2013. november 2., szombat

Trick and treat

"Azt hiszed, az ember
megváltoztathatja a sorsát?
Az ember tegye meg, amit tud,
és majd kiderül, mi a sorsa."

Az utolsó szamuráj c. film
****

Nov. 1. - Mindenszentek
Nov. 2. - Halottak napja

Mécsest gyújtottunk, majd összetartóan elmentünk egy jót beszélgetni. Teljesen mindegy, milyen volt kedves halottunk jó és nemes életútja, és hogy  mennyi baklövése volt ... szép lassan eljutunk oda, hogy megköszönjük, ő volt az apánk, anyánk...

Azt gondolom, hogy akkor nyugodhatunk majd mi is békében, ha rájövünk, hogy csakis a szívekben lehet igazán örökséget hagyni, onnan minden csillanó emlék jelenünkké és jövőnkké válik. Minden érzés a helyére kerül egyszer. Elillan vagy felvillan.
Mi most már nem lelkiztünk, nem szomorkodtunk,szerényen megadtuk a tisztességet, amit egyébként minden nap hordozunk. Derűsek, bizakodók voltunk. Belülről mindenki elengedte a hiányt, megtanult szeretetük nélkül élni.

Emlékük bennünk él. És rajtunk múlik a többi, hogy a gyermekeinkben  folytatódjon halálunk után életünk. És azokéban. Nem, nem úgy, hogy a mi álmainkat, elveinket élik, hanem hogy sikerül nekik a sajátjaikat megélni!

Tiszteletben tartjuk azok fájdalmát, akik még nem képesek elengedni halottaikat és ezért ezek a napok még sokakban fájnak. Tiszteletben tartom azok fájdalmát is, akik haldoklóikat húzzák vissza, pedig ők már mennének tovább.Igen itt a kérdés sokakban felmerül, van-e feltámadás, él-e tovább a lélek, van-e túlvilág, vagy a lelkünk új testbe költözve visszatér-e.

Igazából teljesen mindegy!

Egész életünk arra szolgál, hogy méltón halhassunk meg. Nem élhetünk mások bábjaként, sőt, egymásért kellene élni. A karma, sors egyetlen dologgal oldható: Tiszta lelkiismerettel.

Trick and treat! Adj és kapsz!

Sose az legyen a kérdés, hogy ő, a családom, a hazám mit tett értem, hanem az, én vajon mit tettem őérte, a családomért, a hazámért!

Így sose fognak tudni megfélemlíteni se állami, se egyházi, se családi hatalmak.  Hatalmas erőt ad, hogy adni tudsz, szeretni tudsz, viszonzás nélkül.

A jóra vágyni kell. És nemcsak vágyni, de akarni, hinni, tudni kell. És nem csak akarni, hinni, tudni, de tenni, tenni kell! Szeretni kell, amit csinálunk, akivel "utazunk"!

***

Ha valami igazán izgalmas lehet, az bizony nem a halott egy napig tartó "tisztelete", hanem életének, tetteinek, szeretetének hatása az élőkre!!

Emlékek sokasága lett jelenünk, jövőnk. És ez így van jól.

A lelkünkben megszületik saját dalunk, aminek része volt apánk, anyánk, a maga módján.

És amit egyébként az egész temetőben érezni lehetett, az csak ennyi volt: szeretni kellett volna egymást!!!!!!!!!! JÓL!

És még  nem késő - fura módon - halottak napján - az élőkre is gondolni!


Vajon mi mindent megtettünk magunkért? Másokért?

"A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. (...)
1. Leltél-e örömöt az életben? (...)
2. Vittél-e örömöt mások életébe?" (Bakancslista)

2 megjegyzés:

alterego írta...

Kegyetlenül igazat szólsz, mint éles kés hatol a lelkemig : "szeretni kell, (kellett volna) jól szeretni!!...."

márti írta...

Egy jó komment aranyat ér!
...elindít bennem egy érdekes folyamatot... külön jegyzem.

Köszönöm szépen bátor őszinteséged !