2013. október 16., szerda

Gravitás - életkuckó

Tegnap este elmentem és megnéztem a filmet. Este, egyedül.Nem vártam a ma délutánra, pláne, hogy mondta az esőt, a rossz időt, még jobban lelappadtam volna.

Körülbelül 1 hete, de lehet, hogy kettő, gyakorlatilag a film köré szerveződik az életem.
Mintha valóban mondanivalója lenne, nekem. Beszélgetőklubra vágytam, olyan emberekkel, akiket érdekel, megfog a téma, a film, netán már megnézték, s nem gond nekik beszélni a film kapcsán bennünk felmerült érzésekről, gondolatokról, emlékekről, mert lezárták, mert lezárult, mert befejezetlenül nyitott maradt, mert tovább akarnak lépni, és  mert valamiért az még hasznos lehet másnak is.

Ráadásul ez a film, rabságban tart. Mielőtt megnéztem, már felhozott bennem fájó elszakadásokat, értetlennek tűnő elvesztéseket, elválásokat, és ahogy megnéztem, minden újraéledt bennem.

Ahogy ellehetetlenítettek a munkahelyen, ahonnan végül is sikerült közös megegyezéssel távoznom, de gyakorlatilag porig aláztak és kirúgtak, igen, rossz emlék. A válás, ahogy mindenki vádolt, és senki nem kérdezte az én oldalamat, hogy énvelem hogy történt ez, és mi is az én nézőpontom, illetve a kézzelfogható tények tagadása,  nagyon is elevenembe vágott. Saját, már nem javítható, akkori hibáim is égettek.

Rossz emlék, hogy abban az időszakban halt meg apa, zajlott a válás, és akkoriban szakadtam el a válás után megtalált első nagy szerelmemtől. Felrémlett a gyerekeim elvesztése, jobban mondva leválása a családtól, hisz lábra állni kívánnak már, és mindezt hosszabban írom le, mint ahogy bennem megtörténtek.

Az eltelt 9 év története sűrűsödött egy, idő nélküli, sorrend nélküli, pillanatba.

Igen, tudtam, hogy ez a film hatni fog rám.

Hogy akkor is meg kell néznem, ha közben saját - megtett vagy meg nem tett - dolgaim miatt gyengének vagy gyávának, sebezhetőnek vagy szigorúnak tűnhetek a magam szemében, netán mások nem értik vagy nem hiszik az egészet, amit én látok, érzek a film kapcsán.

Örülök, hogy a feladat elé álltam és ahogy ebben a furcsa, visszanéző magányállapotban leledztem, a magánéletem valahogy ügyetlenül, másnak adandó válaszomban is benne volt. Válaszaimban nem nekik, hanem általában írok, nincs szándékom az ő életüket megváltani, megváltoztatni. Elnézést, ha néha kigurulnak belőlem  gondolatok, csak úgy ahogy jönnek és nem figyelek arra, hogy kinek a kommentjére írom valóban. Ezt bután csinálom.

Véletlenül sem szeretnék személyeskedni, tudom, hogy mindenkinek más területű, nyitottabb, zártabb az intim zónája, de ezt - sajnos egyre bizonyosabb vagyok benne - csak "sokk"-kal lehet tágítani, az érlel belőlünk más embert, az juttat csak közelebb önvalónkhoz.

Az, hogy a családom tagjait, mint megoldandó karmám, "bántom", annak csak egy oka van, kegyetlenül őszinte vagyok, magammal is, és az igazság fáj. Mégis jobban haladok és haladunk, ha nem csak azt hallom, hallják, amit szeretnék hallani, amit szeretnének hallani.
Mások időnként megjegyzik, hogy nagyon durva az energiám. Ez csak ezért van, mert magammal vagyok a legszigorúbb és valószínű nem is feltételezem, hogy más nem az, önmagával.
Én ugyanis szeretnék végre felejteni és ÉLNI!!!!

Miután magamról rendesen lehántottam emiatti vágyam miatt a héjakat, lehet, hogy ez másoknak nagyon sok, megértem! Elfogadom, mert még máshol jár, más a dolga, mást kell megélnie, más dolgok kellenek megtörténjenek vele.

