2013. október 17., csütörtök

A nézőpont, a királylány és a béka - no meg a sinusok

nézőpont

****
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, okos, intelligens kövér, jópofa, ufó-királylány.
Egy szép délutáni napon a palotája kertjében sétálgatott, miközben metafizikai képleteken álmodozva gondolkodott.
Ám amikor a kerti tóhoz ért, hirtelen megpillantott egy hatalmas, fura békát.
A béka ráköszönt:- Üdvözöllek szépséges királykisasszony! Hadd mondjak valamit neked:
- Ha most megcsókolnál engem, akkor én daliás herceggé változnék át, feleségül vennélek, hozzád költöznénk anyámmal. Főzhetnél ránk, moshatnál ránk, nevelhetnéd a leendő gyerekeinket, és mindezért persze nagyon hálás lennél nekem.
A királylány töprengett egy kicsit, majd így szólt:
- Tudod béka, én ezt egész másképp képzelem el.
Aznap este a királylány rántott békacombot vacsorázott és fehér bort ivott mellé.

:-))

*****
Bónusz:

Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordináta-rendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás s Gammatyi.
Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét így szólt szögeihez:
- Menjetek szögeim számegyenest látni!
Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsúzott tőlük. Ők meg fekükbe nyomták hatványkitevőiket és elindultak. Estére elfáradtak, lepihentek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvűen interpoláltak.

Egyszer csak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ám ők nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus előrántotta törtvonalát és pível osztotta Alfonsót.
Bétamás és Gammatyi sem volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon keresztül, míg egy sötét, dőlt síkban lévő koordináta-rendszerbe nem értek. Ennek közepében egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket.

A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették őt a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörű, aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak, egy implicit alakban mit láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg polinom így szólt:
- Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália, Beáta és Cecília kezét.
Lett nagy öröm, átrendezés, hét perióduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ez alatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezőre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták őket.

Nincsenek megjegyzések: