2013. augusztus 30., péntek

teszünk-veszünk-eszünk

Hát én bizony mindent eszem, ami jól esik, igaz, módjával!

Hamarjában hihetetlen hamit habzsolok:

Birodalmi spagetti

Hozzávalók:
35 dkg spagetti, 4 érett paradicsom, 1 sárgarépa, 1 fej hagyma, 1 zellerszár, 1 gerezd fokhagyma, kis pirospaprika, bazsalikom és petrezselyem ( a díszítéshez is) olivaolaj

A gombócokhoz: 30 dkg darált borjúhús, 1 tojás sárgája, 1 pohár tej, 1 vastag kenyérszelet, reszelt sajt

A kenyeret 10 percre tejbe áztatjuk. A húst a reszelt sajttal, egy tojás sárgájával és a kinyomkodott kenyérrel mély tálba tesszük, alaposan eldolgozzuk, és 20 gombócot gyúrunk belőle (kicsiket). Az apróra vágott zöldségeket 3-4 ek. olajon ízlés sz. fokhagymával és borssal ízesítve megfonnyasztjuk, majd a húsgombócokkal tovább pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a felvagdosott paradicsomot, meghintjük sóval és borssal, majd fedő alatt, kis lángon fél óráig pároljuk ( mintha borral is felöntöttük volna, persze fehérrel) . Időnként leönthetjük egy kevés zöldséglevessel. Végül magas lángon, fedő nélkül, rövid ideig készre főzzük.Levesszük a tűzről, megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel és bazsalikommal, azután félrerakjuk pihenni. Megfőzzük a spagettit, elkeverjük a gombócokkal, és petrezselyemmel díszítjük.

:-))


paradicsom, sajtos husigombócok
fokhagyma, hagyma, srépa, zeller, olivaolaj

Nyami! :-)


Ilyen lett!











(Hasonló recept: húsgombócos spagetti...)
***

Van egy nagyon aranyos történetem. Beteg voltam, skarláttal, kijárt a doktor néni napi 2 szurira. Otthon ápolhatott anyukám, mert a kórházban mindent kihánytam és nagyon haza akartam menni.

Aztán ugye furcsa dolog történt. A tv-ben túrós csuszát (nem tésztát!) láttam, gyerekkorom nagy kedvencét. Akkoriban nem voltak bölcsik és egy nénikéhez kerültem nappalra, aki - mint későbbi elmesélésekből kiderült - heti 3-szor túrós csuszát főzött, mert azt ettem meg.

Ez a gyerekkori kép ugorhatott be 11 éves koromban, és a doktor néni nem engedte a tejfölt rá és a töpörtyűt. Túrót is csak épp hogy... Anélkül ugye túrót sem ér az egész.

És láss csodát. Anyukám napi kétszer adott, icipici tejföllel, töpörtyűvel, mert annyira könyörögtem. SEMMI bajom nem lett.

Az hozott vissza és gyógyított meg.

Nem hiszek semmilyen diétában, ezo-étrendben, spirituális különlegességekben, dohányzásról való leszokásban, húsmentességben csak valami ideamaszlag miatt.

Hiszek abban, hogy a szervezetem jelez, mit kér, és a testem intelligenciája, ahogy a sebeket is begyógyítja, képes a bennem lévő hittel együtt bármilyen kaját jónak vagy épp rossznak látni!

Az elme... hatalma. Ki gondolná.

(4 éve nem dohányzom. Mert én döntöttem így, magam miatt. Ritkán eszem húst, mert nem szeretem és mert az izületeimnek láthatóan rosszat tesz, kevés esetben kívánja meg a szervezetem. )

:-)

2013. augusztus 28., szerda

így élEk

Töltődöm...

*
P. - Plan - Tervezz!
E. - Elan and enthusiasm - Tele lendülettel, lélekkel!
A. - Act - Tedd!
C. - Celebrate - Tetőzz!
E. - Energize - Töltődj!

B. - Bízz! légy Bátor!
É. - Érdeklődj!
K. - Kutass! Kételkedj
E. - Engedd (meg/el)!

:-))


2013. augusztus 24., szombat

ünnepelek


Már érzem én is, hogy az idő nekem (értem) s nem ellenem dolgozik. Mint amikor varrnánk a kabátot, s a zseb vagy a gallér elkészítése külön kis örömmel ajándékozna. Kis lépések a nagy, időnként átértékelt, finomra hangolt, centírozott álomért. Megérte őszintének lenni. Lassítani.


