2013. október 12., szombat

Tanulható

Rubin-serleg
Vajon észreveszed-e nemcsak a serleget, de az arcokat is?
... a nézőpontváltás: a tények átrendezésének képessége, ezáltal új összefüggéseket felfedezve.

Bár az élet is hasonló, mégis hosszasan megtréfál... mintha sosem tukmálná ránk összes titkát, nekünk kell keresni, észrevenni, rádöbbenni, felismerni őket, s néha mögé is pillantani... majd fordítani...

s van úgy, hogy csak nevetünk magunkon... hisz fordítva talán már rég értelmet kapott és összeállt a kép. :-) Idő uraság és Sors úrfi már rég odatartotta elénk, csak hát nem voltunk rá vevők. Az árnyék hideg. Sötét. Kegyetlen. Átlagos. Szürke. Pedig...

Mennyi felfedezni és felismerésre váró titok rejlik az árnyékokban!!! Az élet árnyoldalaiban... Egy esőcseppben... Egy könnycseppben...

Esett... elmosta a k(á)oszt...
s most ajándék vízcsepp-kristályok csillognak a csöpp sárguló és kocsányát, kötődését elengedni vágyó leveleken, s amik arany színűvé válva - szanaszét és halomban - lent álmélkodnak árva létükről, hasznukról a kopott földön vagy a zöld, harsogó fűszigetecskékben,  s a melengető nap semmivel sem törődve kósza sugaraival varázsolja a cseppeket rajtuk gyémánttá...  illúzióvá, miket ha épp jókor pillantasz meg, szerencsésnek, jónak és hasznosnak érezheted magad...

minden cseppben egy egész világ... és hopp... már el is illant, tűnő gondolat...
... ajándék, mint a könnyek, amik a szeretet jelei... és hogy kétségbevonhatatlanul emberek vagyunk.


Néha magunkban sem árt egy kis tisztító eső.



2 megjegyzés:

Katalin írta...

ez jól esett, nagyon jó mondandó nagyon jókor

és tényleg a két arc az árnyékba

Névtelen írta...

Gödör-szakaszomban hangoztattam, mert nem éreztem át abban a pillanatban az eredeti kijelentés igazságát: "az élet szép. Kiváltképp az árnyoldalai."
Nos, lehetséges, hogy igazam volt.
stali