2013. december 10., kedd

Szer a tét

Jön a szeretet vasárnapja.


Szerintetek hány ember fog majd ömlengeni és hány néz valójában az élete tükrébe, mire is vágyott gyermekként, 10 éve, 2 éve, milyen társat választott és saját maga mennyire élte el a céljait?

"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan".

(Szeretet)Kötelék, mely eltéphetetlen és mégis olyan rugalmas és könnyű, hogy szabadon repíti a másikat, magadat.
Őszinte tisztelet és örök varázs. (Igen, ehhez kell ám energia...)

Csak pont annyira vagyok nő, mint amennyire a társam férfi? A gondolat fura, pedig Karinthy is hasonlóan ír. Pont annyira vagyok férfi, mint amennyire nő az, aki a szobába belép. 

És ha most azt mondod, hogy a férfiak nem lusták, nagyot nevetek és igazat adok. Nem lusták körbenézni, vadászni. Az elejtett vadra már nem fáj a foguk. Mi nők vetjük oda magunkat zsákmányként. Hisz nem tanultunk meg Nőként élni, királynőként érezni és lépni. Nem tanultuk meg, hogyha egy férfi nem szereti a gyengeségünk, az azért van, mert akkor saját gyengeségére emlékeztetjük



Nem tanultuk meg nemet mondani. Nem tanultuk meg, hogy...
Mit is?

Férfiaktól idézem:

"Kedves hölgyeim, drága asszonyok! Én arra kérlek benneteket, hogy rezegjétek ki magatokból továbbra is az egység és összetartozás hullámait, mert ennek elkerülhetetlen következménye lesz az is, hogy a férfienergiákba ez a rezgés beszivárog és akkor egyre többen elkezdünk mi, pasik is valami emberközpontúbb valóságot teremteni miközben egyre többen lépünk rá a szellemi útra."(ivi-hu)


"A nő a biztonságot keresi, a férfit a kihívás érdekli. Más bolygó, más szellemiség. Nem lehet nem figyelembe venni a változást. Kellenek új célok, új élmények.

A férfiak legtöbbje lusta. Csak valami csillogó-villogó dolog ami odavonzza a tekintetét. Valami vad és agresszív, és felhívás vadászatra. :) Különben bevonul a saját is barlangja felé, ha nem kell küzdeni.
Ami megvan, már nem érdekes. ......

Hát tűnjön el egy pillanatra."

Vajon ezt hányan tudjuk megtenni, mi nők?
Vajon meg tudjuk-e úgy tenni, hogy közben megmaradjunk annak, akik vagyunk ?
Hogy ne prédák és zsákmányolók legyünk? 

****

Egy férfinak két nő fontos: az egyik, akinek a keze alatt felnő, és a másik, akihez felnő.

Mi azért találtuk meg egymást, hogy kijavítsuk egymásban a hibákat.  Kedves egy "gyenge" pillanatában árulja el magát ezzel a mondattal... :-))
Igen. És aztán arra is rájövünk, hogy amit másba belelátunk, s bosszantó, zavaró, az bizony magunkban is megvan. És van remény, mert a jó is!

Van remény, ha van tett és szeretet. Szer e TETT.


********************************





8 megjegyzés:

márti írta...

Mit találtam:

"Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. "Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége... Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem." És ez nagyon kemény mondat."

(Csernus Imre)

márti írta...

Újabb tűnik fel, elémtüremkedik, jól teszi, köszönöm, csak megerősíti megérzéseimet, tapasztalataimat:

"Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. (...) Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.

Csitáry-Hock Tamás

márti írta...

Levelet olvasok... 11 éves házasság. Kicsi gyerekek. Régóta nincs szex.
A nő vágyik a szerelemre, a testi érintésre, de a férfi nem adja meg. Különböző kifogásokat gyárt: fáradt, kedvenc filmje van, dolgoznia kell... stb.

Egy férfi tanácsa a kishölgynek:: tűnjön el a nő szem elől kicsit.

Én azért nagyon elgondolkozom azon, hogy egy nő, egy beszürkült házasságban, kicsi gyerekekkel hogyan is tűnjön el?

Azon is elgondolkozom, hogy milyen férfi az, akinek 11 év után a feleségben lévő csili-vili az, ami beindítja ?

Aztán azon is, hogy mennyire önzők is a férfiak, hogy nem veszik a fáradságot szeretni és figyelni a gyermekük anyjára. A jó szeretkezés mindennel hatással van. Még a gyerekekkel is türelmesen bánunk!

Mert bizony a vágy, még kedvenc papom szerint is a családi harmónia egyik alapja. A másik alap a szeretet.
Ha a vágy ki is húny átmenetileg, a szeretet átsegít. A képzelet átsegít.

Nincs unalmas vagy frigid nő, csak önző férfi.

Akik még nincsenek a változókorban, azoknak nem szabad figyelmen hagyni azt, hogy a pasik szeretik az újat, a változatosságot, ez már csak a hódító lódító előjoguk. Mi nők meg szeretünk csak adni és ezzel mindent elrontunk.

Minden megszürkült kapcsolatban kellene csinálni gyermek nélküli estéket, és elmenni otthonról valahova!
Ketten!

És ha tényleg nem értik meg egymást, és nem beszélnek ezekről a fájó és hiányzó pontokról továbbra sem... no akkor már valahol másban kellene gondolkozni...

lehet, hogy a férfi már másban is gondolkozik... hisz ereje teljében van és a csilivili nagy úr.

Szeretőnek milyen könnyű is lenni! Csak szépnek kell lenni, s nem kell mosogatni.

márti írta...

Van egy olyan érzésem, hogy ha az ember a másik felét keresi, akkor a kapcsolat hiányon alapul. Ezért azt hiszem, hogy teljessé kell válni egyedül, és aztán jön egy másik ember, aki esetleg szintén teljes - és akkor nem azért vagytok együtt, mert függtök egymástól, hanem "Miért ne?" alapon. Nézd meg a társkereső oldalakat - "keresem azt, aki boldoggá tenne", így nem lehet! Tedd magad boldoggá és aztán jön egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni. -Mester Tamás-

márti írta...

Macskanő vagyok, nálam az élet varázsa. Illatom nem parfüm, hanem a bőröm frissessége, nedveim üde érzete, leheletem könnyedsége. Erőm a szemeim mélyrehatósága, bőröm simasága, testem szorító feszessége, ahogyan befogadok egy másik testet lelkestől. Nőiességem, teljességem az érzékeim vadsága, karmaim, fogaim bántó cirógatása, nevetésem csilingelése. Vonzásom a meghallgatás művészete, a kimondás képessége, az érzékenység kiváltsága. A nőnek ebben a tudatban kell élnie a mindennapokat a bevásárlástól az ablakpucolásig.
Tisza Kata

márti írta...

A Nő és a férfi

A Férfi és a nő, a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasba emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény életet teremt, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfié az Erő, a nőé a Szív és az érzelem.
A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság és a Szeretet.
A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.
A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom, a Nő a szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk.
A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég.
-Victor Hugo

márti írta...

Molnár Attila - Mi férfiak nem értjük a NŐ – t. Pedig próbáljuk, éjt nappallá téve. Elemezzük őt, mérlegelünk, próbálunk a fejével gondolkodni, igyekszünk kiigazodni rajta. Hasztalan. Mert a NŐ – t megérteni nem, „csak” szeretni lehet. Nem kötelezvény ez, de Istentől kapott ajándék. Nekünk. Férfiaknak. A NŐ egy önmagát nekünk adni szándékozó csoda. Mert csak egy NŐ képes segíteni, hogy ne csak férfiak, de emberek is legyünk. Hogy felnőtté, apává és nagyapává válhassunk. Tőle tanulunk szeretni, küzdeni, kitartani, boldogan lemondani, elfogadni, befogadni, megbocsájtani és szeretni, szeretni, szeretni, szeretni… A NŐ tanít élni. A NŐ tanítja az életet. A NŐ maga az élet. Ő a minden kezdete, az élet teremtője és őrzője. A jövő záloga. Talán mi férfiak valójában irigyek vagyunk rá. Mert gyengék vagyunk és kószák. Irigyeljük az erejét, a szépségét, a tökéletességét. Irigyeljük, hogy bármi is történik vele, bármin is megy keresztül, nem szűnik meg szeretni. Minket. Férfiakat. Irigyeljük, hogy mikor ránk néz, egy olyan férfit látunk a szemében, akivé mindig is válni szerettünk volna. És félünk. Félünk odaadni magunkat. Félünk beleolvadni egy ölelésbe és AZ ÖLELÉSBE. Félünk elengedni félelmeinket s gyengének lenni. Félünk kimondani: Szeretlek. És rettegünk ezt érezni is. Remegünk a gondolattól, hogy beleveszünk a SZERETET – SZERELEM – SZENVEDÉLY véget nem érő örvényébe, miközben megváltásunk rejlik benne. Mi férfiak felépítettünk egy világot. Alkottunk sok hasznos és kevésbé hasznos dolgot. Törvényeket, szabályokat, gépeket, háborúkat, tárgyakat, eszközöket, karriert, hatalmat, vagyont. Mégsem vagyunk boldogok… Talán mert kezdünk rájönni: Nem mi vagyunk a teremtés koronái. Sokkal inkább a SZERETET KOLDUSAI Mond hát drága NŐ ! Veszni hagysz minket, vagy megmentesz ?

márti írta...

http://www.nlcafe.hu/csalad/20131226/joos-istvan-parkapcsolat-parkereses-csalad-hazassag/?fb_action_ids=10152140411450908&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=[636272746418468]&action_type_map=[%22og.likes%22]&action_ref_map

- Jó, de hogyan lesz a nőnek így társa?
- Úgy, hogy elengedi az igényt, miszerint ugyanazt kellene kapnia a férfitől, amit ő ad. Helyette észreveszi, és elkezdi értékelni, hogy más téren milyen sokat kap vissza. Szeretetet, gondoskodást, biztonságot adni például mind-mind a férfi dolga, ezen felül megnyitja a lelkét, a nővel osztja meg a titkait, rá hallgat.