És jó érzés érezni, hogy néha pont egy cipőben járunk, néha pont egymás mellett lélekladikozunk, aztán másfelé téved utunk, majd megint összetalálkozik és ez így jó.
.
Mégis, az én életem ilyenre sikeredett, nekem ezekkel kellett megbirkóznom, és nem érzem azt, hogy megrekedtem volna. Pedig az a  magzatpóz... a "köldökzsinór" alatt, na az kemény... nagyon...

Makacsul kitartok amellett, hogy élni ennek ellenére jó és hogy a gondolataink jó kézben vannak a barátainknál, mert ők megkérdeznek engem is, és ez így jó, és mint a magyarázgatásokról tudjuk, akik nem szeretnek, akik nem ismernek, azoknak tök felesleges. 

Nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem. Nélkületek ezek gondolatok tovább maradnának ködben, netán fel sem merülnének, vagy nehezebben körvonalazódnának.

Egy szó, mint száz, én ettől a  filmtől felkavarodtam, de megnyugodtam. Én is ugyanolyan gondokkal küszködöm, mint mások. És mindet meg lehet oldani, ha akarjuk.

Együtt is, és van olyan, amit egyedül.

És elfogadom, hogy vannak olyan szakaszai az életemnek, amit egyedül kell megélnem.Ez is olyan szakasz.

/Szükséges, de vajon elégséges is?/ Igen, egyszer ez is elmúlik, mint minden.


Elengedés.
Hány technika létezik erre, s mégis, talán a legnehezebb dolog az ember életében, magunkban kell megszületnie a felismerésnek. A felismerés eltörli a veszteség fájdalmát és békét ad.



***
Sandra Bullock és az Ütközések, Ház a tónál, Megérzés, A szív bajnokai... és a Gravitás..

Ritkán akartam filmet ennyire megnézni, mint a nagyon is beharangozott Gravity-t.
Megszólított. Ritkán járok moziba. Nagyon nem bántam meg.
Aki teheti, nézze meg.



Egy könnycsepp 3D-ben, egy sorsfordítő ütközés 3D-ben. Mind ugyanakkora erővel bír.



http://www.youtube.com/watch?v=l47k_txhitg


***
Vajon benned mit indít el?

Leteszed-e majd a szemüveget, becsukod-e a szemed, hogy magadra figyelhess?

További vélemények:

"Mesefilm, képtelenség, hogy azt túl lehet élni (de a filmben minden lehetséges, még az ellenkezője is), és annyira beleéltem magam, hogy amikor jöttem hazafelé, nekem is úgy remegett a lábam, mint  Sandra Bullocnak, és HITTEM, mindenre van megoldás, és nincs lehetetlen, ha csak álmodjuk, akkor is:))) "

(http://aja-nagymama.blogspot.hu/2013/10/houston-jelentkezz.html)

 
"Sajnálatos, hogy nyoma sem volt a mennyországnak, nem véletlen, már régóta sejtem, hogy itt ezen a csodagömbön kell keresnünk a mennyországot, mert az itt van. (mint ahogyan a pokol is.)"
 

(http://majdcsakkisulbelolevalami.blogspot.hu/2013/10/gravitacio.html)

6 megjegyzés:

Katalin írta...

pár hete engem is kísért ez a film: írtam is róla, pont ilyesmikkel kapcs., amiket itt is kiolvasok...

érdekes

márti írta...

Katalin, és meg is nézed?

márti írta...

Ha teheted, nézd meg. Ha egy évben egyszer mennék moziba, akkor ez lenne az a film. 3D-re termett, mozira termett, ránk termett?

Katalin írta...

Márti, megnéztem, akkor nem (csak kicsit), most viszont megállíthatatlanul bőgök,
feltörnek, a szelepet engedett súlytalanságaim

márti írta...

http://majdcsakkisulbelolevalami.blogspot.hu/2013/10/gravitacio.html

márti írta...

http://aja-nagymama.blogspot.hu/2013/10/houston-jelentkezz.html