2013. július 15., hétfő

A szavak titkos élete

Ez a vicc jutott eszembe:

- Olvastad a könyvem?
- Igen.
- Mi a véleményed róla?
- Olyan, mint a Demoklész kardja.
- Hű.
- Olyan terjengős és lapos.

juj...

Egy könyv akkor teszi íróvá az alkotóját, ha olvassák! Ha megmozgatja a fantáziát és elindít valamit bennük! Vagy egy gondolatot vagy egy érzést, mi mind tetté válhat, változtatni valamin vagy csak megerősítést ad és felfedezésekre indít. Külső és belső felismerésekre ösztönöz.

Nekem nem az a a könyv, ami vitára késztet, avagy indulatot szít, netán kinyilatkoztat és nem tűr más véleményt, hanem az, ami magába szippant, elvarázsol, becsavar és kicsavar, felcsavar és esélyt ad a saját gondolataim és érzéseim tisztázására és gazdagítására, olyan, mint egy mozi, magával húz és határtalan utazására inspirál. A csillagok és az Déli sark-felé vagy csak a megértések felé.

Lehet ez online, lehet ez papír. Ki mit szeret. Ki hol van otthon. Ahol jobban szólhat azok keveseknek (és értőknek), akiknek valóban szántuk.

Ez lehet az egyedüli kincsünk. Amit odaadhatunk, nekik. Időnk és lelkünk lapjait terítjük ki, minden könyv egy darab a szívünkből és mégis, sokasítja az érzéseinket, gondolataink letisztulva, érdemes formában juthatnak legméltóbb és legféltettebb helyükre, a gyermekeink és szeretteink, barátaink kezébe.

:-))



Nincsenek megjegyzések: