2013. november 30., szombat

40 felett - (h)arcok

"A mosoly az az ablak az arcon, mely megmutatja , hogy a szív otthon van. " 

Ez egy régi történet, és ma már más fényben látom.

Melyiknek higgyek, a szavaknak, a bennem lévő ösztönös megérzéseknek vagy az arcnak?

Gyönyörű érzések bontakoztak ki virtuálisan fél éven keresztül, s mikor az első találkára került sor, mit mondjak, nagy próba elé állítottak az égiek.

A bennem élő képnek, a szavak hangjának higgyek, vagy a külső kép alapján ítéljek? Teljesen más volt a fotón. Első reakcióm ugyanis ellentétes volt a bennem élő kíváncsian szerelmes érzésekkel.
Az arca és a mosolya olyan ijesztő volt, hogy szinte elmenekültem.

Nem lett ebből a kapcsolatból semmi. A hiány azonban sokáig bennem élt. És némi bűntudattal is vegyült, mert utána már tudatosan kerültem a további szóváltást, ugyanis mindig felrémlett , hogy a szeme mélyen ülő, alig látható volt, fogai sárgák a dohányzástól és habár igaziak, nem voltak kívánatosak. Az egész fizimiskája, tartása valami mély fájdalmat és titkot takart. Még egy emberi ölelésre futotta, aztán ... ennyi maradt belőle.

Mit is rejthet pedig egy zord külső?
Ma már tudom, hogy az a megérzés, ami elriasztott és megölte a megismerés kíváncsi vágyát a másik felé, az helyes volt.

Később, ahogy Barátosom és fia megmutatta az enneagramot, minden összeállt. Elkezdtem tanulni az embereket és magamat. Olvasni a reakciójukból, vonásaikból, mozdulataikból. Hallgatni a hangjukat, meghallani benne a fájdalmat, vagy épp a mohóságot, illetve a derűt, a belső egyensúlyt. Lehet egy hang a  hazugság maga vagy a szeretet éneke.

40 felett az ember felelős az arcáért. Nemcsak a gének, de a bennünk élő bánat, kritikai hajlam is öregíti, alakítja. Nézem a régóta ismert emberek képeit, milyen változáson esnek keresztül. Egy kép felér ezer szóval. Bizony!

Minden mély vagy apró ránc jelent valamit. Az élete ott áll előtted, a ráncokban, foltokban, szeme fényében. Ha eltüntette őket, a nyaka, a keze árulkodik. Mielőtt félreérthető lenne, nem a ráncok a lényegesek, hanem hogy hol vannak és milyen mélyek. A körmök mennyire vadak vagy mennyire igazodóak.
Egyszer mindenkit megláthatsz a maga valódi arcában. DE ehhez kell a te valódi arcod is. Az őszinte, lelked mélyén lakozó, adni és törődni vágyó, és talán valamennyi figyelmet kívánó. Ez a rejtett régió mindenkinél egyforma, mély szeretetből, emberségből áll.

És igen, közben korosodunk.
Van, akinek jól áll az öregség. S van, aki képtelen méltósággal viselni a korát. Az előbbiek arca szép, még ha esztétikai értelemben nem is vennéd annak. A másik érdekes maszkot kaphat, pereg hát bizony egy idő után, rendesen.

Annak a 40 feletti férfinek az arca mesélt. Addig csak a zsigereimben éreztem, most már tudom, az arc hatalmas titkokat mutat, ha kicsit is megfigyeljük.

Aki szemben ül velem, nem tud belehazudni a szemembe, míg a papír, mindent eltűr.

És persze ugyanígy találkoztam olyan valakivel, akinek a képe lett a szívem csücske, s a szavai üresen kongtak első találkozáskor és az első benyomásra hagyatkozva, szintén semmi sem lett a kapcsolatból.

Továbbra is kérdés marad, hogy a szép szavak mögött álló embert el tudom-e fogadni, ha meglátom.
Az arca, a tekintete, a mosolya, a tartása, a természetes illata fontos adat, ami valóssá teszi az egészet.

Ha szinkronban áll a szavakkal a testbeszéd, amely már nem egy fotó, egy megkövült és megállított pillanat, minden eldőlhet.
Nem kínozzuk egymást, és nem hajtjuk bele magunkat a szerelembe, mint illúzióba és az ezt követő fájdalomba. Mert ez a fájdalom szükségtelen és bár tanít, elkerülhető lenne.

Igazi nemes fájdalom a kettő ember egymásért való harcából kerekedhet és alakulhat át szeretet-végtelenné. Összetartozássá. Szálak nélküli kötelékké, mely nem húz vissza, és repülni enged. Még az ikerlelkeknek is kell csiszolódni egymáshoz. Akármennyire is hasonlóak vagyunk, mégis végtelenül mások.

És igen, a kérdés változatlanul fennmarad: mi is lakhat egy szép külső alatt? Áldás vagy átok szépnek születni?

Dorian Gray.

Ez pedig majd a következő történet lesz.

Nincsenek megjegyzések: