2013. november 12., kedd

hiszi a piszi

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, miért, akkor te miben hiszel, önmagamban, mondtam őszintén, nem túl higgadtan és nem átgondolva, hogy ezt lehet a legjobban félreérteni.

Az hülyeség, kaptam a választ és esélyt sem kaptam a vitában arra, hogy elmondjam, elmagyarázzam.
Akkor még azt sem annyira tudtam, hogy a magyarázgatás is csak adott esetben és nem bő lére eresztve működik, de hát ez van.

Meg is érdemeltem.

A higgadtság a legnagyobb fegyver egy vitában. Akinek igaza van és tudja, hogy a saját szemszögéből elbizonytalaníthatatlan, az megteheti, hogy higgadt és türelmes marad. Ha nem teszi, a stílus miatt kukába kerül mondanivaló.
Aki pedig csak keresi az igazát, annak csak ez az egy fegyvere marad. Bár tudnánk ezzel élni.

Szóval a szégyen pírja égett az arcomon, mert nem tudtam magam kifejezni és értésére adni frappánsan, hogy attól még nem vagyok az ördög tanítványa és nem tagadom meg a HIT szó vallásos értelmét, csak egyszerűen valahogyan máshogy gondolom. Ha magamban megvan a hitem, jöhet a többi, önmagamon túlmutató hit. Másba vetett hit. Emberbe, vallásba, politikába... vagy tervekbe, célokba, álmokba... tettekbe, cselekvésbe.

Azóta hajt ez a szégyen, hogy kimásszak ebből, s hajtott odaig, hogy megkeressem az okát, a miértet, vagyis tudatosítsam  a hitvallásom.

De érdekes, neki ezt már nem mondom el. Már rájöttem, arra is, hogy neki nem érdemes. Nem hiszi vagy nem érti.


Akinek pedig úgy gondolom, hogy mondok dolgokat, csakis azért teszem, mert érdemesnek tartom rá. :-)


4 megjegyzés:

Töprengő írta...

Semmi okod nem volt a szégyenre. Egyszer már leveleztünk erről, akkor is ez volt a legjobb válasz. Miért lenne kötelezően elvárt a vallásos hit? Soha nem volt rá szükségem, de a magamban való hitre állandóan!

márti írta...

Köszönöm a megerősítést!!!!

Valley írta...

Csatázunk, de szeretlek!

márti írta...

:-) á, dehogy!

:-) de jó, tudod, hogy mennyire!!! Sose felejtem azt a hétvégét, amikor elment az utolsó vonatunk...!

És sose felejtem: aki szívből él, élből szív!

Egy ideig! :-)))