2013. december 14., szombat

Illanós, dalolós

zene: http://www.youtube.com/watch?v=-onQcF95pfs#t=163 (My Immortal - Evanescence - Lindsey Stirling cover)

lszom, álmodom?
Álmodom, alszom?

Mások szavait iszom,
Nektek is átadom:

A szavak zenéje:


"A meséket szeretem. Mese vagyok. Mesélek. Élek. Meséket élek.
Mi egyik nap szép álomnak tűnik, másnap Való-ság. Hiszem és megteremtem.

A meséket azért tekintem a szív kincsének, mert benne van minden nemes és fényes. Tartalmazza a kifejlett pillangót és a szabadon szálló, Eget s Földet bejáró madarat. Meséink őrzik a magot. A magban rejlő Titkot. A pici csírát, amely szerető gondoskodás hatására hálával felel. Növekszik, fejlődik.
* Szeretem a meséket, mert olyan valóságosak. * Legyen áldott, aki mer gyermekin élni!"

"Cseppnyi cseppke
Csepp vagyok, cseppnyi csepp,
te nekem a végtelen Tenger, melyben
gyakran elveszek.
Mi egyben szelíd és szép, tündöklő
Mennyország. Ölelő karjaidban kies
Otthonra lelek.
Cseppek vagyunk, amorf kis csodák.
Egymába olvadva az örök Szerelem."
(Kila)


"Egy óriási kiáltás. Üvöltés ki a világból, Univerzumon át a sötétségbe. Visszanézve, nem bánom. Másképpen is így kéne lennie, mert minden csak megerősített, és elgyengített. Már megbocsátok.
Haladni, mindig, mert hív a fény. Mindegy mennyi bánat, küzdelem van velem. Menni, mert tudom, hogy mindig egyre jobban tisztul a kép, egyre tisztább a levegő, egyre szebb akkor is minden. Ha beledöglök is. Csak menni. Mindig. És ha van olyan, aki hasonlóan lépdel, érez, úgy érzem hazataláltam. De így együtt is menni mindhalálig. Mert csak így lehet látni, eljutni olyan mezőkre, ahol látni lehet valamit. Együtt kézen fogva, vagy egyedül, mindegy. Az öröm, ha jól figyelsz, ott van veled az utadon, csak rejtőzködik. Ez az amit kerestem, és keresek folyamatosan.
Ez egy tökéletes világ, tökéletes lehetőségekkel. Leírhatatlan szépségekkel. Látni lehet, érezni, szagolni, megfogni. Rejtve, titkon minden erről szól. Látni kell a szekrény mögött, a fiókban, a szomszéd ajtaján, az utca másik oldalán, egy nevetésben, egy pillantásban.
Férfi és nő. Két világ, egymás kísértet(t)ei, álmai. Sok zűrzavar, szikrázó levegő. Mégis egymás csókjai az édesek.
És nevet ezen az Univerzum. - Gyerekek! Játszatok!"
(Simsam)

Bónusz:
A zene, a mosoly, az öröm, a humor, a citrom, a szódabikarbóna lúgosít! A savkáp pedig a tél cévitája! .-)

Vancsó: http://vimeo.com/81754492 

12 megjegyzés:

Katalin írta...

meseszép ez a fotónaptár

márti írta...

"Két világ, egymás kísértettei, álmai."

Kísértet és kísér-tett. Érdekes elírás, tetszik!

Ahogy a Vancsó képek és a zene is! nekem is!

márti írta...

Balogh József: Mit kívánok

Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs, jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembenézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!

:-))

márti írta...

a mai nap más szavait adom közre:

SZEPES MÁRIA: KIBÉKÜLÉS

Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel - rovatot
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismer egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

márti írta...

Ez van :-))

Devecseri Gábor: IMÁTLAN IMA

Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kivánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint,
örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kivánni az örömnek.

**
Ez most kellett.

márti írta...



