2013. december 11., szerda

Nahát! :-))

Köszönöm Barátaim! Köszönöm, hogy kérdeztek, köszönöm, hogy meghallgattok, hogy végighallgattok s hogy azután hallgattok.

Akit most ezekben a napokban nem söpör el az erőszak szele, az álcsillogások csillaga, igazi csillagra, angyalra, kicsiny fényre lelhet. Amikor már ott tartunk, hogy egyszer tényleg leülünk és magunkba nézünk, mert már nincs se balra, se jobbra, se előre, hátra meg csak azért sem hagyjuk, a lefeléből elég volt, akkor fog igazán fájni a lelkünk. Ugyanis befelé kell mennünk. Csak aztán megy a felfelé.

Súroljuk hát, a magunkét, ennyit tehetünk, és egyre inkább érezzük, hogy a régi emlékek, vagy jellemvonásaink, (nem)tetteink, amiktől magunk is megijedünk, már nem számít.
Ha magamnak nem hazudok, akkor másnak sem fogok. Jó őszintén élni. Csak merjünk egyszer leülni és merjünk utána még mindig bátran és kíváncsian továbbindulni. Köveinket, miket utunkba fújtak és gördítettek a viharok és talán mi is rugdostunk egy párat, vagy nem keveset hozzájuk, összehordjuk hát egy halomba, és rájuk telepedünk, lassítunk és hagyjuk, hogy kicsit megálljon az idő. A fájdalom, a szégyen, a szorongás szűnik. Tisztul a szívünk, elménk, és megcsendül a csend bennünk.

Visszaemlékszem a Balog Tibor és a komondor sztorira, ami nagy port vert fel a neten (jogosan nem hagytuk ülni a feleségverés dolgot),  visszaemlékszem a gyerekkori rossz hangulatú és szerény karácsonyokra, és ha jól meggondolom, ma, a belső takarítás - a család szentsége védelmében - elkezdődött bennem. A kislányom, aki már felnőtt, ezen a napon született, hogy soha ne felejthessem el, hogy az emberek vágyják szívük mélyén a jót és a boldogat, de ezért tennünk is kell. Másokért. Magunkért.

Épp ezért kell megtanulnunk türelmesnek lenni, ha nem jönnek a jelek, de nincs rossz érzés bennünk, ha pedig igen, hát nem húzni sokáig azt a nemet kimondani, nem hagyni, hogy sokat bántsanak azok, akiket szeretünk, mert akkor ha ez túl sokáig történik velünk, mi is bántunk majd másokat, visszabántjuk a szeretteinket, és sajnos ez elég könnyen megy és ez az, amit a legtöbbször megbánunk.

Időnként bízva és hittel lépnünk kell a semmibe, járt utat cserélni járatlanra, bármi is az ára a boldogságnak, mert bizony nemcsak a rosszra, de a jóra is születtünk, és ez jó, ez a boldogság, mint mag, bennünk van!

Senki más nem tudja ki is vagy ott benn, mi sokkol, mi bénít, mi húz le, és mik is mozgatnak, indítanak úgy tényleg, vagyis hogy mi lakik benned, te magad vagy az egyetlen, aki megismerheted és kezelheted ezeket, s te magad vagy az, aki halálodig veled marad, jobb hát mielőbb békét kötni és kezet nyújtani neki. Oly jó, mikor rájövünk, hogy a sors véletlenjei milyen jókor is jöttek, és ezek nélkül most nem lennénk itt és úgy, ahogy most és itt vagyunk. Olyan jó rájönni, hogy elhamarkodottan, dühből, önzésből ítéltünk és bizony a harag, az irigység nem jó tanácsadó. Olyan jó, mikor a szeretteink elfogadnak, amikor minket elfogadnak, senki nem tökéletes, mi magunk meg pláne. Oda azért már talán eljutottunk.

Játszottam a gondolattal, hogy ha könyvelést tanultam volna..., igen, most lenen pénzem. Aztán párom ennyit mondott. Igen, de akkor nem találkoztál volna velem. :-)) Kész. :-)) (Ki gondolta volna, hogy ennyi idősen találunk egymásra...)

Hú. Ti, akik már évek óta olvastok, tudjátok mennyit "harcoltam" magammal és érte, ezért a kapcsolatért, mert egyszerűen tudtam, hogy amilyen ő volt régen és amilyen most: az mindegyik egyszeri, valamelyik ÉN is voltam, és ha én is tapasztalom magamon a változást, nemcsak külsőleg!, akkor talán mindenki tud és fog változni, talán ez az egyetlen, ami állandó lesz életünkben, és az egyetlen, amiben bízhatunk.

A párom ma azt mondta: képzeld mostanában toleranciát gyakorolok. Megpróbálom nem megítélni az embereket.


Mondom én, hogy van remény.
(Én meg tanulok türelmesnek lenni. ÉS büszke vagyok arra, hogy mondtam párszor nemet! És arra is, hogy igent.)


Csendes és boldog készülődést és békés ünnepeket kívánok Nektek!

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kislányodnak is kívánok minden szépet és jót, a küzdést már megszerezte magának.
Nagy ölelés, mint mindig!
stali

márti írta...

Most elkél a biztatás neki, ott kint sem tejföl... jobban mondva habostorta az élet!!

Köszönöm stalinka!

Töprengő írta...


Mindannyiótoknak a lehető legtöbbet kívánom abból, ami számotokra a legjobb! Nagy siker, ha el tudjátok fogadni magatokat és egymást, még nagyobb, ha a világot, az embereket is!

márti írta...

Ha az előbbi kettő megy, a maradék kettő is menni fog!

Köszönöm és viszont kedves Barátos!

márti írta...

Fizikai önvédelmi leckéket veszek... :-)))

boróka írta...

Köszönöm az egész éves jó gondolatokat, gondoltatókat. Búcsúzni jöttem. Kicsit befejezem a blogolást. Talán végleg is.
Ki tudja?
Szép volt jó volt együtt. Magánban pedig bármikor bárkivel szívesen találkozhatunk, amikor hiányzunk egymásnak.
A hörit megetettem elvégre neki is karácsony közeleg.
Remélem szép és jó év vár Rátok ! Kívánom, hogy mindazt megkapjátok, amire szükségetek van!
Millió puszi
Boró

márti írta...

Valahogy egy kicsit én is így vagyok. Most a családnak nagyobb szüksége van rám.

Áldott ünnepeket kívánok!