Író Barátos kicsattan az örömtől, az élettől, csoda egy dolog volt vele kicsit dolgozgatni!

Még él bennem a pesti miniblogtali, ami nagyon is maximum volt, és ma lesz a tűzijáték itt a városban a néptáncos zárófesztivál után, fél 11-kor.

Függő Barátnőm 3 hete csak szódát iszik, a vacak, rossz minőségű  dohányt még szívja, de minden nem megy egyszerre.

Kedves csodálatos segítőkészségről fest újra képet, és azt a mondatot, hogy én tanítottam meg átgondolni, hogy nem mindent kell csak úgy elfogadni, leszarni vagy vádolni, nagyon köszönöm. Igenis kellett ezt kimondania nekem!  Miatta és miattam is.
Lassan annyi a túlóra, hogy komolyan kezd aggódni az egészségéért és hogy ideje semmire sincs, de érdeklődése a világ iránt, a szürkeállomány játékos  mocorgatására való igénye és a tudásra, érzésekre, segítésre, pihenésre, nyugalomra  vágyása határtalan.(Vagyis nincs ideje aludni...)

Bizony hogy kellenek a visszacsatolások. Olyan ez, mint a ping-pong labda hatás.
Adunk, kapunk, adunk, kapunk, jó esetben erősítjük, és nem gyengítjük egymást.

S ha gyengítjük, az csak egyet mutat, a saját határainkat tapasztalhatjuk meg.


Igenis kell a simi, az ölelés, mind lelkileg, mind fizikailag,  és kell a jó időben adott kellő lelki makarenkói pofon, igenis megérte cseszegetni, dorgálni, simogatni őket. Rájuk figyelni.

Hisz annyi mindent megtudhattam magamról is.

Ma ünnepelek.

Vége a nagyon sűrű melónak, elégedett vagyok. Paraszt fengsuiba kezdek, megérett bennem a vágy, hogy a megkeresett filléreket a lakásba fektessem. Azért magamnak is akadt új cipőre, szép és kényelmes  papucsra, új lesz a wc-csésze és tető, nagy és mély takarításba kezdek nagyon lassan, amennyire bírom, és a repkedő lényem földre szorítása játszik most szerepet ezekben a napokban.  

Lányom 3 nap múlva enyém lesz. Rettenetes honvágya és igénye van a szeretetre.

Billentyűzetemről lekoptak a betűk, koptattam rendesen, nézem Kiskölök billentyűzetét, tök fekete, vakon gépel, oda se néz...

Valami végetért, ami új kaput nyit bennem. Szépnek találom az életem. Az egészet. Úgy, ahogy történt. Rosszak és jók. (Seneca bölcsessége: a dolgok nem jók vagy rosszak, hanem jók ÉS rosszak.)

Jó most. Köszönöm, kedves barátaim, szeretteim, hogy kibírtok és elviseltek engem, hogy vagytok nekem.


2013. augusztus 23., péntek

H vitamin

Lehetek neked :

hálás, hajós, hótalan,
halas,  halós, hókatlan,
hunyó, henye, hangtalan,
hajas, hájas, hálátlan,
hibbant és határtalan,

hangos, hahós, hangzatos,
hanyag, hamis, harmatos,
hévtelen, hihető, humoros,
hibás, habos, habókos,
heves, humánus, humános,

huhogó, hahotás, hihető,
hömpölygő és hőbörgő,
hiú reményekkel eltelő,
hitetlen, hívő, hittérítő,
hamukás, hámozó és hímező,

halomtalan, halmos, helyes,
haladós, hazudós, hitetlen,
hamiskás, híres, híretlen,
hiteles, hittelen, hirtelen, 
harsány, haláli jó, héthetes, 

hihetetlen, hiszékeny, hathatós,
hebegő, habogó, hangadós,
hólyag, hóbortos, háborgós,
halmazos, halmázas, halmozós,
halkulós, halódós, hamvadós,

neked az vagyok,
mit látni akarsz,
mit látni tudsz,
s amit én neked
megmutatok.

:-))

hűűű...
jejejeje

:-))

és hát


hazahozó, hozzádhozó, hozamhozó,
hasznos, haszontalan, hímes,
hízelgő, hebrencs, hímtelen,

hámtalan, hazavágyó, hazátlan,
házatlan, hallható, halhatatlan,
hallgató, hallgatag, hámozatlan,

hülyéskedő, hámozott, hámtalan,
haladó, hamar, hókotró,
hideg, hevült, hógolyó,

hírnök, hírvivő, hátborzongató,
hív-alkotó, hivalkodó,
hévalkudó, hulla, jó, hó,

hasas, hajcihős, hologramos,
határos, házsártos, hatványos,
haragvó, hisztis, homályos,

halkuló, hazárd, hazáér' ő
heveny, hűlő, hüledező,
hibrid, héber, hízelgő,

héjazott, hisztis, helyezett,
hűvös-bűvös, heves, héves,
hóvas, húja-búja, héja, híves,

halálod vagy
holnapod
hősöd vagy
hipszterod 
halleluja!

2013. augusztus 22., csütörtök

Enni fog!

Szeretni jó. Magunkat is. Megfelelni jó. Magunknak is. Mások megelégedését keresni jó. Magunk megelégedését szolgálni jó.


Jó adni magunkból úgy és azzal, hogy szeretem, amit csinálok. És ha másnak is tetszik, az csak plusz, bónusz.

Gyógyító, rezgésszint-emelő, frekvencia-modulátor és tudatmódosító szerek: az igazi barátság és a kölcsönös szerelem!

Sokat tettem már, de még van dolgom, gyógyulnom kell. Fogyással. Mozgással. Munkával. Szerelemmel. Szeretettel. Türelemmel.

Menni fog?
Menni fog.

Mert akarom.

És ezért lehet, hogy míg ezen, magamon dolgozom, másnak látsz, mint amilyen valójában vagyok.

Az vagyok, aminek látni akarsz. Amit látni vagy képes. (Ami magadban is megvan. Jó is, rossz is.)
Láthatsz bennem szemetet vagy épp virágot. És ha akarod, akkor belém is láthatsz. Ugyanis megengedem. Itt van előtted az életem. A hibáim. A jó dolgaim. A tökéletlenségem. A naivságom. A szigorom. Én. Magam.

Magamért harcolni jó. Álarcainkat cserélhetjük, arcunkat, harcunkat nem. Belenéztem hát a lelki tükörbe és belenézek az egész alakosba. A mostani újabb lépés: le kell fogyni. Egy csomó betegség tünet magától megszűnik! Nincs mese.

Fogyózni jó! És enni is jó!
Keresem az egyensúlyt!


No akkor a zöldbab biciklivel:

Pattanj biciklire.Menj el zöldbabért. Kreálj valami régi-újat. Újat kipróbálni mindig jó!

... kaporral már próbáltam, a tárkony pedig jó ideje szemez velem...
ráadásul egy lábosban, csetreszgyártás nélkül:
A hagymát és a bacont megdinsztelem, rádobom a zöldbabot, sózom, fokhagymával és tárkonnyal boldogítom, alig vízben megpárolom, tejfölös habarással gazdagítom.

Miből mennyi? Ugyan. Hát ízlés szerint!


Majd vedd elő a biciklit. Pattanj rá és kerekezz, amíg kerek nem lesz a világ!

:-)


Rezgések

Dér Imre fotója
...által gyógyulni lehet.

És még hinni sem kell benne. Pusztán hullámtan.

A magyar feltaláló regenerációs és rehabilitációs készüléke a legnagyobb részt biorezonanciás készülék. Működésében a hullámtan törvényszerűségei érvényesülnek, a készülék matracában nincsenek mágneses tekercsek. Infrahullámmal működik,  egy erősítő közvetíti a frekvenciát egy különleges matracba, és ott  - mágneses tekercsek helyett antennarendszerrel - egy erőteret alakít ki, képez a test köré.

"A modern orvostudomány korszerű képalkotó eljárásai (röntgen, CT, MRI, ultrahang) is azon alapulnak, hogy az emberi szervezet különböző hullámhosszúságú (frekvenciájú) sejtek halmazából áll.
A testre irányított egy bizonyos, adott frekvenciát a testünk sejtjei (szövetei, szervei különböző módon nyelik el illetve engedik át magukon. A testből kilépő hullámok már különböző hosszúságúak, ezeket felfogva megkaphatjuk a diagnosztikus képeket, amelyeket a szakemberek értékelhetnek.

A fizikában a hullámtan törvényszerűségeiből ismert, hogy azonos fázisban találkozó hullámok erősítik, ellentétes fázisban találkozók kioltják egymást. Ha a hegy a heggyel, a völgy a völggyel találkozik, akkor a hullámok erősítik egymást. Nagy jelentősége van ennek a fénytanban és a hangtanban.
Szerveinknek így hát egyedi dallama, rezonanciája van."

Kipróbáltam, jó volt! Kellemes... de nem bírom pénztárcával. Közben óhatatlan futok bele ellenvéleményekbe és mivel pénzem sincs, hát kérdezni, kutatni kezdek.

Van, kire mégsem hat.

Mi lehet az ok?

(Mi lehet az oka, hogy nem használ? Milyen emberek azok, akiknek nem használ?)

Valamit nem veszünk figyelembe.

A gondolatok is finom rezgések. A tartós regenerációnak belülről kell fakadnia. (Mint ahogy a tartós degenerációnak is... ) Mindennél erősebb rezgés lehet. (Az elme és a szív hatalma...)

Azok az emberek, akik semmi változást, javulást nem tapasztaltak, legtöbbször mind negatívak. Haragosak a világra, saját rendjüket akarják látni mindenkiben és mindenben.
Létezésük értelme, hogy szubjektív véleményük, érzéseik, gondolataik, reakcióik legyen(ek) AZ objektív igazság. Netán épp önsanyargatásba, bűnvádba és önsajnálatba elmerülők.
Örök elégedetlenek, örök szorongók. Örök vágyakozók, örök szánakozók.

Rövidlátásuk oly mértékű lehet, hogy nem lesznek gyógyíthatók semmilyen géppel, sőt, akár semmilyen kintről jövő rezgéssel. (legyen ez mágneses erő, vagy a szeretet ereje akár.)

A bennünk élő, megbújó harmónia gyógyíthatna. Az Egyensúly a jó és a rossz között. Egyensúly a szív és az elme közt. A háborgó múlt és az aggodalmas jövő között. A hit valamiben? Önmagukban! De talán inkább az optimista rugalmasság... Fontos a rugalmas optimizmus. A nyitni-vágyás. A gyógyulni akarás. Az újat, a régit nem elutasítani akarás...

Valóban nagy pofonok kellenek ahhoz, hogy az ember elinduljon s keresse önmagát, vizsgálja másokban talált SAJÁT hibáit, erősítse önbizalmát, önbecsületét, hogy ne hazudjon másoknak, s ezzel magának, vagy épp fordítva.


Ráadásul a körülöttünk legyeskedő új ideák tele vannak csapdákkal. A hiszékeny, szomorú, magányos, elnyomott, mások oltárán feláldozott,  érzelmileg vagy fizikailag megnyomorított és kifosztott,  önmagát, másokat és a világot nem ismerő ember nehéz helyzetbe kerül. Ember legyen a talpán, ki okosan választ, nem mindent elhíve, vagy - csak időnként - levonva a mellékvágányaiból adódó konzekvenciát.

Nem, nem elég hinni önmagunkban és bízni halálig!
Nem, nem elég pozitívan gondolkozni!

Ha állandóan pozitívan gondolkodunk, akkor nem vesszük figyelembe, nem figyelünk  a helyzetből adódó tanításra. Hiába füvesíted be, rendezed át a szemétdombot, akkor is a domb szemét marad!
Ha állandóan negatívan gondolkodunk, és nem neveljük szemünket, agyunkat észrevenni a rosszban a jót, pszichoszomatikus, beleképzelt önhitt állapotba kerülhetünk, vagyis, saját magunk betegítjük meg magunkat gondolatainkkal, érzéseink, reakcióink nem tisztázásával.

Meg kell tanulnunk használni az egónk. Gondolkozni. Nem attól félni és szótlanná válni, hogy majd lelepleznek, rajtakapnak, mit is és hogyan rontok el a célhoz vezető úton. Elfelejtjük, hogy a cél a boldogság, és nem tárgyak, vagyon, népszerűség, olvasottsági siker és hírnév vezet oda.

A cél az önmegvalósítás. Ezt is sokféleképpen magyarázzák.
Nem önátadás, nem önfeladás egy eszméért, egy ideáért!

Az igazi önmegvalósítás sosem öncélú! Mindenki boldogságra vágyik: belső elégedettségre, önkifejezésre jutni...


Csak meg kell érezni és érteni a szív hangját, erre, menj erre...
Valójában talpnyalók és kiskirályok mindig is maradnak, de nem kell ebben a körben bent maradnunk!
Ha kell, hát dolgozzon a harag, ha kell, dolgozzon az alázat. Dolgozzon az EGO, de hasznosan:  Gondolkodjon. Figyeljen. Szortírozzon. Gondolat-nagytakarítson: nézzen szembe múltbeli hibáival, hiányaival, s amire van ráhatásunk, rendezzük, amire nincs, engedjük el.

Keresni kell és elfogadni a jót. Kinyitni a szívünk és kitárni a kezünk. Fogadni. Beleállni. Engedni dolgozni bennünk, átfolyni magunkon.

Minden tapasztalatunk egy útra vezet, kitérőkkel, mellékvágányokkal, örvényekkel, szélviharokkal, napkitörésekkel, földrengésekkel tarkított utunkon.

És néha csak alulnézetből láthatók a dolgok igazi színei. Néha a fonák a színe.

Ha fogva tartanak, visszahúznak, megakasztanak az indák lápos, ingoványos talajra érvén, muszáj egy pillanatra megállni és átgondolni, merre is menjek? Hova is tartok? Tartok-e valahova? Ez is egó! Gondolkozik, keres, kutat, éber, akar kitörni!

Ami aztán lecsendesül és figyelő állapotba merül. Lemerül. Hogy felmerülhessen a képzelet határtalan világa. Hogy kiszabadulhassunk a test és a betegségek börtönéből és olyan álmokat látni és érezni, ami végre megmutatja, kik is vagyunk. Milyen Erő az, aminek részei vagyunk. Hogy végre felismerjük, mi is a mi dolgunk, felelősségünk meddig tart mások életében (a magunkéban fel kell vállalnunk... )
és végre megleljük... élni ajándék, élni jó!

Tengercseppek vagyunk. Cseppek a tengerben? Minden cseppben egy egész tengervilág.

Gépek nélküli öngyógyulás? Igaz, nagyon hosszú folyamat, apró, rövidtávú sikerélmény-gyöngyöcskékkel.

Nem a hagyományos orvoslás helyett, hanem annak kiegészítésére gondolnám. Egy JÓ diagnózis már félút! A gyógyszerek viszont nem mindig jó barátaink, ahogy testi vagy lelki eledelünk sem mindig az.  Akár a keleti, akár a nyugati kezelést választva, betegségünktől függően. Akár mindkettőt. Mi döntünk.Mi bízunk egyikben, másikban.

Egyszer mindenképp meghalunk, igen. Meztelen fenékkel, tele lélekkel... és azután ő is tovább áll.
S ha már meg kell halnunk, legalább tudjuk, hogy miért is éltünk. Hogy tudjuk, éltünk.

Lélegezzünk jól! Kocogjunk és kacagjunk. A test és a lélek oxigénje a mozgás és az optimizmus.

És ugye megint egy paradoxon:

Az életből azok a pillantok maradnak meg, amitől megállt az idő és a lélegzeted...   Csodásan rezgők, szárnyrezegtetők, reptetőn emelők vagy épp hamisan fájók, gyászba kergetők.

***

Az élet örök változás, energiák egymásba alakulása. Másokat megváltoztatni nem tudunk. A tiszta szándéknak önmagunk megváltoztatására kell irányulnia. Minden ember a végtelen energiaháló csodálatos gyöngyszeme. Ezért bárki, aki megváltoztatja önmagát, hatással van az egészre, mindenkire és mindenre. Ez az egyéni felelősség legfontosabb aspektusa.

