2013. október 18., péntek

Ahogy

... a seregélyek boszorkányos színtáncot járva hullámoznak, hogy meneküljenek sólyom elől, s ahogy a kicsiny halak egységbe verődve védekeznek a cápa ellen, vajon mi emberek... mikor érezzük meg, hogy valódi veszély leselkedik ránk? Mekkora világégés, egyéni padlórakerülés kell ahhoz, hogy csapatjátékot játsszunk?


5 megjegyzés:

Katalin írta...

az ember sosem fog olyan állati csapatjátékot véghezvinni: mert az ember megkérdőjelezi a vezér rátermettségét, és az "én jobban tudom" , meg a dögöljön meg a szomszéd tehene is nem engedi, hogy alárendelődjön egy közös ügynek...egyénileg, az igen, pompás példányok, a legkülönb...


szomorú

márti írta...

Egyetlen állat sem öl szórakozásból, csak az ember.

A természetet, az ûrt, a tengerek mélyét, a hegycsúcsok magasát is uralni akarjuk. A túléléshez nem biztos, hogy ez kell. Vezér nélkül is müködik. De mitôl is?

Katalin írta...

ösztöntől

márti írta...

Valami emberinek is kell lennie még...

márti írta...

http://csubakka.hu/vizsga-embersegbol