig. Nézem és nem bírok betelni a kavargó hópelyhekkel, mintha valami reményt és csodát várna ilyenkor az ember lánya, és közben érezne a lelkem, hogy történhet bármi, ha szeretet van és mosoly van, minden van.

Elfordulok az ablaktól, eszembe jutottak a régi hajnalok, mikor a nagy télben negyed hatkor indultunk a buszhoz, dolgozóba. Egyetlen lábnyom sem volt benne, csodás sárga árnyékokat vetett még a hold és az álmos lámpaoszlopok, és enyém volt a világ. Én törtem meg a havat. Óvatosan. Halkan. Hálával. Minden téli havas hajnalon. Azóta is szeretem ezt a csendet, ami ilyenkor reményt sugároz. A tavalyi március 15.-ről is már csak az összefogásra emlékszem. Van remény. Mindig van remény, ha éberek, találékonyak, kíváncsiak és merészek maradunk. Ha mosolyogni tudunk még akkor is, mikor nagyon nem lenne min.

Indulok bevásárolni. Papírt és sót veszek. Az sosem árt.

(Hajtogatom... :-))

Ébrenlét és álomlét
télhatárán ácsorgok,
az hó már rámcsorog
az óra meg rámcsörög
én meg csak ücsörgök

repülök álmaim szárnyán
vagy tán épp az árnyán
csuda egy átok ez
gyerekszemmel élni meg
milyen is a lét s a tél.

szeretet(t) gombócként dózerolok,
ide-oda gurítgatok
(egy hógolyót, egy tűzgolyót).
Hó, ha hó! Hahó!
Legyen szép a napotok!

:-)