 ****

"Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki ne a 'saját útját járja', csak, ahogy Ön is mondta, fejlődünk folyamatosan és időről időre konzekvenciát vonunk le.
Ha az EGO legyőzése alatt annak megszelídítését és a benne rejlő lehetőségek kiaknázását érti, akkor azzal is egyet értek. Ugyanakkor az EGO 'feladása', 'megsemmisítése' véleményem szerint téves gondolat. Az EGO, mint érzelmi és gondolati tevékenységeink összessége ugyanúgy hozzánk tartozik, mint a szívdobogás, vagy a májműködés. Fizikai testben igenis szükség van ez egóra, szükség van a megkülönböztetésre (legalább is egy jó darabig), hogy fejlődésemet, vágyaimat, céljaimat meg tudjam határozni. Ki vagyok? Mi vagyok? Honnan jövök? Merre tartok? Ezek a kérdések ego nélkül nem megválaszolhatóak.
Az ÚT sokféle lehet, de egyfelé vezet. Ki a haragvást választja tanítóul, ki nem.

Mindig is utazáson vagyunk, voltunk, leszünk, de előbb utóbb mindenki életében lesz egy pont, amikor rádöbben, hogy jééé, tényleg. Ezt fogja majd az illető úgy aposztrofálni, hogy 'ráléptem egy másik útra'.

Ezek a megkülönböztetések is, hogy 'én így, te úgy', 'te nem, én igen', mind-mind az ego működése.
A pszichológia megfogalmazása szerint, akkor helyes ez a megkülönböztetés, ha eljutunk odáig, hogy 'Te is rendben vagy, én is rendben vagyok'.

Számomra a harmónia kulcsa nem pusztán a jóról szól, hiszen a földi lét a maga dualitásával kizárja ezt, hanem a jó és a rossz egyensúlyáról. Arról, hogy jóban is és rosszban is megtalálom a fejlődés lehetőségét. A jónak örülök, de nem késztet elbizakodottságra, önhittségre, a rosszban igyekszem tévelygéseimből fakadó tévutakat meglelni. Mindez valamikor sikerül, valamikor pedig nem.

Üdvözlettel:
Dr. Antal Péter Miklós"



A cikk érdeklődést felkeltő új gyógymódok, kiegészítő gyógymódok keresése céljából íródott.

Gyógyító frekvenciák - Szigorúan saját felelősségre!





2013. augusztus 18., vasárnap

Él a város

Fehérvár végre él. Kitett magáért. Délután 5-kor hömpölyög, de rendezett a tömeg. Nincs eldobálva semmi, gyerekként örül a felnőtt is a Fény utcájának. Valódi korzó lett, sehol egy járdaszegély, a kellemes-szürke burkolatba beépített fényindák nagyon hangulatosak, a megvilágított épületekkel és a lekapcsolt közvilágítással.

Ma diaporáma, a belvárosi épületeken éled újra a magyarság története rajzolt mozgóképben.
A hatalmas bábokat, amiket több ember mozgat, este 10 után már viszik a színházba, a helyükre, csak ámulunk, közelről is látva hatalmasságukat. Közben tűztáncosok, a lélek és a szív orgánuma, tegnap hegedűszó és a kórusok, kiknek tagjai elbújtak a közönség sorai közt, döbbent csendet és hatalmas ovációt kiváltva... a végén.

Él a város.

Olyan, mit 30 évvel ezelőtt, a mikor a Fiatal Dalosok Találkozói és a zenei programok vitték a prímet.

Igen, vásottak és gyakorlottak már kérdezik... ugyan, meddig?

Hidd el, ennyi kellett. Pont nem érdekel, hogy meddig. Még kell. Még kér a nép. Még jár neki. Fehérvár lakossága huszadikáig kiköltözött a Főutcára.

(Olcsó folyékony) Kenyér is van és cirkusz is. :-)


2013. augusztus 16., péntek

mulatságok

Kati néni orra nem fénytelen
szemben


halpedikűr!

2013. augusztus 15., csütörtök

ez van

Neheztelek rád.
Miért is?
Kibeszéltetek.
Mindenki látta, magad mutattad, hogy lecsúsztál. Hisztiztél, puffogtál. Többen összefogtunk érted, akartunk segíteni rajtad.
Rajtam nem lehet segíteni senkinek.
(Akkor ne légy energiafalóm se.)


Az elengedés nem fáj, mert nem veszteség. Valahol egy belső biztonság, hogy ami tőlünk telt, agyunkból, szívünkből, megtettük, már a másikon, úgy értem önmagán van a sor.

Ennyi.

Már nem fáj. De akkor, mikor felismertem, hogy MÁR nincs ráhatásunk, a barátság, a beszélgetések, a tettek  ellenére sem, akkor fájt.
Fájt, hogy semmire sem emlékszik, és azt mondja mindenre.
Fáj, hogy a saját szavait visszahallva, magát csapja be és hazudtolja meg.
Ezzel minket is meghazudtol.


Elengedem. Ez már innentől nem az én felelősségem.


***2012.12.02.

eltelt több, mint 3 hónap

nem iszik, egy kortyot sem... vidám, kedves, csends és megnyugodott, tanul, vizsgázik, elfogadta a sorsát

köszönöm Univerzum!

2013. augusztus 11., vasárnap

:-)

Áfonya után

Hiányoztok...

Hiányoztok.

Hiányzik Veli szókimondó bája, Úton varázsnyugalma, Alteregó csendes magabiztossága, s fácskaöntöző Pankák Cinnája.

Hiányzik  Boróka és Robi igen jól működő együttese, Stali és Szilárd elválaszthatatlan összese, Töprengő megbánó morgása, Vén maciölelése és életmentő tapasztalatai, humora, Dóci szelídsége, ahogy ezt a nem domesztikálható embert mégis szívénél fogva vezeti..., Nati törődő szeretete, és jól esett meglátni személyesen, mi is lakik egy másik, ezt a társaságot még nem ismerő ember lelkében: Kati éber kreativitása köszönni- és tisztelnivaló.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget és mindent.
Valóban minőségi időt töltöttünk együtt. Lám, erre is megértünk.

Nagy szeretet-ölelés mindenkinek.
Hűséges kutyus.

2013. augusztus 8., csütörtök

CsütörTÖK meleg van

"Barátod vagyok. Nevetésed vidámmá tesz! Bánatod megkönnyeztet. Haragodat csitítanám, fájdalmadat simítanám. Ha akarod meghallgatlak. Ha szeretnéd, békén hagylak. De ha már kevés vagyok, s nem kellek, add tudtomra. Szó nélkül elmegyek...mert a barátod vagyok!"

Leltem.

A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit: az őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés. (Ingmar Bergman)

Barát az, akit felhívhatsz az éjszaka kellős közepén azzal, hogy megöltél valakit, és ő csak annyit kérdez: hova vigyem a hullát?

Köszönöm a képet!


***
A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni!A barátság bonyolult érzések titokzatos, furcsa harmóniája.

Remek, de kemény gondolatokat olvastam Borókánál..
Bár mindenkiben egyszer megfordulna. Nemcsak gyerekeink, szüleink, testvéreink, de jóbarátaink viszonylatában.
Emberei kapcsolataink, hétköznapi ismerőseink tengerében. Egy-egy csepp is adhat.

Tegnap egy új jellemtípus bontakozott ki előttem: a szenvtelen. A depresszió és az IGAZ barátság fogalma is ismeretlen neki.
Igen, hisz sosem volt egyedül. Úgy értem, sosem maradt egyedül.
Vagy épp fordítva, mindig egyedül volt. Úgy értem, mindig egyedül hagyták.
Talán mintha határtalan lenne..., de jobban megnézve épp fordítva, parttalan.
Nem küzd, de cserél. Le. Fel. Arcot, barátot, férjet, munkát. Vajon nem volt mikor vagy miért tényleg  megpróbálnia önmagát?

És ez a szerencsés ember?

Nem hinném.


***

Nincs hibátlan ember. A tökéletességre való törekvésünk miatt mégis csak gyarló és esendő emberek maradunk, és ez elszomoríthat vagy épp önzőbbé tehet. Ami fáj, az viszont megtanít. A hibáink csak akkor segítenek rajtunk, ha meglátjuk, bevalljuk és bevállaljuk. Fáj, igen.
(De nem kikerülhető a testi-lelki egyensúly megtalálása miatt ...  az agy és a szív közötti aranyos arány...az egoizmus és a depresszió között lavírozva. Sajnos mindkettőben élen jár kis országunk. NEM az érzelmek nélküli nélküli életre gondolok, mint középút. A szenvedély és az érdek is véglet!)

Hibáink. Fáj, igen. De épp ebben rejlik a teljesség is! Az emberség is. Azok  a határok, amiket átlépünk, másnál, magunknál. Mennyire erősíti meg a VALÓDI szeretet-kapcsolatot... mert EZT gyengíteni sosem lehet sokáig, csak átmenetileg.