Szivárvány


Az

eső

eleredt

ugyanolyan

gyorsan megrekedt

utána szivárványt

hatalmas ívűt épített

kéket ,sárgát,pirosat,gyönyörűt

földreomló hatalmas izzó félnapot

lehajló ágát már-már kezeddel elkapod

de mire odaérsz ráeszmélsz , csoda volt,

ahogy felocsúdsz, már elkápráztatott

milyen fényes és magas volt

bájos, mint a telihold éjjel

de, mint ő is elfogy,

ez az ő sorsa

ez lett a

végső

szó.

márti írta...

Az előző a poet.hu-ról volt
**
William Blake

Bolyongtam egy téli, havas reggelen.
Kértem a hópehelyt - Játsszék velem.
Ő játszott, és vízcsepp maradt helyén:
- Gazember!- kiáltott utánam a Tél.

**

Szép vasárnapot, s ne vásárnapot!
A szívekben élő nyitott lapot
tárd ki felém s magadnak
csoda lesz ez nap, havazna!

:-))

márti írta...

:-) http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/varazs-zongora-80105

márti írta...

:-)

a szeretet vasárnapjára, inspiráló-bátorító:

"Kell egy tiszta fej és egy nyitott szív. A hit és a szeretet. Lehet, hogy emberfeletti küzdelem.

Egyszer le kell ülnöd és félretolni minden kifogást. Kifogás lesz, mindig és rengeteg. De ez még mindig csak a félelem. Félsz megtenni azt a lépést, félsz rálépni az útra. Írd le, mire vágysz. Írj le mindent. Ne gondolkozz, csak hagyd, hogy a szíved diktálja a szavakat. Majd írj le minden kifogást, írd ki magadból a félelmeket. Nincs helye hazugságnak, tiszteld meg magad az őszinteséggel.Akkor ettől a naptól kezdve le kell számolnod a félelmeiddel. Mindegyikkel, amit papírra vetettél. Itt kezdődik igazán az életed ezzel a nappal. Te végre önmagad leszel. Szabad. Lehet, sokszor fel akarod majd adni és úgy érzed, nincs erőd harcolni tovább. Pedig van. Hogyne lenne. Ha leszámolsz a félelmekkel eljutsz oda, ahol lenni szeretnél. Megkapod azt, amire igazán vágysz. Mindig az első lépés a legnehezebb. De bíznod kell magadban és hinned az álmaidban. Az élet mindig megjutalmazza azt, aki bátor. Mert Te bátor vagy!" (zen)

márti írta...

Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.
Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.
Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz - jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla - hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?" Nos, ez hát a lényeg. Bármit is csinálsz, lángoljon benne a szíved. Tedd alázattal, kitartással, és szenvedéllyel! Legyen az csók, ölelés, karrier, álmok, vagy csak egy nap a munkahétből. Élj végre tiszta szívvel, mint a gyerekek, s ne hagyd elfutni a perceket! NE FELEDD, AMIT SZÍVBŐL CSINÁLSZ, AZ ÉLNI KEZD! És csak így lehetsz boldog. Nemdebár? - Peter Noel

márti írta...

***

Elő kéne vennünk újra a régi meséket:

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson.

Egy gyönyörű virág.

Egy fehér rózsa.

A farkas vette észre először.

"Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!"

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!

- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?

" Mind ilyenek vagytok... " - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.

- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.

"Hát nem látjátok, hogy fáj neki?" - gondolta a farkas - "Miért kell bántani?"

- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!

Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!

- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!

A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében.

"Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők!"

Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.

Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének.

A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek.

A farkas csak állt némán, a virágot nézve.

Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.

márti írta...

Mai mesék:

A halász és a boldogság

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni? - kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam - válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? - kíváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele? - kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél - hangzott a válasz. - Akkor szerelhetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne, vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék? - kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok ? - kérdezte az elégedett halász.

http://www.asztralfeny.hu/maimese/maimese.php?meseid=60&PHPSESSID=93c6f8c06876d2d27abd2025d777ec57