2013. november 15., péntek

tépem - lépem

Napok óta ezen töprengek... tartalmak törlődnek, túl sok, lényegtelen, ez nehezen érthető, ez nem találó...

NO, ezt alkottam, így vajon érthetőbb, mikor azt ismételgetem:kevés hinni, remélni, pozitívan gondolkodni és nem , az csak szükséges, de nem elégséges! (Ahogy a matektanárom mondaná...)

Ha valaki a saját meg nem tett és hibás tettei felett elsiklik, és önámításából gyártott szemétdombjára telepít szép zöld füvet, kicsiny virágot, széles bokrot, magas fát, az bizony csak szemethúnyás, szeméthányás... rajta  kifogás-fű, magyarázkodás-virág, mástvádolnijó-bokor, sültgalamb-álomfelhők, és ettől még az a szemétdomb büdös marad. Ez a pozitív gondolkodás csapdája!

Nem illatosítóval kell a levegőt befújni, hanem ki kell takarítani!
Tiszta terepre, tisztuló lelkiismeretre és cselekvésekre, döntéseinkben és magunkban bízva és erre kell építkezni!

Igen, ez most épp nem trendi. Ráadásul roppant kényelmetlen és kellemetlen. Akár fájhat is!
Így hát óckodunk is és halogatjuk is.
De eljön az ideje. Ennek is.

***
és csak kettőnk közt,
az elfojtás is tud ám rendes szemétdombokat termelni!
ráadásul nem is tudjuk... hát ez is mekkora csapda lehet..
:-((
 ***

Ízlések és pofonok. Kinek mi a pofon, ami észre téríti. Kinek mi a szeretet. Családom és egyéb állatfajták. Durell.

"Gyors vagyok a nőnek
a kalauznak személy..."



4 megjegyzés:

márti írta...


Megbocsátás
2008. április 9. szerda - 00:43 | beküldő: unique

Hallgatom V. karmáról szóló előadását és be kell valljam, ledöbbentem.

Meséli, hogy valahol egy afrikai sivatagban részt vett egy beavatáson. Addig az gondolta, hogy igazából nincs bűn és büntetés. Ott a beavatáson a mestere azt mondta, hogy a világon egyetlen bűn van, az a megbocsátásra való képtelenség. Meg tudunk-e maradéktalanul bocsátani? Mikor beszélhetünk szeretetről? Ha képesek vagyunk megbocsátani. Mi a megbocsátás? Az, hogy nem emlékszel, "ha meg sem történt"... Amíg nem tudsz megbocsátani, értelmetlen szeretetről beszélni! A megbocsátás hiánya, a szeretet hiánya! A karmikus ciklusok oka, hogy mindezt képtelenek vagyunk felfogni.

A nem megbocsátás, ítélkezés. Az ítélkezés pedig lassú méreg, ami öl. V. 3 napig gyakorolta a megbocsátást. Először önmagának kellett megbocsátani, azután a halottaknak, végül az élőknek. Volt egy tesztfeladata 3 napos gyakorlás után, kígyó mérget kellett innia. Először a mester ivott a pohárból. Aztán odavittek 3 állatot,mind elpusztult. Mind ugyanabból az italból kaptak mint a mester. V. ivott először az ott lévő beavatásra várók közül. Számtalan gondolat futott végig az agyán és mielőtt eldőlt a méregtől az utolsó gondolata az volt, hogy megbocsát magának, amiért olyan marha volt, hogy kifizetett másfél milkót, ráadásul még meg is hal... Nem halt meg. A többiek elmondták nekik, hogy kb fél napon keresztül eszméletlen volt, a mester pedig azt mondta neki, hogy azért élte túl, mert képes volt megbocsátani magának. Aki erre képtelen, abban ott a méreg és arra hat is a méreg. Akiben nincs, csak szeretet, arra nem.

A próbálkozást legalább el kell kezdeni. Két alapvető principium van a Mindenségben, a
(1)szabadság(on alapuló)
(2)szeretet.

****
"„Mikor beszélhetünk szeretetről? Ha képesek vagyunk megbocsátani”.
Ebből logikusan következik, hogyha nincsen megbocsájtás, akkor nincsen szeretet sem!

Nagy igazság rejlik ebben!
Én két emberre neheztelek, és irántuk valóban nincs szeretet a szívemben.
Gyarló ember vagyok, és ők olyan sokszor bántottak engem, hogy önvédelemből még a felebaráti szeretet szálait is eltéptem.

A megbocsátást azonban fontosnak tartom, ezért megpróbálom majd a felebaráti szeretet szálait összekötni.
Remélem, sikerülni fog!"

Már az, ha megérik ez valakiben, ha idáig is eljut, az ám a csúcs!

Ráadásul könnyebben értheti meg a másik mozgatórugóit, vagy csak könnyebben engedi el (magában) a másik nyakát, hisze ha jól átgondolod, valahol csak magunknak csinálunk gondot, bennünk dolgozik és miket betegít meg a harag, igen!





márti írta...

"Vannak, akik kiabálnak, csapkodnak, kiadják magukból a dühöt, és néhány perc alatt túllépnek egy-egy problémán, konfliktuson.

Aztán vannak olyanok, mint például én, akik szinte minden fájdalmat, bánatot, sérelmet, - mint az a kályha az izzó parazsat, - hosszú ideig képesek megtartani, elfojtani.

/tudati vagy a tudat alatti szinten/

Ha egy újabb „sérelem” , mint egy fahasáb arra a „parázsra” esik, igencsak megbosszulhatja önmagát, mert az valamilyen betegség formájában „lángra” kaphat, ... ugyanis a végtelenségig senki sem tud tűrni!

Az elfojtó: vagy önmagát betegíti meg, ... vagy valamilyen formában kizárja az életéből azt a személyt, akitől a sorozatos sérelmeket elszenvedte."

*** az elfojtás is tud ám rendes szemétdombokat termelni!

márti írta...

"Ma még olvastam Elric Freeman oldalán, hogy a vonzás törvénye nem működik...
az EFAS nélkül. Felháborítóan igaza van!

Nálam, ha ez a két tényező jelen van, megy minden mint a karikacsapás. !?!?
Bátorság és cselekedet.

Bátorság- hinni abban amit tapasztaltál.
Bátorság- vállalni tökéletlenségedet.
Bátorság-nagy célokat kitűzni.
Bátorság- rossz döntéseket is hozni.
Bátorság-kitartani értékeid mellett.
Bátorság-nevetni.
Bátorság- sírni.
Bátorság- szeretni.
Bátorság- felállni és tovább lépni.
Bátorság- az lenni aki vagy.
... és így tovább. Mert hát a gyáva nyúlnak, anyja sem érti dilemmáját.

Gyerekek, csapjatok bele és valósítsátok meg álmaitokat! A sajátotokat.- Nyusziként, lóként, oroszlánként, kutyaként vagy akár sakálként, nem számít.
Szeressetek, nevessetek, tervezzetek de Emeljétek Fel A Seggeteket és cselekedjetek! Sikerülni fog!!!

Ennyi.:D
Na jó, filozofálni is lehet... meg hálát adni minden egyes napért amit már megéltünk.

Holnap meg is halhatsz! Ma élsz?"

**

Ehhez már csak az M2T2 (MMTT) kell!

megtenni
mindent
tőled
telhetőt

Kedvencekbe!

márti írta...

"A legtöbb ember hatalmas káoszt teremt maga körül a gondolataival, majd fizikai cselekvéssel próbálja rendbe rakni a zűrzavart. Viszont nincs annyi fizikai tett amennyivel kompenzálni lehetne egy zavaros gondolkodásmódot. Időpocsékolás, hiábavaló dolog. Fejben tegyél rendet, ez a legfontosabb, a következő lépések már jönnek maguktól - viszont ameddig benned nincs rend, addig semmi nem fog működni körülötted, bármit is teszel."

(Abraham-Hicks)

Csak a rend kedvéért :-)