Én ezért mégis azt mondanám inkább:  gya(kor)ló emberek vagyunk. Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, megbánni és szeretettel viszonyulni mégis önmagunkhoz és a másikhoz, akkor nyertünk.

Igaz, így könnyű. Ugyanis nem volt mi vagy ki ellen. Illetve nem volt mit veszíteni. Vagy mégis?

Talán csak az egónkat vagy a gyávaságunkat. Nem a maradék emberségünket.


Tűnhetek erőszakosnak, igen, mert kiállok magamért és kiabálok másért. Nem ellenük, értük.

Maradhatok hát fekete-fehér, igen-nem másoknak.

Pedig szivárványt látok. Igen, belemertem nézni a forró napba és az éj sötétjébe. Gyűjtöttem hideget, meleget. Zuhanás közben tanulok repülni. Mert tudom, mit akarok már.

Ez van. JÓ!

:-)))

2013. augusztus 6., kedd

Feledés - Filmkuckó

Na végre... jó minőségben is nézhető... nem kicsit odafigyelős, a kritika lehúzza, én csak ajánlom, hisz aki még csak most ismerkedik a sci-fi műfajjal, annak csodálatosan hat... és aki régi motoros, annak is...

kritika + történet itt

ez se rossz, sőt!!


...de úgy olvasd, hogy a történet rendben, de a maga vélemény, a kritika erősen szubjektív...
figyeljünk hát arra, hogy ki-ki a saját tapasztalataiból, felimeréseiből épített szűrőn keresztül írja ezeket.
 
Ahogy én is.

Egy szóval? Tetszett. De megnéztem vagy 3-szor. Először vacak minőségben, mert muszáj volt. Aztán szinkronosan, mert érdekelt a vége. Aztán minőségben, mert valóban érdekelt és ráadásul a nagy fiamat és a társamat is érdekelte.
 
En gros - Oblivion

Aki tudja és érdekli, nézze meg... Tom Cruise... és a szürkeállomány tekergetése...
Mindenkinek bátran merem ajánlani, garantáltan megragadja a túlélést, haladást, útmutatást kereső-kutató és érdeklő embert. Feledése szerintem is kizárva!



2013. augusztus 5., hétfő

sz-ünnep: szünnap!


Nincs másik haza

"Olyan hitet és nyugalmat szeretnék. Kiegyensúlyozottságot és alázatot. Amikor vannak biztos pontok, amikor tudja az ember, van, amivel nem hibázhat.
Itthon volt a tágabb rokonság, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy tizenkét főre főzök harcsapaprikást, és persze túrós csuszát, mert a svéd frakció valami „könnyű magyarost” akart, ami egyfajta oximoron, de meg lehet próbálni. Nekiálltam, gondoltam, majd fanyalognak a pörcön, amit mi úgy mondunk, kurcina, esetleg óvatosan úgy tesznek majd, mintha a szaft és a túró szerintük is megférne egy tányéron. De valójában csak erőt vesznek magukon. Az estebéd szépen telt, a svéd frakció mindent megevett és mindent imádott, és én mégis azt éreztem, hogy valamiért szorongok, irigy vagyok. Valamijük van, ami nekem nincs. Nem kellett sokat figyelnem magam, nem volt nehéz rájönni, hogy éppen szorongásuk nincs. Mert hitük van abban, amit csinálnak, legyen szó gyereknevelésről, ölelésről, adózásról, szociálpolitikáról. Hisznek a hazájukban, a népben, az adófizetésben, a köz javában és annak védelmében, de ez olyan természetes, mint a levegő, és nem kell szipogni, krákogni, erőlködni hozzá. És akinek van fegyelme a köz javára, annak van saját identitása, múltja és ereje is, és az nyugodt lesz és befogadó, kíváncsi és európai, mert ha alap van, akkor mindennel csak gyarapszik a többi.

2013. augusztus 2., péntek

depikór

Mindig elszomorodom, ha valaki ki is mondja, hogy depressziós. Magam tudom, mekkora kitartó, türelmes és következetes munka kijönni belőle. Máshogy látni, vélni a körülöttem és bennem lévőt. Egyedül is megtanulni lenni. TÖK egyedül.

2013. augusztus 1., csütörtök

szombat

Elfogyott a FEZEN-jegy a Deep  Purple-re. :-)
Nekünk van.
Vad Fruttik is lesz. Utána.
:-)