2013. december 9., hétfő

Remény

A 2. gyertyát gyújtjuk az adventi koszorún.

A villamoson megvernek egy férfit, senki nem segít, pedig tele a villamos. Félelem? Butaság? Nemtörődömség? Közöny? (Nem az én dolgom... Minek kereste a bajt.... Nekem se segítettek... ezekért, ezekkel én ugyan nem...) senki_nem_segitett_davidnak


A nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjat eltörlik?
20 éve ez még egy rémálom volt, most egyre jobban ülni látszik. Senki nem érti? Senki nem hiszi el, hogy megteszik! Semmink nem marad, csak összefogni, egymáson segíteni!

Magyarország csúszik lefelé. Egynegyede az embereknek nélkülözik. Fele nem jár utazni, étterembe, nem vesz lapos tv-t, rossz a hűtője, turkálóból öltözik. (EZ nem gáz, de azért mond valamit az elszaladt árakról...)

A szomorkás, de derűvel könnyebben elviselhető valóság...

A szegény segít a szegénynek. Ellehetetleníteni (financiálisan) jó politika, hisz lelki síkon nyithatja meg az embereket, egymás felé. A gond csak akkor kezdődik, mikor a méltóság is veszik , az éhes ember behúzza a fejét, hisz lassan nem tud kenyeret, iskolát adni magának és a fájóbb, hogy ezen kívül lehetőségeket sem a gyerekének. Kivándorol a tehetősebb, az ügyesebb. Aki marad, még több jut, rá. És meg kevesebb jut, neki.

Ennek ellenére a karácsonyi bevásárlások a statisztika illetve a közmédia szerint már most nagyobbak, több pénzt hagyott a magyar ember a boltokban, mint az előző években.
A karácsonyi vásárban a főutcán 1000 Ft egy kürtös kalács és kígyózik a sor!

Kérdem én, miről is reméljek, is miben is reménykedjek?
Beszélhetek a saját, egyéni helyzetemről, ahol is jócskán rájöttem már, hogy kötelező álmokban élni, álmodni, remélni, de ez így önmagában nem elég.
A remény tettek, az álmok megvalósítások nélkül mit sem érnek.


A magyar sors kusza, kifürkészhetetlen, elvágyódó, depressziós, harsogó, néma. Az irgalom és a kegyelem, a segítségnyújtás helyett a félelem, a hazugságok és az önbecsapás igazgat. Még 2-3 generáció, míg kifutnak a régi nevelések, a régi politikai beszűrődések, a régi vallások és szokások gyűrűje lanyhul, míg öntudatára és erejére ébred a magyar ember. Az öntudatos embert kevésbé lehet megvezetni, nem hiszékeny és tudja, hol és miben van az erő.
Ahol már azt is tudja, hogy a Pénz istene helyett valami másikat kellene választani. Egymás felé fordulni. Egymás mellett élni. Élni és élni hagyni.

Mióta eszemet tudom, abban hittem, hogy az emberek jobbá akarják tenni magukat és a környezetüket. Ehelyett mindent megtesznek, hogy szebbnek, különbnek, jobbnak, többnek LÁTTASSÁK magukat. Fő a testi jóllét, a jólkinézés, és hát itt tartunk. Jól kinézünk.

Se ki-, se be-, se nézni nem tudnunk. Mást láttatni, másnak látszani jó. Az, hogy a vélt siker-vagyon-karrier háromszög boldogtalanságba fullad, arról nem beszélünk. Másképp, máshogyan próbálni nem kényelmes, és felettébb kellemetlen. Pedig tényleg több van bennünk, mint gondolnánk.

A fejekben rend mikor lesz? Kinek a rendje, kérdem én? Melyik izmus vagy vallás? Miben higgyek?
A szívekben nyitottság mikor lesz? Egységben, összefogásban az erő.

Hogy mit remélek? Hogy megássuk, az egyénen múlik a köz. Az összefogáson. Ha az egónk, a meggyőződéseink a megértés, a belátás utcájába tévednének, vajon megijednénk?

Jónak lenni ciki. Gáz. Ostobaság. Hülyeség. Kinevetnek.A mai világban a tisztesség is a pénz és a "jólkinézni" indulatos, ravasz,pofátlan, vagy ügyeskedő burka alá gyürkőzik.
Embernek lenni, vagy embernek maradni valóban nagy feladat. Emberhez méltó.
Nem is sikerül mindenkinek.

Remélem, hogy felébredünk.

Ugyanis egy villamoson ülünk.
(és itt most Magyarországra is gondolok)
***

"Sajnos a megfélemlítés hatására nem segítenek az emberek. Túl sok segíteni kész ember kapott már kést az oldalába és a rend éber őreitől pedig büntetést "garázdaságért", miközben a vétkeseket futni hagyják. Fordított világban élünk Ma már nem "vétkesek közt cinkos aki néma", hanem esetleg valóságosan elnémítják" (Irén)

 ... és tudod mit? ez a megfélemlítés az, amit le kell vetkőznünk, egyénileg... ha csak 3-an felálltak volna, ha csak 5-en körbeállták volna, ha csak többen is elkezdtek volna hangosan kiabálni és ordítani, hacsak, egy kicsit dühösebb és magabiztosabb emberek mozdultak volna, egyszerre... hacsak... ez ám a félelmetes... aki magában sem bízik, félelemben él, hogyan is fogna össze... másért? Hány generáció is kell ahhoz, hogy ez a felfogás: "a hagyjuk" felfogás változzon? Igen, tudjuk, több. De tudod, mindig van remény. Mindig. Egyszer felébredünk. Márt látni az alagút végét. Dudál is.

"Bárcsak igazad lenne, Márti!"

Egyedül nem megy. Mégis elõször egyedül kell, magunkért tenni. Ezért nehéz.

De ha dolgozunk magunkon, csalàdi, baráti kapcsolatainkon, könnyebb és magától értetõdõ lesz. Piciny jó családok jó országépítõk lesznek! Jelenleg 4.-ek vagyunk a depis országok között. Van dolgunk magunkkal, bõven!

"Szívemből szóltál Márti, ehhez már nincs mit hozzá tenni!"

Köszönöm, hogy elolvastatok.

11 megjegyzés:

Katalin írta...

Elgondolkoztam a szegedi villamoson történtekről - meg eszembe jutott a múltkori ablakból kiugrott férfi az utca közepén,...meg a tvben tegnap hallott - saját 6 éves fiát megkéselő - férfiról...

Megkérdezhetem, ha épp arra vagy, Te mit tettél volna?

egyedüli akciók veszélyesek, én legalább két markos fickót kérnék meg, hogy támogasson, ha beavatkozok..itt csak a közösségnek lehet(ne) ereje, egyedül kevés vagyok, ahhoz pedig, hogy szörnyülködjek az ilyen eseteken, nincs időm: TENNI KELL, mégpedig azt, hogy mozdítsak embereket, amikor eksön van

márti írta...

Mindenkinek magától kéne mozdulnia... nem csak gyáván, közönyõsen nézni.
Mozdítani? Mozdulni!

márti írta...

Mikor Hitler életének könyvõsszefoglalóját olvasom: az, hogy rosszul és szeretetlenül bántak vele csak szükséges, de nem elégséges ok arra, hogy leigázzunk másokat. Az a baj, hogy hagyjuk!
Egy családban hogyan fajulhat odáig a dolog? Miért hagyták?
csak oda kéne figyelni. Magunkra, egymásra.
Szidhatunk bárkit, nem segít. Csak körbe kellett volna venni a villamoson a srácot, vagy nem engedni leszállni, könyörgöm!
Igen, mi ezt tettük hasonlò esetben!

márti írta...

Bónusz:

Szépezt olvastam, megosztom! Lelkesítő és jól érzem magam ezután, hogy elolvastam! Olyanhoz is kedvet kaptam, amiről úgy gondoltam, nincs erőm!

Köszönöm!

Teszek is az álmaimért, nemcsak remélek, gondolkozom és lépek is.
:-))

"Egy fecske nem csinál nyarat..

