2013. december 1., vasárnap

ünnepi, beszél

Itt
Inspirálni, ösztönözni, kreativitást és motivációt lelni, kihozni valakiből, ami benne van, önbizalmat csepegtetni borús napokon, meghallgatni lelkizés nélkül, hagyni tökéletlen valójában a démonaival küzdeni... úgy, hogy ott szurkolunk némán, vagy épp egy jó szóval, egy bíztató mosollyal, egy erős öleléssel bátorságot adni a másiknak...

ennél kisebb ajándékot ne kapjon senki se karácsonyra.

A HIT gyertyája égjen ma bennünk. Legyen ott az asztalunkon is, kicsiny lángja emlékeztessen a bennünk bújó őserőre, a kíváncsiságra, és  a bátorságra, hogy elinduljunk járatlan utakon, ami olyan oldalunkat mutatja meg, amitől magunk is megriadhatunk.

És égjen a gyertya azért, hogy az embert, aki maga egy kicsiny kis univerzum, tökéletes mása a  őt körülvevőnek, mégis egyedi, megismételhetetlen és utánozhatatlan, multiverzumok ura és szolgája, bármi lehet és bármit megtehet, ha csak egy kicsit is mer nyitni a sötét és az ismeretlen felé, a szorongásait feloldó kulcsok megkeresése felé.

Azé a hité is, ami egy mindennél hatalmas erő, gondviselés, ami teljesíti őszinte szívvel kimondott, belül mélyen vágyott kívánságainkat, igaz, nem mindig úgy, ahogy elsőre gondolnánk, mégis értünk, s valahol a végén nekünk dolgozik, türelemre és kitartásra tanít, fejlődésre, haladásra, és egyre több jó és okos elhatározásra, döntésre és tettre sarkall.

Égjen majd a Remény gyertyája is, cselekvéseinket vezérelje, mindig van remény, mindig van választás.  Minden lény szívével vágyik a jóra és hiszi, tudja, hogy több van benne rejtve, mintsem robotolni, enni,  aludni, aki megtanul a szívével is látni, s mikor a káosz tetőzik a fejben, a szív szerint választ.

Égjen majd a Szeretet gyertyája, ami minden ember közös vágya, tartozni valakihez, vagy valahova, ahol szeretik, ahol elfogadják, ahol önmaga lehet tettetés és álarcok, manír és panír nélkül, őszintén, majd az Öröm gyertyája égjen, szeressük meg kicsit magunkat is, találjuk meg lelkünk rejtett régióiban a másik embert is,  és egy új dimenzióba jutunk. 

Az Öröm dimenziójába. Az önzetlen adnivágyás, szív és a józan ész lélekjátékába. Az Öröm, mint negyedik gyertya - a negyedik dimenzió, tér s idő, kor s hely, táguló tér és időtlenség, ami egyben a szeretet dimenziója, amikor megáll az idő bennünk, egy pillanattá válik a végtelen.
A szeretet, ami teret és időt jelent magunknak, teret és időt hagy a másiknak, és a saját időnkből, a legnagyobb kincsünkből (odafigyelés) ad egy másiknak.

Boldogságos, szép napot!!

***

"A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az majd milyen jó lenne a másiknak is."
Feldmár András

7 megjegyzés:

boróka írta...

Köszönöm, hogy mindezt leírtad. Jó volt olvasni.

márti írta...

Hát erről írunk ... 6 éve. :-))

Néha képes vagyok rövidebben is. :-)

Szép napot Boróka, nézd meg, ha tudod és ha érdekel, a kép alatti linket, a fészbukról hoztam, a többiek már láthatták.

Katalin írta...

Remélem - hiszem- , hogy békés, örömteli szeretet vesz körül az elkövetkező napokban (is) mind téged, mind bennünket mindőnket

márti írta...

Hiszem és tudom, hogy a bennünk lévő óriási fájdalmak feldolgozása és elengedése nemes érlelők: okosan tudunk pántlikát kötni az élet nevű játékdobozunkra.

Hisz' látjuk, mekkora ajándék is ez.

Hisz! :-)

márti írta...

Igen kedves Katalin!

Kívánom neked a csend megcsendülését, a szívekben meglelni az elégedettség kicsiny, mégis felbecsülhetetlen örömét, és hogy ezt tudd átadni annak, akinek tényleg szeretnéd, és még sokaknak.

:-))

Töprengő írta...

Éljen a szeretet, egymás tisztelete, éljen a barátság, s nemcsak ünnepeken, hanem állandóan! Akinek van vallásos hite, ápolja, őrizze, akinek nincs, az is élje meg a szeretetet emberként, barátként! Csupa szépet és jót kívánok nektek!

márti írta...

Úgy legyen!

Csupa szépet és jót kívánok!

:-))