2013. november 12., kedd

korhely

...és megjött a kép is! Köszönöm!
Hiszek az álmokban, és abban is, hogy kalibrálni is tudnunk kell.

Hiszek a megérzések hatalmában. És abban is, hogy ezek a megérzések is finomodnak, s már nem csak ösztönként működnek, hanem egyre jobban érthetőek és kezelhetőek lesznek és nem a VÁGYAK martalékává tesznek minket, hanem valóban vezetnek!

Hiszek a tervezésben. De nem hiszek abban, hogy mindent meg kell tervezni!


Hiszek a szenvedélyben, és nehezen bízom az érzéketlen, szenvtelen emberekben. De a szenvedély kevés az életben maradáshoz. Szükséges, de nem elégséges. Több kell. A józan ész.

Hiszek az álmokban. De abban nem, hogy egy bizonyos személyt bevonzhatunk abba. Már csak az ő önálló és szabad akarata miatt sem. Abba sem, hogy tettek nélkül bármi is lesz belőlük. A saját álmaimért nekem kell tennem, ha más is belóg a  képbe, neki se ártana.

Hiszek az éberségben. De abban nem, hogy állandóan figyelnem kelljen és ne élhessek spontán.

Hiszek az általam is megtapasztalt törvényekben, de nem hiszek a (többnyire önző és buta, más érdekeit szolgáló) szabályokban. Sőt, abban hiszek, hogy ÚGY meg kell tanulni őket, hogy átléphessünk ezeken a buta szabályokon. A saját megélt törvényeimmel szeretnék élni úgy, hogy mást is hagyok érvényesülni.

Hiszek a rendben, ami mindenkinek a saját káoszán alapul, és elfogadom a  más rendjét, addig, amíg azt nem nyilatkozza, hogy ez az egyedüli és üdvözítő, mert akkor egész egyszerűen csak önzővé és érdekké válik nekem.

Hiszek azokban, akik vágynak a szerelemre, az ölelésre, a családra. Mert tudom, milyen csoda lakozik az ilyen emberekben.  És azt is tudom, hogy az ilyen típusú, szeretni vágyó, szeretet csak úgy adni képes embert nagyon is kihasználják.

Hiszek abban, hogy mindenkitől tanulhatunk. Nem a kárukon, hanem hogy sikerül nekik valami. Nem elrettentő példákat keresek, hanem követendőt. Igen! Abban is, ha valaki mer nemet mondani, és otthagy valakit, aki visszaél a szeretetével.

Mindenki különleges. Drukkolok, de nem ahhoz, hogy hamis bizonyosságba ringatva magunk, kényelmesen ellegyünk és tengernek képzeljük a tócsánkat, a trágyakupacra virágot és füvet telepítve, pozitíven színben tüntetni fel még a butaságot és az önzőséget  is, hanem ahhoz, hogy felismerjük milyen is az igazi biztonság! Hogy felismerjük a saját értékeinket és soha ne engedjük lejjebb a lécet, ha beengednénk valakit a szívünkbe!

Igenis kell legyen idő arra, hogy megérjük, magunk is úgy érezzük, megérdemeljük azt, amire vágyunk.

És ha ehhez a vágyálomhoz őszinte szívet, alázatot és figyelmet, tettet is hozzáteszünk, elkerülhetetlenül elindul valami ...

Hiszek abban, hogy képesek leszünk egyszer kimondani hogy NEM, ha már a gyanakvás, nyomozgatás és a bizalmatlanság mérgezi a (munka, baráti, pár)kapcsolatunk.

Hiszek abban, hogy inkább egyedül, mintsem hazugságok, önámítások hálójába "becsavarodni".

Hiszek abban, hogy idővel megtanuljuk értékelni magunkat, felismerjük értékeinket és a méltóságunk, belső tartásunk erősödik, erősödik és egyre ügyesebbek leszünk a csapdák felismerésében.

Netán már mi sem állítunk csapdákat.
Magunknak sem.

Hiszek magamban, hogy mindezt megérem, megélem, megérzem és megértem.
Hiszek abban, hogy ha valóban megszeretem magam (de nem leszek önző, önhitt és elbizakodott, vagy nem maradok naiv), akkor mást is meg tudok. És hiszek abban, hogy a szeretet igeneket és nemeket is mondat majd velem.

Hiszek abban, hogy mindenkitől tanulhatok. Hiszek abban, hogy egyszer megtanulom azt, ami engem él, és kezelni tudom azt, ami engem húz le, és keresni tudom azt, ami nekem (is) ad sikerélményt.

:-)

Hiszem és tudom, hogy, ha magamat megtanulom, megismerem, jobbá és éberebbé teszem, megtanulok élni ebben a világban.

Hiszem s tudom, hogy bevonzom keresés nélkül azt, aki és ami az enyém, legyen ez hivatás, társ vagy hely.
S ez nem kor függvénye.

7 megjegyzés:

boróka írta...

Én is hiszek benne!

márti írta...

:-) de jó! :-)

Névtelen írta...

Ha nem hiszem, akkor is működik.
Nagy-nagy ölelés!
stali

márti írta...

á, ne hidd! :-)

márti írta...

Jobb tudni, és idővel keresni azt, hogy miért történnek velem a dolgok, és akkor még a kiosztott lapokkal is ügyesebben és nyerőbben játszhatok.

És ez bizony igenis magunkban hit nélkül nem megy: Önbizalom. Önbecsület.
Sikerélménnyel szerezhető.

:-)

Vagy mire gondoltál stalika?

márti írta...

"tudod, nagyon szeretem a köldöknéző nyugalmát" - stali

az alázat fontos, bár meg tudnánk tanulni a határokat... a túlzásoktól vagy az elrugaszkodástól menthet meg

márti írta...

Jó időnként valami újat, valami mást vagy egy régit másképp csinálni... színt visz életünkbe :-)