Vajon belegondolunk-e nap mint nap, hogy mennyire mély és lehúzó ereje van ennek a mondásnak?
Jobban belegondolva, biztos vagyok benne, mindenki talál példákat erre. akár a saját helyzetében, akár a környezetében. S abban is biztos vagyok, hogy ha megfigyeljük, azon túl, hogy mennyire negatívan, reménytelenül állnak az emberek dolgokhoz, a lelkük legeslegmélyén mindannyian mégis reménykednek!
Nagyon is szurkolnak neki! Hogy az az egy fecske igenis csináljon nyarat! Minden ellenére is!

Hogyan?
Úgy, hogy közvetett hatást gyakorol.
Nem tőle lesz nyár, hanem attól, hogy jelzi, van remény!
Hogy lesz még nyár, hogy lehet nyár.
S aki elhiszi azt, ami még nem lát, az látni fogja azt, amit hisz.
Számomra azt sugallja, hogy merjünk kiállni magunkért, az igazságért, azért amiben hiszünk, akkor is (vagy annak ellenére is), hogy erről kinek mi a véleménye.
Merjünk fecskék lenni, merjünk szembeszállni a sötétséggel.
Mert a sötétség csak a fény hiánya. A sötétség sosem szüntetheti meg a fényt.
De a fény eltüntetheti a sötétséget.

Kedves fecsketársak.
Kívánom, hogy a lelketekben mindig megmaradjon az a kicsi szikra, az a kicsi fecske, aki hiszi, tudja,
hogy nélküle nem lenne nyár, vagy csak sokkal később.
Kívánom, hogy a lelketekben szülessen meg a fény, hogy egy sokkal fényesebb, sokkal reménytelibb napra ébredhessetek. S ne felejtsétek el:
A remény a felébredt lélek álma.
Álmodjatok ébren!

Áldott adventi készülődést mindenkinek.

Szeretettel:Ági"

Katalin írta...

túl sok a így kéne úgy kéne ezt meg azt kéne másoknak tenni, egyszer kezdjünk már el annak hangot adni, MIT CSINÁLOK , mit lehet csinálni, hogy ha félek, mit tehetek,
mit tejhetek, hogy szóljak másokhoz ott az adott pillanatban, ami eredményes lesz, de engem sem késelnek meg

Katalin írta...

elmesélnéd konkrétan azt az esetet? kik azok a mi, nem egyedül utaztál ismerősökkel? de ha egyedül vagy, mit tehetsz?
Komolyan kérdezem, tanácsot kérek, mert a filozofálgatás nem segít a konkrét esetben, ott nem számít ; hogy mi a véleményem a közönyösökről, ott tenni kell, de mit, konkrétan, ...
fogást keresek

márti írta...

A remény akkor élhet, ha mindenki felemelne a fenekét, megtenné, amit meg tud tenni és még egy cseppet.

Ez ennyire egyszerû. Ahogy leírtam, konkrét, melyik részét nem írtam le jól?

Mindig van remény, még ha 8. utas is a halál...

:-)

márti írta...

Ez egy TELE villamos volt. Ha egyedül utazom? Olyan emberek mellé ülök, akiknek érzem a habitusát, mentalitását. Lehet azt érezni. Sokszor éreztem meg a veszélyt, ne nevess ki, de akkor nem kell máglyára menni, leszálltam. Megvártam a következõt.

márti írta...

Kedves Katalin! Köszönöm a kérdést! Ezer dolog jutott még eszembe!

márti írta...

Szóval MÉGIS volt segítsége Dávidnak!

Van remény!

http://index.hu/belfold/2013/12/11/lejart_a_probaido_megint_lecsapott/

márti írta...

Megérintett Katalin kérdése, miszerint mi van, ha engem támadnak?

**

Nem vagyok egy Puzsér, de azt látom, hogy én nem így szereltem volna le a villamostrollt.

Úgyhogy szaladjunk egy lépéssel előrébb, vajon elkerülhető lenne-e a szituáció.

Vagyis most tekintsünk el a következményektől, amiket már valaki hülyesége, hibája miatt, mi, a körülvevők oldunk vagy nem oldunk meg, és nézzük most az előzményeket.

Elképzelek egy másik helyzetet, én vagyok mondjuk annak a helyében, akinek nem tetszik a dolog. Bennem nincs erős rendrakási mánia, pláne, ha látom, hogy veszélyes barommal lenne dolgom. Honnan látom? Lehet azt látni. A testtartása, a hangszíne, sok minden árulkodik. Érezni, látni kell azt. Ergó, a leírtak alapján nem ez a helyzet lett volna az, ahol felhívom a figyelmet a hibára. Nyilvánvaló provokálás volt. Azt a kesztyűt meg nem kell felvenni.

De ha mégis lennék olyan hülye és megnevelni akarnám az erőszakost, akkor jól össze kellene szednem a gatyám.

Az biztos, hogy nem veszem ki a szájából és nyomom el a cigit, mert akkor engedem ki a dzsinnt a palackból. A rosszabbikat. Egy dolgot megtanultam, más tulajdonához érni nem szabad, mert akkor bármennyire is igazam volt, megfordul az állás és én leszek a csúnya rossz. Egyszer ugyanis arrébb toltunk egy kijáratot elreteszelő felelőtlen autót, csak azért, hogy ki tudjunk állni a parkolóból. Naná, hogy mi lettünk a rendőröknek a hibásak, tehát ebbe nem megyünk bele még egyszer.

Valaki azt mondta, visszafele kellett volna beletenni a cigit a szájába. Na ja, de akkor legalább ne hívjam ki magam ellen a sorsot, legalább megálló közelében legyek, ha nem látom, hogy ebből mi is lesz. Bár így sem mennék neki verbálisan sem!, ha önvédeni nem tanultam.

Na de nézzünk egy másik helyzetet. Megyek egy úton az ebédért, és mostanában sok a hajléktalan, aki ugye a kihalt úton eléggé riasztó lehet, pláne, ha nem viselkedek magabiztosan, vagy esetleg kihívóan viselkedem, pont elég, ha pl. belenézek a szemükbe. A környéken, ahol lakunk, ráadásul sok zajos cigány van, azok ellen nem felkészülni pedig felelőtlenség, ha tehetem, elkerülöm őket. Tehetem.

Szóval, ott tartok, hogy ha mondjuk engem támadnak meg... mert csak.

Önvédelem, magabiztosság... ha lélekben meg is van, jöjjön bizony hát egy kis fizikai.

Biztonsági őr barátom tanítgat.

Paprikaspray. Itt csak a szélirányra kell figyelni, mert különben visszahull a permet, és hogy legyen kézközelben.

Szerintem női fegyverek is jók, ha épp van: magassarkú cipő, köröm, hajtű. ÉS Ordítás!

Nézzünk mást. Szemüveges ember nem kötekszik - mondja. Hmm, érdekes.

Ha nagyobb ember támad és nincs kabátban: át kell ölelni, szorosan, akkor ő is ezt teszi, és akkor a hónalj alatti véknyába kell szúrni hüvelykujjal, két oldalról.

Szem. A legérzékenyebb testrészek egyike. Ha kabátban van, elég belesuhintani, amitől könnyezni kezd.

A lényeg, hogyha veszély van, fel kell ismerni és magabiztosan, nyugodtan felkészülni az első ütésre, amit nekem kell(ene) adni, ha tényleg arra kerül a sor, de úgy, hogy a padló adja a másikat. Mivel ez nekem nem megy, ezért a helyzetet tudatosan elkerülöm. Nem nézek a szemükbe és nem állok meg a kéregetőknek, cigányoknak. Nem adok okot, egy pillanatot arra, hogy belém kössenek. de ha valahogy mégis, akkor jó tudni ezeket.

Igen, bekalkulálom ezt is ebbe a világba, annak ellenére, hogy tudom mindenki jónak és jogokban egyenlőnek születik.

Azt mondta, érzeni kell,hogy veszély van! Mert ha veszély van, akkor minden idegszálamra és hidegvéremre szükség van, minden nyugalmamra és fókuszomra. A magabiztosság és határozottság ilyenkor fél vagy egész siker.
De hülyének nem kell lenni, nem kell kihívni magad ellen a sorsot.

Tudnod kell, ki és mi az, amiért harcolnod kell, akit csak megnevelsz egy jól irányított mozdulattal, s akit semmibe veszel, mert nem éri meg a harcot.

Na ez az, amit tényleg tanulni kell. Egy életen át.