2013. november 29., péntek

hisz

“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.
A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)

"Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy mindent átalakíts azzá, ami boldoggá tesz. Találd meg az erőt ahhoz, hogy meg merd tenni az első lépést.Lehet pislogni, meg lehet figyelni. Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább. Lehet élni csukott szemekkel, elzárva egy jobb élet lehetőségét magadtól, egy életre becsapva, átverve a lelked, de egy dolgot jó szem előtt tartani: az erő benned van. A kérdés, hogy mersz-e találkozni vele, és rábízni magad." (Oravecz Nóra)


"A hitbe vetett hitemet elemezgetem..."

Vajon külön választható a hit és mi magunk?

A hit a magunkban lévő megkérdőjelezhetetlen, ősi, belső tudás!

Amikor valamit annyira érzek és teszek, hogy senki nincs, aki elvehesse tőlem, aki elbizonytalaníthatna - hosszabb távon.. Igen, dolgozni kell ezért. Felismerni a blokkjainkat, ami vissszahúz és ami éltet, örömöt ad ....ÉS bátornak kell lenni.
Merni kell felvállalni saját hitünk. Naná, hogy rajtunk IS múlhat, múlik, nem ér ezt is az égre fogni! Persze aki akar, önmagában való hit nélkül is hihet valamiben, csak hát furamód sikerülhetnek azok a választásaink, amik nem belső meggyőződésből és őszintén, szívből, lélekkel, magunknak is megfelelve történnek meg.

A hitemen, a magamban lévő bizalmon (önbizalom) is múlik, és hogy hogyan reagáljak a félelmeimre, ... mit sugárzok ki és mit sugárzok be :-))


A sikerélmény is ezen múlik. Csak merjünk önmagunk maradni. Úgyis mindig azt kapjuk, amik mi magunk vagyunk, amire méltónak találtatunk, ami tovább léptet, ami rábír a változásra, ami gödörből, pocsolyába juttat, ami éretté tesz elviselni tökéletlen éretlenségünk.

Csak figyeld meg, mennyi rejtett tartalék van egy gödröket járt emberben, ha tanul a dolgokból.
Van erős hitünk magunkban?
Akkor minden gödör kisebb lesz!

Felnőni fáj. Magunkhoz felnőni: szinte lehetetlennek tűnik. Mély gödrök, heves hullámok, erős sodrások.
Újabb gödrök. Csakhogy ezek már másmilyenek. Kisebbek, beláthatóbbak. Ügyesebben használjuk ásónkat, lépcsőt építünk... egy másikhoz is.

De az már nem ürömgödör, hanem örömgödör lesz. :-)))

***

A gödrök ásásának első törvénye, ha már eléggé benne vagy, ne áss tovább!
Második: Ásód el ne dobd, lépcsőt ásni jó lesz még!
:-))

A hit te magad vagy! NEM az a lényege, hogy mit hiszel, hanem hogy MIÉRT hiszel abban! Az mutatja meg igazi önvalód. Nem a hit, amit felvettél, amit rád tukmálnak, amibe beleszülettél, ami a másé.

Bármi, amit úgy érzel, amiben hiszel, hogy meg tudod csinálni, úgy lesz!
És bármi, amit nem hiszed, hogy meg tudod csinálni, az bizony szintén úgy lesz...

Müller Péter a vonzás törvényéről: http://www.life.hu/sztarszerzok/20131125-muller-peter-a-life-hu-sztarszerzoje-a-vonzas-torvenyerol-es-a-lelkunk-pozitiv-es-negativ.html


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csak merjünk önmagunk maradni.

Ez idézet a bejegyzésből. Kérdés: tudjuk-e, ismerjük-e önmagunkat?
stali

márti írta...

Lényeges és fontos kérdés!