2013. augusztus 15., csütörtök

ez van

Neheztelek rád.
Miért is?
Kibeszéltetek.
Mindenki látta, magad mutattad, hogy lecsúsztál. Hisztiztél, puffogtál. Többen összefogtunk érted, akartunk segíteni rajtad.
Rajtam nem lehet segíteni senkinek.
(Akkor ne légy energiafalóm se.)


Az elengedés nem fáj, mert nem veszteség. Valahol egy belső biztonság, hogy ami tőlünk telt, agyunkból, szívünkből, megtettük, már a másikon, úgy értem önmagán van a sor.

Ennyi.

Már nem fáj. De akkor, mikor felismertem, hogy MÁR nincs ráhatásunk, a barátság, a beszélgetések, a tettek  ellenére sem, akkor fájt.
Fájt, hogy semmire sem emlékszik, és azt mondja mindenre.
Fáj, hogy a saját szavait visszahallva, magát csapja be és hazudtolja meg.
Ezzel minket is meghazudtol.


Elengedem. Ez már innentől nem az én felelősségem.


***2012.12.02.

eltelt több, mint 3 hónap

nem iszik, egy kortyot sem... vidám, kedves, csends és megnyugodott, tanul, vizsgázik, elfogadta a sorsát

köszönöm Univerzum!

7 megjegyzés:

alterego írta...

Úgy tűnik, ez egy ember típus. Én is ismerek ilyet. Rád, ránk zúditja minden nyűgét, de ha véleményed, netán tanácsod van, gorombán rendre utasít.
Igen, el kell engedni, gyógyíthatatlan, vagy csak jólesik tetszelegnie a szenvedéseivel.

márti írta...

Azért ez sokat ront a mi fajtánkon, átmenetileg belefáradsz és külső szemnek érzéketlenné válhatsz.
Belül pedig nagy adag birkózás, rágcsálás, meddig még, mikor ne...

Azok a bizonyos határok.

Az éber önzetlenség és a naiv adnivágyás közt.

márti írta...

Én sajnos bevonzom őket. Nem egyet ismerek, most épp több barátomat kellett így - magamban - elengednem.

Fura állapot. Szürke. Lassú. Mégis jó.

boróka írta...

Te szoktad a leginkább őt védeni. Igazad is van amikor ezt teszed. Hisz nem más ő mint ugyanaz a maci ki egykor jókedvű volt. Ma viszont egy öregúr aki zsörtölődik, de ifjonti szívvel szeret.
Ne engedd el a kezét, mert a végén tényleg magára marad!
Ilyen mondatokkal szeret.
Úgy szeretlek, úgy szeretlek, majd megeszlek.
Aztán nem történik semmi különös, csak morran kettőt és az élet megy tovább. Őt ilyennek szeretjük. Ezt Tőled tanultam ám!!!
Téged meg így!
:-))
No meg így!
Nagy ölelés
(-)/ Ezt a jelet most találtam ki erre./
Pusszantalak
Cupp

márti írta...

Timi (alkesz) barátnőmről írtam. Fáj-e?
Tompán.

Kezdek érzéketlen lenni?

boróka írta...

Soha életedben nem leszel érzéketlen. Te magad vagy a megtestesült érzékeny figyelem. Azt hittem másról írtad.
Ilyen a Net. Nem tudunk azonnal kérdezni, ha egy információ nem az aminek értjük. Örülök, hogy nem jól gondoltam.
Mázsás kövek hullottak le rólam. Ugye hallottad?

márti írta...

Tudjátok, nagy igazságotok vagyon. Van, aki SZERET szenvedni, morogni.
És addig veri a fejét a falba, míg a fal ráomlik.

:-(

Mi pedig nézzük. Nagytotálban, premier plánban. Ugyanis ország-világ elé tárják.

Mosoly nekik, nekem is megvan a lehetőségem: továbblépni.