2013. július 28., vasárnap

Alhír

Szeretem ezeket a napokat. Estére, mikor télen már szunnyad a város vagy épp zokni-zombi, nyáron akkor kezdődik az élet,  kellemes a zaj ...

Mindenki, aki csak csöppet is túlélte eddig, hétvége lévén, gyűlik. Jó helyen. Jó emberek.

Amikor beszélgetünk, mindig ide jutunk: volt értelme.

Lenyeltük, elviseltük, megcsináltuk. Kitépték a  karunk, reggelre újra nő, tanulunk, megtanuljuk, csináljuk, éljük. Fiatal az idő. Fiatalokkal tele a világ. Szeretek velük lenni. Új szemléletet adnak a vásott, megtépett, ködös, fáradt világunkba.

Ők az igazi túlélők! Megtépázott életünk színes gyöngyöcskéi.

:-)

***

Ezt a napot apa emlékének szánom. Minden jót előhozok magamban. Anya nem emlékszik semmire. Alzheimeres lett. A Gondviselés szárnya alá vette.



Nincsenek megjegyzések: