2013. november 7., csütörtök

NŐni és nem néni

Szépet, meleget és boldogságosat álmodtam, kiskutyám volt, aranyzsemle színű, beteg lett, figyelni kellett rá és törődni vele.Kedves vitte a prímet, betakargatta, törölgette, s miközben intézte a saját kis melódolgait telefonon, odaadta, vigyázgassam kicsit én is.... és jé, kocsink is volt!

Elmeséltem neki, és nahát! ...  mit kérdezett rögtön, gondolkodás nélkül: szeretnél egy kutyát?

Komolyan kérdezte, így hát kénytelen voltam elgondolkodni egy percre, habár már megvagyok a szeretetük nélkül, de fizikailag egész ember kell melléjük, és ugye valljuk be, a kutyusnak nincs TB-kártyája, s néha komoly összegekre rúghat a tartása, orvosi ellátása, tudom, volt már beteg kutyám. Meg hát az a kín, amikor elmegy örökre, az valami nagyon nehéz.

Azt gondolhatnád, hogy ez az utolsó gondolat tűnik a legnehezebbnek, mégis pont azt tudnám a legkönnyebben elfelejteni, ha érkezne egy kutyus ajándékba. A másik kettő  tűnik nehezebbnek. Hajnali séták, negyedikről le, fel, az orvos is messze lakik, és most nem vagyok ehhez elég.

Kedves is emlékezett az álmára, ki kell cserélnie a gépen a háttérképét, gitárosra. :-))
Igen, örök segítője a zene, minden baját, búját ebbe öli, örömét a bánatban ez oldja.

Eszembe jut saját életemben is mekkora szerepe volt és van, és a válás után fél évig szó sem jött ki a számon, énekelni pár sort is pedig csak kb 3 év múlva sikerült.

Nagyon kemény időszak volt ez, elkövettem - nem szándékosan - azt a hibát, hogy hallgattam  exre, miszerint felnőttek a gyerekek és nem kell törődni velük, és ideje önmegvalósítani... elnyomtam magamban azt az ősi hangot, ami a női öntudat méltóságot és biztonságot adó ösztönössége, ami az anyai szív hangja ... és bizony még tovább szakadt a család, mert kerestem a NŐT magamban, ha felnőtt-kamasz gyerekeim mellett anyának már nem úgy kellek és ami valahogy kimaradt, kerestem a  NŐt, amit elnyomott az anya és az ember magamban és amit megtalálva viszont az nyomta el az embert, az anyát.

Mai fejemmel azt mondom, ezt igenis meg kellett tennem, mert valamit kihagytam volna és bántam volna, de azt is jól tudom, hogy az arányokat nem találtam meg, a határokat néha durvábban átléptem, és nem szándékosan, de megbántottam vele a gyerekeimet, akik zárkózottabbak lettek, de minden rosszban van valami jó is: egyben önállóbbak is lettek, csak Kiskölök, a legkisebb Herceg viselte nehezen, a maga akkor 14 évével, hogy szétszakadt a világ, s nincs apa, és én is majd elhagyom ugye? Ő még megoldatlan dolog, nekem IS van még bőven tennivalóm, nem dőltem hátra!

Bár jobban tudnánk megoldani, hogy mi, az új generációhoz tartozó, a méltóságunkat és öntudatra ébredő-kereső NŐK maradjunk jó anyák, jó munkatársak, jó emberek , jó barátnők, jó szomszédok. Kedvesek, bájosak, erősek, szeretethalmozók: szeretetet adók és szeretni vágyók, és hálásak, ha hagyja egy másik, hogy szeressük, teljes szívünkből, és nem élnek vissza ezzel. Szerintünk a hűség nem elavult dolog, csakúgy, mint a tiszteleten alapuló bizalom sem.

Lehetetlen feladat, és paradoxon: de erre csakis a NŐK képesek. Ennyi szerepet vinni, egyetlen életben, világra hozni életeket, terveket, családot, igenis nem kis munka. Tisztelet dédanyáinknak, akinek épp csak 3-4 elemijük volt, és a ház- és udvar, kerttartás feladatában teljesedhettek ki. Nem mondom, hogy ez nem lehet jó, de nem mindenkinek elég (és akkor talán szégyen is volt többre vágyni...)

Csodálatos, milyen tartalmas irományok terjednek, szájról szájra, netről netre, igenis érteni kell szavukat, hogy mi nők el merjük kezdeni keresni AZT, amire eddig elődeinknek se lehetőségük, se fogalmuk sem volt, hogy kereshetnék.

Nem egyszerű, szükséges hozzá A férfi, aki kicsomagolja a NŐt, aztán a NŐből az embert, az asszonyt, az állatot, a tüzet, a csendet, a békét, a harmóniát, és végig kitartóan szereti, hisz és bízik benne. És fordítva!

Szerencsés az a NŐ, ki megtalálja álmait egy Férfi nélkül, hogy megtalálhassa őt a Férfi, a párja, a lelki társa.

Van, kinek több is adatik, minden kapcsolat tanít vagy áldás, épít vagy rombol, és ha ez utóbbi, kellő mértékű egészséges önértékelés szükséges ahhoz, hogy akármi is az ára, de kilépjünk a másik és önmagunk árnyékából.

Jogunk van az egyenlő félként kezelt kapcsolatra, és nagyon kell bíznunk abban, hogy nem szalad el velünk a ló és nem esünk át a túlsó oldalra. (házisárkány-szindróma)

Ösztöneink szolgálatába kell állítani megérzéseinket, és tenni, amit a női szív meg tud tenni.

Hesna már említett interjújában Feldmár András (!)  mondja: Nyisd meg a szíved, és csoda történik. IGEN!

Nyisd meg a szíved és a Férfi megnyílik. Idő kell, míg megtudjuk, kire is érdemes komolyan és őszintén figyelni, adjuk hát meg ezt az időt magunknak, mert bizony a szívnyitogatás nem fájdalommentes, szívtörések kockázata igen magas, pláne ha kiforratlanul, vagy egy másik, lelkünkben le nem zárt kapcsolatot cipelünk még, és sehol a békés, derűs, belső szabadság.

Bízz magadban és rájössz arra, hogy ki érdemel meg és ki nem. Hogy ki tud jól bánni a nyitott szíveddel és  onnan már a felismerés egyszerűvé tesz mindent. Kevesebb csapdát találsz, a szemed nyílik, több nyitott szívet érez! Vagyis olyankor álljunk fel a padlóról, ha már összeszedtük ott is, amit MEG kell látnunk, a gödörben keressük meg ásónkat és nosza kezdjünk vele ásni újra, de már MÁShogyan: lépcsőt kell ásnunk ugyanazzal az ásóval, amivel eddig csak "valamiért" egyre mélyebbre kerültünk, irányt és szemléletet váltva igenis ki kell mernünk pislantani: megszerezni és megérezni azt az ŐSI női lényt, aki bennünk lakozik. Kisugárzásunk és tartásunk olyan ősi fegyver, ami még a csodaruhák és a punci hatalmánál is nagyobb lesz.


Kedves Édes NŐK! 

Képesek vagyunk rá!

A kisvárosi anyai nagyanyám még 80 évesen is elegáns volt, hisz úri szabó férje mellett bele kellett tanulnia a varrásba, így ügyesen öltözhetett és olcsón, úrinő volt, tartásra, természetességre tanított mindenkit, bármikor segített másokon, igényes volt  magára, de nem a szépségipar megszállottjaként, hanem kiismerte a kerti csodák csínját-bínját, plusz rengeteg saját termelésű zöldséggel, gyümölccsel táplálkozott, amikor betegebb lett, és a Színházi Élet újságokkal tartotta magában a lelket. Csoda egy NŐ volt. Felnevelt semmi pénzből 2 gyereket, az egyik Magyarország eredete-kutató lett, történész, fogorvos és atomerőmű-vegyész, a másik az én szerény, megrögzötten kedves és jót akaró, kitűnő tanuló, szorgalmas, elkötelezett,  gyógyszerész édesanyám.

A másik nagyanyám felnevelte apám, kijuttatta a faluból, fel, fel és feljebb a doktori székig (matek!), apám örök életében visszavágyott az emberi melegséget, vidám beszélgetéseket, elfogadást, összetartozást adó kicsiny szülőfaluba, míg nagyanyó csendben maradt a kerti munka és az állatok etetése mellett, álmait meg nem valósíthatta, hisz nem is lehetett azt akkoriban egy csöpp faluban, mert ott a nő neve szolga volt és csendbe' légy. Rám maradt lelki öröksége, engem várt a halálos ágyán, és én lehettem az, aki foghatta a kezét, mikor már el akart menni örökre. Akkor megtudtam szavak nélkül mindent a lelkéről, önfeláldozó szeretetéről...

... és most sok év múltán, az ő tiszteletükre is keresem magamban az öntudatos NŐT, mert én már megtehetem, a munkatársnőt, aki ambíciókat kerget, az anyát, aki tyúkanyó, a kislányt, aki gyerek marad a szülei szemében, a barátot, aki kuncog és hülye lehet, és elbírja, hogy ne vegye túl komolyan magát, de azt is kell, mert nem lehet úgy élni, hogy nem vagyok magamhoz kegyetlenül szigorú és őszinte és nem használom ki az új generációm adta ingyenes lehetőségeket megkeresni magamban azt, aki engem él és aki ebből  másoknak él.


Drága Édes Férfiak!
Egy dolgot tehettek, de azt nagyon:
Meg akarjátok menteni a világot?
Szeressetek egy nőt, tiszta szívetekből!

Soha nem tehettek jobbat a gyerekeitekkel, minthogy szeretitek az anyjukat!
:-))


Két nő létezik egy Férfi számára, az egyik aki felneveli, a másik, aki mellé felnő. A többi nem számít.
 *******

"NŐ vagyok

Nő vagyok- írom, és figyelem, mi történik belül.
Nő vagyok. Jó érzés nőnek lenni. Mitől vagyok nő? Mitől érzem magam nőnek? - Fontosak ezek a kérdések? Mindegy.
Nő vagyok - ízlelgetem tovább a kifejezést. Védtelen nő? Nem hiszem.
Gyengéd, hajlékony, mint egy nádszál… - Kezdek közeledni. Nőnek lenni jó. Nőként kiteljesedhetem, nőként megélhetem magam. Most nőként kell megélnem magam. Mit jelent nőnek lenni? Nem a körömlakk, a hajfestés, vagy a színes ruhák...- Belül már érzem, de még nem jönnek a megfelelő szavak.
Nőnek lenni más, mint anyának. Először vagyok nő, aztán anya, az anyaság egy szerep.
A női aspektusomat valahogy finoman megsejteni, megérezni tudom. Nőnek lenni finom vibrálás, gyengéd, de erős; mozgékony, de sűrű energia. Összetartó. Szeszélyes, néha veszélyes.

Nőnek lenni maga a szabadság.

Nőként élni pörgős szoknya; lebbenő fátyol; selyemfüggöny. Simogat a szél; tengeri szellő, lágy, erős, alakít és formál, simogatva alakít át, összetartja a formát. Nem cikázik: hullámzik, lebeg, nem süvít:simogat, leng, illan. Légies és könnyű, mégis köveket formál.

Határozott lágyság, repkedő pillangó, rebbenő szitakötő. Nőnek lenni a férfiak tükrében, csoda. A nőiség egy csoda. Tele feladattal, tele akarattal - ezeket elengedni, és megélni a lágy lengést. A belső hangod megszólalni hagyni; a középpontod ritmusára lengeni kezdeni, lágyan lebegni rá. Illanni, villanni, szállni, egy férfi kezében arannyá válni; mely nem metsz, és nem alakít, nem nyom és nem formál, de megtart, megtámaszt. Odaengedni ezt a lágyságot. Súlyomat feladva saját belső ritmusommal a tenyerébe lebegni. Ametiszt-áttetsző szárnyakkal lassan belelibbenni. Hagyni a puha kéznek, hogy tartson, óvjon, mintha nem lenne oltalom máshol. Tenyéren pillangóként lenni az otthon.
Eloldódni a külső elvárásoktól, belső kényszerektől, elengedni a sok sallangot, visszatérni a belső hanghoz. Feloldódni a nőiségben. Megnyílni, beengedni, önmagamon átengedve felhangolni, majd nemesítve visszaadni."

Írta: Csupics Milica

***

Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.
És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény.
Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.
A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.
Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban.
Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság.
A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.
A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.
Nem tudom, milyen világ jön.
De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.
Ebben bizonyos vagyok.


Müller Péter: Férfiélet, női sors 






















Nincsenek megjegyzések: