2013. november 3., vasárnap

szeretni jó - versladik

Magammentő-nemtemető

Annyira szeretném
sebeid bekötözni,
a földet körbeölelni,
de csak sötétebb lesz,
mit fellelek.

Istenem, hol vagy?
Mivé legyek?
Mit tegyek?
Elborít a szeretet.
Kiborít a rengeteg.

Eloldozom magamat,
s feloldoználak téged
Egyetlen félő-remegő
öleléssel, s még egy
szóval,

mit füledbe súgok,
arcod megsimítom,
letörlöm izzadt homlokod,
s szeretem háborgó,
törött lelked.

Beszélj magadról,
nem terhelsz ezzel,
tőled elviselem,
most én vagyok
erősebb.

Tudom, hogy van tovább
és az ajtód kinyitod,
ha valóban akarod, hogy álmod,
mit már nem kergetsz
valódivá váljon.

Várok.
Gondolatommal körbeöllelek.
S belopózom beléd.
S ha te is gondolsz akkor rám,
Bent leszek.

És akkor annyi neked.
Belülről ölellek.
Csak meg kell engedned:
Gondolj rám, szeretettel.
Sokat. S ott leszek, Neked.

2013.
***
belevesztem?
elveszetten?
elvszegetten?
vesztegetve?
nem vesztem el!

vesztegelek.
ahogy a felhőmön átnyúlsz
vagy épp beleveszel
majd menekülsz
és itt vesztegelsz

minek?
mienk a tér
az idő és a hév
semmi a tét
minden a Szét

tanít
hisz majd egy a tér
az idő és a félsz
ha félként félve
tócsába vész

ikerlelkem
addig nem lehetsz,
míg testedet veszed
komolyan, hibáidat
óvod, s hagymahéjként

nem belülről vetkőzöl s lassan oldódsz

2013.

********

Szeretni jó. Jó szeretni azt,
kinek nem jutott,
s ki nem tudott s nem tud
kitörni magából,

mert bizalma sosem volt,
s tán nem is lesz,
hisz ismeretlen önmagától
sem várhat semmit sem.

Ki nőtt, mint fű a réten,
hogy is lehetne fa,
árnyat adó és csendes,
hisz maga is csak

az égben verdes,
s földön száll,
mehet bármerre,
magára sosem talál.

Adni jó, egy fűszálnak is,
ha őszinte szívből jön,
csak tompán fáj, ha túl sok a titok,
s korán-későn derül ki, átkok.

Talán amit adsz,
sosem veszik el,
csak figyel kicsit,
s vesztegel.

Ott marad a légben,
a légüres térben,
mint hullám, kel szárnyakra,
nem figyel az árnyakra.

Lassú lesz a nap, dühöngő?
Csak inkább merengő,
mi végre voltunk hát egymásnak,
hogy lássuk a fát is egymásban,

ugyanolyan pedig minden:
üres és szenvtelen,
mégis arra kérlek isten,
add nékem vissza a hitem,

az emberben, a szeretetben,
a létezésben, az örömben,
az ürömben és körömben,
a férfiban és a nőben.

Mit tudtam, megtettem,
örülök, hogy voltál nekem,
a többi csak ébredezzen,
szép napot neked, kedvesem.

2011.


***

"Mosolyogj – szép vagy. Ha nem érzed, mosolyogj még egyszer, és az leszel, mert a mosoly erre képes. Szépséget teremt, olyat, ami mindenkit megérint. Legalábbis azt biztosan, akit meg kell érintenie."

"Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat."

Nincsenek megjegyzések: